Nem indul túl jól Dave számára a nap. Nem elég, hogy zuhog, és legszívesebben ki se kelne az ágyából, még a ruházata sem teljes. Félálomban megtalálja a nyakkendőjét, az ingét, de a nadrág... az sehol sincs. Ráadásul ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen amint elindul hathatós segítségünkkel, hogy megoldja a hiányt, újabb „tragédiák” szakadnak a nyakába. Erről szól a Ghostcat Games retro kalandjátéka, a Pants Quest.
Azt már mindjárt az elején szögezzük le, hogy Dave egy idióta. Az a fajta balfék, akik általában az ilyen kalandok átlagos „hősei”, vagyis kihívást jelent neki még egy kávé vagy egy reggeli összeütése is, és teljesen természetes, hogy a saját házában lévő háztartási eszközök működéséről fogalma sincs. De ez a mi szerencsénk, hiszen egy tökéletes, okos főszereplővel valószínűleg nagyon rövid lenne a játék. Így is az, de tíz perc helyett azért eltart egy vagy két óráig, attól függően, hogy mi mennyire találjuk fel magunkat.
A Pants Quest egy klasszikus point-and-click játék. Ráadásul az a fajta, amelyikben a parancsokat külön ki kell adnunk. Négy tevékenység van: megnézés (ez a bal clickre is megy), továbbá felvétel, használat és nyitás/zárás. Inventory is van (ahol tudunk tárgyakat is kombinálni egymással), így minden, amit használni szeretnénk, az ide kerül. Dave lakása nem annyira nagy, mindössze pár helyiségből áll, de cserébe szépen be van rendezve. Rengeteg az interakció, a szekrények tele vannak tárgyakkal, a polcok könyvekkel, szóval aki szeret szöszmötölni, az ellesz egy darabig.
A grafika a hőskorra hajaz, kb. mintha Commodore 64-re íródott volna a játék (na jó, inkább Amigára). Viszont szépen visszaköszönnek a modern vívmányok is, ahogy azt manapság a pixeles stuffoknál megszokhattuk: vannak fény-árnyék hatások, de még tükröződés is (például a konyhában). A karakterek (a stílus viszonylatában) szépen animáltak, például a körülöttünk cirkáló cicus szuperaranyos. A feladatok nem igazán nehezek, így ha el is akadunk, hamar meg lehet találni a továbbjutás kulcsát. Részemről egy ilyen eset volt, akkor jöttem rá, hogy a napi feladatainkat tartalmazó „to do list” papirost érdemes néha csekkolni.
A Pants Quest az a fajta feelgood, poén játék, amely a kalandjáték-kedvelőknek szól. Lehetetlen, és nem is kell komolyan venni, így aki szeretné támogatni a maroknyi emberből álló csapatot, az már csak abból fakadóan megteheti, hogy elég jó nosztalgiabombát dobtak a nyakunkba (s ehhez még nem is kell mélyen a zsebébe nyúlnia). A zenei rész és a hangeffektek ugyan kissé alul reprezentáltak, a végkifejlet meg már az első percben kitalálható, de a szórakozásunk nem is ebből fakad majd. Kíváncsian várom, lesz e folytatás. Hé, haver, hol a kocsim?
