Nagyon szeretem Conan, a barbár karakterét és annak világát. Egy elképesztően gazdag fantasy, amely a múlt századból ered, de a mai napig hozzányúlnak a témához filmesek, képregényírók és játékfejlesztő-stúdiók. A Conan Chop Chop eredetileg nem a címszereplőről szólt volna. Az alkotást poénnak szánták és mutatták be egy rendezvényen (ez volt a Dungeon Chop Chop), majd egyből felkarolták a sulis projektet, és javaslatként ráhúzták a népszerű karakterre az egészet. Érdemes megtekinteni a három évvel ezelőtti április 1-jén bemutatott, félig tréfás bejelentő videót, ahol többek között 12K felbontást, 360 fokos VR-t és 2000 fős online viadalokat is ígértek. A nyilvánvaló tréfák mellett be is jelentették a programot, amelyre sokat kellett várnunk a folyamatos csúszások miatt. Ennek eredményeképpen egy mezei couch co-op helyett online 4 fős multiplayert is szállítottak az alkotók, így lehetőségünk volt a szerkesztőségből többedmagammal kipróbálni. Azt leszögezném, hogy a multi nem működött könnyedén, nem is tudott mindenki csatlakozni a szerverhez. Elsőként jöjjön m_anger rövid beszámolója.
Meglepetésszerűen jött számomra a Conan Chop Chop tesztelés lehetősége, lévén co-op a stuff és elkélne a segítség. Gyorsan bele is vágtunk, és nagyon tetszett az egész. A grafika a maga kellőképp infantilis módján, és a játékmenet is, ami ugyan egyszerű, ámde mégis komoly kihívásokat tartogat. Persze kellett az is, hogy Oni egy nagyon részletes gyorstalpalón bemutassa a lényeget. Részemről inkább az íjászkodós harcmodort választottam, így a leeső lootokon sem igazán vesztünk össze, mindkettőnek más volt hasznos. A meglepetés viszont akkor jött, amikor hirtelen ötlettől vezérelve egymagam is kipróbáltam a kalandot. Sajnos azt kell mondjam, hogy így nem volt annyira mókás. Egyrészt sokkal jobban előjönnek ilyenkor a játék ismétlődő elemei, plusz messze nem is voltam annyira hatékony. Összegezve elmondható, hogy a Conan Chop Chop is inkább társaságban az igazi, mint a legtöbb co-op cucc, pláne ha egy tapasztalt, erős játékossal van megtámogatva az ember.
m_anger
Ahogy kollégám írta, a Conan Chop Chop infantilis, egy laza pálcikaemberes cucc, de a legkomolyabb, amit a témában eddig alkottak. Ahogy bénán ugrálva futnak a szereplők, az imádnivaló. Az egyszerű képi világa és a Conan mondakörből előlépő figurák és szörnyek ábrázolása telitalálat, emellett rengeteg képi poénnal rendelkezik a játék. Egy rougelite szoftverről beszélünk, így a játékmenet nem túl könnyű és van tanulóideje, illetve megannyi tanulópénzt szerezhetünk a próbálkozásaink alatt. A kezdeti 3 életerőpont egy pillanat alatt elfogyhat, és akkor bizony kezdhetjük a kalandot elölről. Társaságban játszva el lehet azonban röhögcsélni, és a repetitívségén sem fogunk fennakadni.
Egy központi faluból indulunk, ahol a 4 hős egyikével szállhatunk harcba (vagy akár többedmagunkkal offline vagy online) egy speciális tornán való szereplésért. Vagyis ezt kínálja a főellenség, aki így csalná ki a testünket egy, a világot romba döntő sötét istenségnek. A faluban vásárolhatunk felszerelést, amelyek bekerülnek a „poolba”, tehát a jövőbeni meneteink során a boltosoknál megjelenik, mint új lehetőség a talizmánok, ruhák, pajzsok és fegyverek sokasága. A színes köveink nem vesznek el halálunk után, ezekből nyithatók ki a dolgok. Viszont a végigjátszás során harácsolt arany elvész, így ne sajnáljuk életet visszatöltő husikra és erősebb felszerelésre elkölteni.
A stuff nagyban épít a védekezésre, illetve az ellentámadásként szolgáló parry mozdulatra. Képesek vagyunk még egy elszökkenésre is, ami limitált és lassan töltődik visszaa. Ez főként a védhetetlen támadások ellen egérút. Mivel nincs nehézségi szint, így főként a türelmünkön és a felszerelésen múlik egy-egy futam. A közelharci bántalmazó eszközökön túl van íjunk, és bombát is tudunk ledobni. Az utóbbiaknak van egy visszatöltési ideje, így nem lehet végtelenül spammelni az áldást, vagy nagyon jó talizmánkombókat kell felvennünk.
A talizmánok értékesek és remek taktikai előnyöket biztosítanak. A kedvenc kategóriám a háziállat jellegű volt, ahol harcos pipit, slime-havert és önfeláldozó röfit lehetett magunk mellett tudni. Jópofa dolgokat lehet találni, és a szintlépések után véglegesen erősíthetünk hőseinken is. Különféle skillek és rage támadások oldhatók fel, de ezek csupán könnyítések, mert a dolgok oroszlánrésze ezek után is rajtunk múlik.
Többször nekifutva is csak a sztori háromnegyedéig jutottam/jutottunk el, de nem adom fel, mert az alkotás szórakoztató és kellően kikapcsol. Vannak hibái, mint például a függőleges haladásnál a beláthatatlan pályarészletek, vagy hogy a HUD marhára belelóg néha a dolgokba, de ezeket meg lehet szokni. Mindenesetre társaságban nekiindulva lehet igazán jó móka, ha belevágnátok a darába.
