Az elvontabb kalandjátékok szerelmesei örülhetnek, hiszen a Fran Bow és a Little Misfortune (úristen, mennyire jó volt az a szoftver!) után a Catie in Meowmeowland is ebben a ligában indul. Csak éppen amíg az előző két cím olyan volt, mintha a legminőségibb, prémium rakétát tekerte volna meg maga Bob Marley a jamaicai tengerparton, addig a Catie in Meowmeowland dohánya közé némi patkányméreg is vegyült.

Főszereplőnk a címadó Catie, aki nem Alice, de egy zsebórájával rohanó alakot követ egy hasonlóképp mély és fenyegető lyukba. Lewis Carroll karakteréhez – és Neóhoz – hasonlóan Catie is megnézni közelebbről, hogy milyen mély a nyúl (aki ezúttal macska) ürege, mire pedig feleszmél, már MeowmeowLand közepén találja magát, ahol rengeteg furcsa szerzet él – és még több cirmos.
Catie megpróbál hazajutni, amiben mi leszünk a segítségére. A point & click kalandjátékok műfaját követve a Catie in MeowmeowLand is nagyon hasonló játékmenetet kínál, csak épp kevésbé komplex módon. El lehet felejteni a tárgykombinálást, a beszélgetést (diskurzus egyáltalán nincs a játékban, buborékokban képekkel kommunikálnak néha), a több helyszín között váltogatást, hiszen lényegében csak mennünk kell egyik elvont helyről a másikra, és ott megoldani némi agymunkát kívánó feladványt.

Ezek többsége egyszerű, és szinte azonnal egyértelmű, de volt olyan, ahol hosszú (nagyon hosszú!) percekre leragadtam. Mivel a stuff egygombos, így nem is lehet megnézni, hogy hány dologgal léphetünk interakcióba az adott képernyőn. Egyszerűen vakon fogunk tárgyakra vadászni és használni azokat, lehetőleg a megfelelő helyen...
Segítség nincs (bár a játék elején akad egy madár, aki segít, de ő időközben valahova eltűnik...), ezért néha komolyan agyalnunk kell, hogy mire gondolhatott a költő, azaz jelen esetben a fejlesztőcsapat. Többször akadtam meg amiatt, mert egyszerűen nem vettem észre a háttérben egy tárgyat, amellyel interakcióba léphetek, ezért legalább egy minimális segítség elfért volna a programban, ami legalább az interaktálható tárgyakat megvillantja a képernyőn – de nem, itt ilyesmi nincs. Ha elakadsz, a Catie in MeowmeowLand visszarepít a kalandjátékok (h)őskorába, amikor ilyen esetekben jöhetett a szokásos pixelhunting, meg a „mindent próbálok mindennel” hozzáállás.

Ez önmagában elég gáz, mert nem egy 2022-es kalandjáték, hanem egy 2012-es Flash-játék érzetét kelti, amire csak rátesz pár lapáttal a rettentő idegesítő módba kapcsoló Catie, aki folyamatosan integet, és szólongat téged a képernyő mögött, hogy figyelj már rá. Ha 5-10 percig letenném a játékot és nem csinálnék semmit, akkor még azt is mondanám, hogy ez egy jópofa feature, de sajnos folyamatosan fullba tolja a kretént szerencsétlen kislány, és ez nálam már odáig vezetett, hogy a játék háromnegyedénél egyszerűen levettem a hangot minimumra, annyira zavart.
Ezt leszámítva a Catie in MeowmeowLand leginkább rettenetesen elvont és elmebeteg látványvilágával és kifordított, szürreális karaktereivel képes a kíváncsi kalandor lelkére hatni. Némelyik feladvány egész ötletes (némelyik viszont totál bullshit), az LSD-tripre hajazó megvalósítás viszont már önmagában megér egy piros pontot, hiszen kevés kalandjáték mer ennyire elrugaszkodni a valóságtól manapság. Csak aztán nehogy egy bad trip legyen a vége!