A Grand Mountain Adventure síelős móka eredetileg mobilos játékként kezdte meg pályafutását, nemrég azonban a Microïds kiadó gondozásában Winterlands alcímmel PC-re és Switchre is megérkezett. Amikor először hallottam a Toppluva játékáról, gyorsan le is töltöttem az androidos verziót (hiányzott már nagyon a síelés, na!), azonban az irányítás számomra túl körülményes volt, így inkább elkezdtem várni a számítógépes megjelenést.

Síelős játékról van tehát szó, amelyben tizenkét síterep havas hegyoldalai várnak ránk. A különböző országokban található helyszíneket egymás után oldhatjuk fel, megadott mennyiségű síbérletet összegyűjtve. De egy-egy terepen is fokozatosan válnak csak elérhetővé a felvonók; valamint a feladatok, amelyek teljesítésével a bérleteket gyűjthetjük. Csatolhatunk sílécet vagy snowboardot is (mindegyikből kétféle áll rendelkezésre), így az általunk kedvelt téli sportban nyomulhatunk.
Igazán élvezetes dolog a havon siklani.
A hegyoldalt madártávlatból látjuk a játékban, zoomolásra pedig pár fokozatban van lehetőség. De igazából nem is hiányzott, hogy közelebbről láthassam kis síelőmet, vagy mondjuk first person nézetben száguldjak a pályákon. Igazán élvezetes dolog a havon siklani a Grand Mountain Adventure-ben, szép kanyargós nyomokat húzva a szűzhóba vagy a ratrakok által frissen megdolgozott pályákra. A már feloldott, és legalább egyszer kipróbált felvonókra és kihívásokra a térképről is gyorsan odajuthatunk, máskülönben kijelölhetünk célpontot a térképen, és utána nyíllal jelzi a program, hogy merre kell haladnunk.

A kihívások elég változatosak. Van, ahol egyszerűen csak végig kell menni a kijelölt kapuk között. Van, ahol az idő is számít, és az elért fokozattól függ jutalmunk mennyisége. Máshol ugratásokkal és trükkök abszolválásával kell minél több pontot összegyűjteni. De olyan feladat is van, ahol minél több időt kell a levegőben tölteni, vagy ahol adott számú síelőt kell megcsapnunk botunkkal (amely tevékenység elvben kicsit sebességünket is növeli). A hetedik hegyig aránylag könnyen el lehet jutni, nekem ott volt egy kis megakadásom, és egy ideig sikerült nehezebben teljesíthető kihívásokkal szembesülni (például túl rövid idő alatt kellett volna magas pontszámot elérni, vagy egy átugrandó szakadék volt akkora, hogy kb. húsz próbálkozásból egyszer sikerült átjutnom rajta). Ilyenkor azonban elkezdtem felfedezni a hegyoldalt, és így találtam újabb feladatokat a pontgyűjtéshez.
Amúgy ha szlalomozásnál eltévesztünk egy kaput, vagy valami mást hibát követünk el, esetleg úgy érezzük, hogy úgyse sikerül a feladat teljesítése, egyetlen gombnyomással visszakerülhetünk az aktuális rajthelyre, így azonnal újrakezdhetjük az adott kihívást. Ez elég kényelmes megoldás, és hasznos is. Emellett van idővisszatekerés funkció is (no nem egy-egy időre lesiklás közben), ez akkor jön jól, ha például rájövünk, hogy rossz irányba kanyarodtunk, és így nem kell végigmennünk a felvonó aljáig, majd onnan felliftezve újra megkeresni az elrontott kanyart.

Mint említettem, mobilon az irányítás volt az, ami eltántorított a játékról, és ezt a részt a PC-s verzióban se éreztem tökéletesnek. Billentyűzettel nem is nagyon érdemes nekikezdeni: bár működik, de nem az igazi a nyilakkal irányítani síelőnket. PS3-as és PS4-es kontrollerrel nyomulva azonban már jobban ment a dolog, igaz, néha itt is okozott problémát a furán mozgó kamera, amikor például a hegy eltakarta a figurámat.
Lesiklásunkat amúgy jó pár dolog nehezíti. Egyrészt vannak fák, sziklák és egyéb tereptárgyak, amelyek az utunkba állnak – igaz, közülük a fák csak picit lassítanak (esetleg közben leverjük ágaikról a havat), de nem állítanak le. Ellentétben például a helyenként fel-alá glasszáló medvékkel vagy hójárgányokkal, amelyekkel való találkozás akár végzetes is lehet. De csúszkálnak még más síelők is (ők igazából nem sok vizet kavarnak, és ha akarjuk, még meg is csapkodhatjuk őket kicsit), ezen kívül pedig néhol lavinák nehezítik a haladást. Furcsa dolog, hogy simán csúszhatunk az aszfalton és a jeges tavon vagy folyókon is, de elég könnyű – igaz, lassú – akár felfele is haladni (ráadásul nem halszálkával szenvedve, hanem ide-oda kanyarogva).

Imádom a mütyürkés játékokat, vagyis ahol apró karaktert vagy járművet terelgethetünk. Már ZX Spectrumon is volt jó pár ilyen (Trashman, Jet Bike Simulator), és a Grand Mountain Adventure: Wonderlands épp ezt a hangulatot hozta el újra számomra. Az irányítással nekem Switchen nem volt különösebb problémám, a maga egyszerűségében szerintem zseniális, hamar hozzászoktam. Talán egyedül az volt nehézkes, amikor úgy kell haladni, hogy nincs lejtős terep, de úgy gondolom – mivel a valóságban nem gyakorlom a sportot –, ez az igazi síelésnél is problémás lehet. A játék maga abszolút a lazításról szól, szerencsére nem nyom agyon semmilyen elvárásokkal (ideális kikapcsolódás munka után, ha van pár üres perced). Ha akarod, csak síelgetsz az első terepen, aztán ha összegyűlt a megfelelő számú bérlet, mehetsz tovább a következőre. A térképek pont elég nagyok, és aki szeret felfedezgetni, annak sok mindent tartogatnak. A Switch változathoz a handheld módot ajánlom, úgy jobban kijön a mütyürkés hangulat, de dokkolva sem rossz, csak ebben az esetben én egy kicsit távolabb állítottam a kamerát.
m_anger
Kellemes kis játék lett tehát a Grand Mountain Adventure: Wonderlands, amelyben akár zen módra kapcsolva csak simán a lesiklás örömét élvezhetjük, de a számos változatos kihívás is hosszú órákra képes odaszögelni a képernyő elé. Ha hiányoznak a havas lejtők, vagy csak könnyed kis kikapcsolódásra vágysz, jó választás lehet ez a program.