Továbbra is virágkorukat élik a különféle szimulátorok, amiben a PlayWay kiadó nyakig benne van. De amennyire az első években szkeptikusak voltunk ezekkel a többnyire ultragagyinak ható játékokkal, mostanra néhányuk rendesen kikupálta magát. Az egyik legjobb példa, amit szinte minden ilyen szimulátoros ismertetőmben fel szoktam hozni, a Car Mechanic Simulator, amely több részt megérve mostanra egy egészen összetett, és hosszú időn át is meglepően szórakoztató játékká vált. De persze nem mindegyik ilyen projekt járja be ugyanezt az utat. A Motorcycle Mechanic Simulator vagy épp a Workshop Simulator például tizedannyi élvezetet nem nyújtott a teszt során. Mivel mostanában az egyik bűnös élvezetemet épp ezek a szimulátorok jelentik, kíváncsian vágtam bele a Car Detailing Simulator tesztjébe is.
A játékban egy teljesen hétköznapi autómosós fickót alakítunk, aki a város egyik díjnyertes szalonjában kapirgálja a szúnyogmaradványokat a szélvédőkről. Az élet csendben csordogál, egészen addig, amíg egy vihar miatt némi esővíz nem csordogál be a szalonba: nagyjából annyi, hogy a vízszint úgy tokáig érjen. A szalonnak annyi, az öreg üzemeltető pedig nem tud tovább foglalkoztatni minket. Mit is tehet egy, az öblítésen és suvickoláson kívül nem sok egyébhez értő, de annál rátermettebb és tettrevágyóbb fiatalember? Hát persze, hogy keres egy félreeső garázst egy közepesen szétrozsdált és eldugult csatornarendszerrel, és már meg is nyitotta a saját autómosóját!
Így indul karrierünk a játékban, amelyben aztán nem is lehet más a cél, mint apránként a város legjobb mosójává válni. Ehhez viszont ezernyi retkes lökhárítón, sáros alufelnin és szemetes utastéren át vezet az út. A Car Detailing Simulator, bár alapvetően egy autómosó-szimulátor, egészen változatos(nak tűnő) játékmenetet kínál. A menetrend a szokásos: mailben jönnek a megrendelések, mi elfogadunk egyet, beáll az autó a garázsba, és mi nekiállunk a vásárló minden kérését teljesíteni. Eleinte többnyire csak a kaszni lemosásáról, esetleg a kerekek és az ülések takarításáról kell gondoskodnunk. Egy idő után viszont bővül szolgáltatásaink tárháza, és ezzel egyszerre a vásárlók igénylistája is. Már polírozást is vállalunk, sőt, idővel a csúnyább karcolások eltűntetését is. Jöhet az ablakpucolás és a fényszórók karbantartása is. De akár az autó átfestése is megoldható.
A játékmenet valójában egy kissé monoton, de azért szórakoztató. Az egyes feladatok mindig több részfeladatból épülnek fel. A sima mosás először habfürdőt, majd öblítést, végül pedig egy ronggyal való alapos törlést jelent. A polírozáshoz először fel kell térképeznünk a karcolásokat, majd jöhet a polír. Az ablakpucolás kibővül cseppálló réteg felhordásával, míg a keréktisztítás az abroncs megpucolásából, valamint a felni réseinek alapos kitisztításából áll. Az utastérben nem elég összegyűjteni a szemetet (időnként kincseket is találunk, amiket megtarthatunk), de ki kell tisztítani a szőnyegeket és az üléseket is. Utóbbiakat időnként gyanús foltok is csúfítják, ezeket külön kezelésnek kell alávetnünk.
Az egyes feladatok tehát akár hosszú perceket is igénybe vehetnek, ami eleinte elég jó móka. Viszont idővel a sok ismétlődés miatt unalmassá tud válni, és az ember azon kapja magát, hogy már aszerint szelektál a munkák közül, hogy bizonyos általa kevésbé kedvelt feladatok (pl. kerékmosás vagy folttisztítás) szerepelnek-e rajta.
Ezen picit tovább ront, hogy a játék olykor nagyon meg tudja keseríteni az életünket. Bizonyos feladatokat ugyanis nem lehet addig elvégezni, amíg más feladatokat nem teljesítettünk. Például polírozni, fényszórókat vagy kerekeket pucolni nem lehet addig, amíg a kaszni nincs patyolatra sikálva. Igen ám, csakhogy a játék jegyzi az egyes részfeladatok teljesítését. Illetve rosszabb esetben nem jegyzi. Olykor előfordul, hogy hiába öntünk a motorháztetőre három tonna sampont, a játék valamiért nem érzékeli és nem nyugtázza. Márpedig enélkül hiába pucoljuk le az egész kocsit, ami utána jól láthatóan patyolat tiszta lesz, a rendszer szerint még nem végeztünk. És ha nem végzünk, akkor nem tudjuk a többi feladatot sem elvégezni. Így végül nem marad más, mint a megbízást félkész állapotban számlázni, ami természetesen a reputációnk és a pénztárcánk számára sem kedvező.
A grafika egyébként teljesen rendben van, az autók modelljei piszkosul igényesek. A különböző effektek is jól mutatnak, főleg az, ahogy a víz gyöngyözik mosás után. Cserébe a samponhab viselkedése inkább vastag hórétegnek hat, de ez apróság. Zenék terén nem túl változatos a kínálat, ugyanaz a néhány szám szól végig. De ezek legalább olyan tipikus „amcsi autómosós zenék”. Nem tudom ezt ennél jobban körülírni.
A Car Detailing Simulator nem annyira részletes, mint autószerelős unokatesója, de szégyenkeznie így sem kell. Bár idővel eléggé önismétlővé tud válni, azért látszik rajta az igyekezet is, hogy amennyire lehet, feldobja saját magát és motiváljon a folytatásra. Később megvásárolhatjuk a luxusszalont, ahol már több autón is dolgozhatunk egyszerre, sőt, ki is állíthatunk néhányat. Autókat vásárolhatunk aukciókon, hogy kicsinosítva jobb pénzért adjuk tovább őket. Ugyanígy egy hátsó poros raktárból is vásárolhatunk régi kincseket ugyanilyen célból.
Mégis az egyik legmókásabb játékelem az volt, amikor megvásároltam az árvízben szétázott luxusszalont (ahol először dolgoztunk), és egy nagynyomású mosóval az egészet ki kellett takarítani. Lemosni a falakat és a padlót, a szemetet beterelni a kukákba, a bútorokat a helyükre pakolni. De ez csak egy pár perces kis szösszenet két kocsimosás között.
