A Daisy Games fejlesztőcsapat egyetlen tagját nagyon megfoghatta annak idején a Sokoban, ugyanis a nemrég megjelent Sokobos nem az első játéka, amely a doboztologatós játék nyomdokaiba lép. Nem emlékszem, hogy én a széria 1998-ban Japánon kívülre is elérő Soko-ban epizódjának Commodore 64-es vagy DOS-os verziójával találkoztam annak idején, de arra igen, hogy elég sok időt eltöltöttem vele, igyekezve minél több pályát megoldani.
Az alap tehát adott, azonban Martin Firbacher elég sokat csavart a jól ismert recepten. Kezdjük ott, hogy egy görög drámákra hajazó történetbe ágyazta bele az egymás után következő pályákat. Főhősünknek konkrét feladata van: Zeusznak kell egy szép kertet és egy templomot felépítenie – így az egyes építőelemeket kell tologatnunk a pályákon a kijelölt helyükre. Az egymást követő feladatoknál pedig újabb és újabb akadályok vagy eszközök kerülnek elő: amforák, folyók, festékek, forgatók és még sok más érdekesség. Ezeket a játék fokozatosan adagolja, aztán pedig kombinálja is, így mindig akad valami újabb dolog, amivel változatosabbá válik a program.
Az indie játékok közül egyértelműen az igen alacsony költségvetésűek csoportjába tartozik a Sokobos (ami persze nem baj). Az ingyenes Godot engine-t használta Martin, amely mellé pár szintén ingyen licencelhető plugint csapott, és még a zenéket is jogdíjmentes könyvtárból válogatta össze (a zenéket szerző Kevin MacLeod nevét a YouTube-os zenetárból is ismerhetjük). A grafika igencsak minimalista, ami lehet, hogy egyeseket elrettent, de számomra bőven elég volt az, hogy a feladványok igencsak megdolgoztatták az agytekervényeimet.
Akinek pedig nem kevés az, hogy a pályák teljesítésére – azaz minden elem megfelelő pozícióba tolására – hajtson, az bekapcsolhatja a lépésszámlálót, és törekedhet arra, hogy minél kevesebb lépéssel oldja meg a pályákat, és felkerüljön a toplista élére.
