2019 decemberében, az eredeti megjelenéskor sajnos kimaradt részemről az Arise: A Simple Story, amit bántam is, pláne utólag a méltató teszteket olvasgatva. Ráadásul a sors úgy hozta, hogy az elmúlt időszak forgatagában sem sikerült pótolni a mulasztást, így amikor kiderült, hogy a bájos művészjáték Switchre is ellátogat, akkor duplán megörültem. Egyrészt hogy végre pótolhatom, másrészt hogy ezt kényelmesen, egy mobilis konzolon tehetem.
A sztori nem nagyon összetett, egy idős bácsit egy furcsa fantáziavilágban kísérhetünk végig 10 pályán keresztül, amelyek tulajdonképpen az életének főbb állomásait jelentik. Konkrétumokba nem mennék bele érthető okokból, de van benne gyermeki ártatlanság, fiatalos lendület, öröm, bánat és elmúlás – érzelemdús utazás a játék. A történet egy szó kimondása nélkül görög végig, a cselekményt csipetnyi átvezető mozi próbálja tolmácsolni, no meg azok az „emlékképek”, amelyeket a pályákon szétszórva találhatunk meg (ha minden kocka megvan, egy mini képregény formájában nyújtanak további adalékot).
A játékmenet sem bonyolult, ami nem is olyan nagy csoda, hiszen a művészjátékoknál gyakori, hogy inkább a mondanivalóra koncentrálnak (mondjuk a The Pathless erősen rácáfol ezen állításomra). Viszont az Arise esetében ez annyira így van, hogy gyakorlatilag rengeteg futkározást és ugrándozást képzeljünk el némi falon mászással és picike legedezéssel vegyítve. Ha a főhősnek nem volna egy extra skillje, akkor azt is találnám mondani, hogy gyengus ez a szegmens (de van neki).
Ez az extra játékelem pedig az időmanipuláció lehetősége. A téli pályán nem tudunk feljutni valahová? Az idő tekergetésével elhozhatunk egy olyan állapotot, amikor hó fedi a tájat, és a temérdek fehér anyag már elegendő kapaszkodót ad. Két kiszögellés túl messze van, hogy átugorjunk? Ugyanez a módszer segít majd, hogy elérjünk egy korábbi (vagy későbbi?) állapotot, amikor közelebb kerülnek egymáshoz a platformok. Minden szinten használni tudjuk (és fogjuk is) tehát, a kertben a virágok Nap felé forgását kihasználva, az erdőben meg a repkedő bogarak (amelyekre felcsimpaszkodhatunk) útvonalát figyelve.
Most kellene jönnie ideális esetben a lelkendezésnek, hogy ez mennyire megmenti az egészet és fantasztikus élményt nyújt, de sajnos nálam elmaradt a katarzis. Valóban érdekesnek mondható a dolog, de semmiképp sem kiemelkedő, és nagyon is lineáris ennek ellenére is a kaland. A pályatervezést ráadásul kifejezetten átlagosnak (vagy gyengének) mondanám, nincs sok változatosság és igazán sok jó ötlet sem.
Még szerencse, hogy Definitive Editionnel van dolgunk, lássuk hát, hogy miben áll a kiadás különlegessége. Megkapjuk a játék 110 oldalas művészeti albumát és 18 dalos soundtrackjét (mindkettőt természetesen digitálisan, egy QR-kódot beszkennelve), továbbá az új változat tartogat Photo Mode-ot, illetve kihasználja a Switch giroszkóp-támogatását. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az időmanipulációt nemcsak a shoulder gombokkal, hanem a készülék (vagy kontroller) döntögetésével is tudjuk befolyásolni. Saját részről azonban nem jött be a dolog, kipróbáltam, az ötlet nem rossz, de a megvalósítás már kevésbé, így maradtam inkább a fizikai gomboknál.
S ha már különleges kiadás, akkor a látvány változott? Igen, de sajnos nem úgy, ahogy bárki is számítana rá. Nem szeretnék senkit félrevezetni, a készítők nem tettek extra erőfeszítést, hogy szebb legyen a játék, viszont a portolásért felelős csapat meg meg meglehetősen slendrián munkát végzett. Így fordulhat elő, hogy a Definitive Edition csúnyább, mint az eredeti. Gondolom, kompromisszumot kellett hozni a Nintendo konzolján, ezért kisebb felbontásban fut a játék (ami különösen dokkolt módban, TV-n lesz feltűnő a recés élekkel), ám ennek ellenére is akadnak gyakran teljesítménygondok is (értsd szaggatás). Megoldás lehetne, ha az ember handheld módban tolja le a kalandot, de úgy meg annyira picike minden, hogy kevésbé élvezhető a játék.
Az Arise: A Simple Story – Definitive Edition tehát sajnos minden szempontból csalódás. Maga az alapjáték sem ütött nálam akkorát (az időmanipuláció jó ötlet, de nem menti meg a gyenge pályatervezést és az unalmas játékmenetet), a Switch verzió viszont kifejezetten gyenge (s ezen a május végig szóló 50%-os árkedvezmény sem segít). Akiket hozzám hasonlóan érdekel a játék és eddig kimaradt nekik, azoknak inkább azt ajánlom, hogy várjanak meg egy leárazást bármilyen más platformon, és ott vágjanak bele a kalandba.
