Amikor rákerestem a Skirmish Mode Games nevű cégre, semmilyen információt nem találtam. Se honlap, se korábban készített játékok. Pedig azt gondoltam, hogy azok a fiúk és lányok, akik egy olyan igényes játékot raktak össze, mint a Warpips, biztos nem ma kezdték. De úgy tűnik, igen, és a belépőjük igen jól sikerült.
A Warpips egy háborús stratégia pixel art stílusban, a ’90-es éveket megidéző RTS-ek hangulatával és látványvilágával. Vagy inkább egy ezekből építkező, sajátos hangulattal és látványvilággal rendelkező alkotás. Igen, azt hiszem ez a pontosabb megfogalmazás. Játékmenet tekintetében jóval egyszerűbben és gyorsabban megtanulható, mint bármelyik RTS. Picit a mobilos tower defense jellegű játékokhoz tudnám hasonlítani, de ez leginkább a csatározásra igaz, a háttérben jóval komplexebb erőforrástervezésre és stratégiai gondolkodásra van szükség a sikeres előrehaladáshoz.
Háromféle játékmód közül választhatunk, ezek a conquest, az endless mode és a quick battle. Conquest módban kapunk egy szöveges ismertetőt a sztoriról, és egy stratégiai térképet, amelyen látjuk a mi bázisunkat, valamint az ellenségét. A terület szektorokra van bontva, amelyek közül választhatunk, melyiket támadjuk meg. Minden szektorról kapunk információt az ott állomásozó ellenségről, illetve egy listát azokról az egységekről, amelyeket megkapunk jutalmul, ha sikeresen elfoglaltuk az adott szektort. A cél minél több (akár az összes) szektor elfoglalása, majd az ellenség fő bázisának megtámadása. Viszont figyelni kell arra, hogy minden egyes foglalást követően az ellenség hadereje növekszik, egyre erősebb ellenfeleket küld ellenünk, tehát érdemes meggondolni, hogy egyből a fő bázisuk felé vesszük az irányt, ahelyett, hogy területfoglalósdit játszanánk. Persze ez utóbbi is szükséges, hiszen így jutunk újabb egységekhez, valamint kredithez, amivel feloldhatunk fejlesztéseket és vásárolhatunk új egységeket.
A kampánytérképes megoldás engem a Wargame szériára emlékeztet, ahogyan az egységek menedzselése is. Tudniillik minden szektorért folyó csata előtt kiválaszthatjuk, mely egységeinket küldjük harcba, a férőhelyek pedig limitáltak. Fontos különbség viszont, hogy miután bevetettük ezeket az egységeinket a csatában, nem lesznek elérhetőek a következőben, tehát mindig csak abból tudunk választani, amit megmaradt, amit jutalmul kaptunk, vagy megvásároltunk.
A csatában az egységeinket nem irányíthatjuk, ők maguktól támadnak, lőnek, védekeznek. A mi dolgunk annyi, hogy beküldjük őket. A stratégiai és taktikai rész itt mutatkozik meg igazán. Elég sokféle egységből választhatunk, amelyek mind-mind specializálódtak valamire, legyen az tűzerő, páncélzat, harctéri támogatás stb. Ennek tükrében, és az ellenség által ránk küldött egységek fényében érdemes megválasztani mikor mit vetünk be. Olyat nem lehet, hogy mindenkit egyszerre, ugyanis pénzbe kerül az egységek lehívása, a pénzhez pedig killek kellenek. Emellett tudjuk növelni az egységeink szintjét is, ami által például pontosabban, vagy gyorsabban lőnek, több lesz az életük stb.
A történet szóra sem érdemes, annyit elég tudni, hogy modern környezetbe helyezett játékról van szó, így az egységek is hellyel-közzel felismerhetőek. Az arzenál tartalmaz gyalogos katonákat, humvee-t, tankot, harci helikoptert, repülőt, de válaszhatunk biofegyvert vagy harci drónt is.
A játék kezelése pofonegyszerű, a pixeles kinézet és a 8-bites hangok pedig már a főmenüben megalapozzák a hangulatot. De ne gondoljuk azt, hogy csak ennyit kapunk, a zene valami egészen frenetikusan jó, csata közben váltogathatunk is köztük. A hangeffektek sem maradnak meg a 8-bites minőségben, sőt kimondottan élethűek és valóságosak. A grafika pixeles stílusa is csak a felszín, maga a csata háromdimenziós térképen történik, ahol a környezet rombolható, a robbanások gyönyörűek és a fizikai engine-nek köszönhetően a lökéshullám szét is veti a tereptárgyakat. Igazán látványos és heves csaták tudnak kialakulni.
Meglepően kimunkált és részletes játék a Warpips, tökéletes szórakozást tud nyújtani akár csak negyedórára is. Két dolgot hiányolok csak, az egyik közülük a multiplayer. Ez a játék ugyanis üvölt egy többszemélyes módért, ahol a pajtásunk ellen csatázhatnánk, hogy kiderüljön ki a jobb stratéga. A másik hiányosság pedig a mobilos verzió. Meglepő módon csak Windowsra érhető el a játék, pedig az egyszerű felépítés és kezelhetőség miatt adná magát, hogy ha nem is okostelefonon, de tableten játszhassuk ezt a remek játékot.
