Valamikor tavaly írhattam a számos, lovecrafti inspirációkból építkező játékok egyikének kritikájában, hogy a hatalmas dömping ellenére mintha a legszórakoztatóbb és legemlékezetesebb darabok pont azok közül kerülnének ki, amelyek nem foggal-körömmel ragaszkodnak az eredeti novellákhoz és a horror műfajához, hanem inkább csak alapanyagnak tekintik őket látvány és/vagy hangulat tekintetében.
A Byte Barrel által készített Forgive Me Fatherre, amelynek korai változatát volt szerencsém tavaly már alaposabban szemügyre venni, ez hatványozottan igaz: egy szenzációsan jó boomer shooterről van szó, amely teljes egészében Lovecraft munkásságán alapul, őrület, szorongás és rettegés helyett azonban a legváltozatosabb fegyverekkel láthatunk neki a kultisták, kozmikus rettenetek és Mérhetetlen Vének irtásának.
A játék kezdetén két lehetséges főhős közül választhatunk, akik egyedi skillekkel és eltérő képességfákkal rendelkeznek, és a végigjátszás során a történetnek is más-más elemeire nyerhetnek bepillantást. A pap inkább egy defenzív, taktikusabb karakter, eszköztárát a szentelt víz, a gyógyító feszület és az ideiglenes sebezhetetlenséget biztosító Necronomicon gazdagítja, míg az újságírónő egy gyorsabb, agresszívabb játékmenetet kínál, a tarsolyában voodoo babával, speciális buffokat nyújtó cigarettával és kamerával.
Stílusát tekintve egy képregényes-animációs vizuális prezentációval megáldott FPS-ről van szó, amelyben viszonylag méretesebb pályákon kell leölnünk az egyre nagyobb mennyiségben jelentkező ellenséges rémeket, az egyes fejezetek végén egy-egy méretesebb (értsd: akár fél termet betöltő) rusnyasággal, amelyek mindegyike tipikus lovecrafti helyszíneken vezet végig, folyamatosan bővülő és változó ellenfelekkel.
A tálaláson túl a két elem, amelyekkel a Forgive Me Father kiemelkedik más boomer shooterek sorából, az a sebesség és az őrületrendszer. Egyrészt a játékmenet gyors: a játékoskarakterek, az alapértelmezett célzási sebesség és az ellenfelek egy jelentős része is a megszokottnál kissé sebesebb tempót követ, amellett, hogy a játékban az életerő és a muníció erősen limitált, és így az esetek többségében nem árt ügyelnünk a pontosságra is. A robbanó hordókat például érdemes minden esetben használni, az ellenfelek többsége esetén pedig mindenképp a fejükre (vagy később más sebezhető pontjukra) célozni. Ha azonban ezzel sikerrel járunk, úgy a nagyobb irtások közepette elkezd folyamatosan növekedni a UI-on is jelölt téboly erőforrás, amely amellett, hogy bizonyos skillekhez munícióként szolgál, folyamatosan növeli sebzésünket is, amellett, hogy alapértelmezésben lassan fekete-fehérre torzítja látásunkat.
Karaktereink hatékonyságuk függvényében képesek szintet is lépni, ami méretes képességfáikon elosztható skillpontokkal is ellátja őket. Ezek révén lényegében bármelyik alaptulajdonságunkat vagy fegyverünket felturbózhatjuk, de nem egyszer választás elé is kerülünk, egy ág feloldása ugyanis automatikusan lezár egy másikat, mint például a fegyverek esetében az utolsó, felturbózott változatok pontos formájának kiválasztása. Érdemes ezeknél szem előtt tartani a változatos arzenál fontosságát, bizonyos fegyvertípusok bizonyos ellenfelekkel szemben lényegesen hatékonyabbak, míg az arénák felépítése is pályáról pályára eltér, és megkövetelik a dinamikus váltogatást. Az egyes fejezetek leküzdése után a főmenüből választhatjuk még a Horda módot is, amelyben az adott fejezet hullámokban érkező ellenfeleivel csaphatunk össze viszonylag kisebb arénákban.
Ezt azonban már nem minden alkalommal erőltettem, az egyes pálya- és ellenféltípusok ugyanis jellemzően már kissé kezdtek monotonná válni, mire végre elérkezett a főellenfél és a fejezetváltás. További gondokat okozott még, hogy más boomer shooterekkel szemben a mentési lehetőségek korlátozottak, állásunkat kizárólag a pályánként jellemzően két-három alkalommal megjelenő részeges matróznál rögzíthetjük, míg gyakran elég egy kis figyelmetlenség, hogy otthagyjuk valahol a fogunkat. Ez különösen igaz az olyan, halálos kimenetelű környezeti akadályokban gazdag pályákra, mint a játék első fejezetében kissé korainak érződő, tetőkön játszódó rész, amelynek teljesítése során valószínűleg többször végzett velem egy zuhanás, mint bármelyik ellenfél.
Ám ezektől eltekintve a Forgive Me Father a boomer shooterek kedvelőinek, illetve közülük is leginkább a horror- és Lovecraft-rajongóknak kifejezetten ajánlott. Lehetett volna még ennél is jobb játék, ám stílusa, hangulata és játékmenete ha nem is kötelező, ám kimondottan erős és szórakoztató darabbá teszik.
