Még a 2019-es E3-on jelentette be a Ubisoft, hogy egy futurisztikus sportjátékon dolgoznak montreali stúdiójukban. A free-to-play modellt követő Roller Champions 2020 tavaszán került zárt alfa fázisba, egy évvel később zárt bétát tartottak (ezt GeryG kollégám próbálta ki akkor), most viszont már csak egyetlen nap választ el a végleges indulástól. A holnapi rajt előtt pedig kaptunk még egy kis betekintési lehetőséget, amely során én is róhattam a köröket a görkoristadionban.
A Roller Champions alapja egy kitalált sportág, amely a Rollerball című filmet juttatta eszembe (én a 2002-es remake-et láttam – de minek... ;-) –, az eredetije 1975-ben került bemutatásra), igaz, ez a változat jóval barátságosabb, a durvulás csak mérsékelten jelenik meg, az ellenfeleinkkel való lökdösésben. Egy ovális pályán kell körbe-körbe száguldoznunk (akár 100 km/h-s sebességre felgyorsítva), megszereznünk a labdát, majd legalább egy kör megtétele után behajítanunk azt a kijelölt, fánk alakú célpontba. Ha több kört is megteszünk (ez a négy ellenőrzőponton való egymás utáni áthaladást jelenti, így számít, hogy a menetiránynak megfelelően vagy fordítva megyünk-e – de természetesen nem tiltja semmi, hogy visszafele haladjunk), akkor több pont is jár a sikeres bedobásért, így érdemes mérlegelni, hogy kockáztatjuk-e még pár körön át, hogy az ellenfél megszerzi-e labdánkat. Az a csapat nyer, amelyik előbb eléri az 5 pontot – és ezt a fentiek miatt akár egyetlen dobással is meg tudják tenni (ez igencsak megalázó persze a vesztes fél részére... :D ).
Az első lépés játékosunk megalkotása, igaz, a lehetőségek száma nem túl nagy, és mint a csapatba került hazai újságíró-kollégákkal megállapítottuk, nem túl komoly karaktermodelleket kaptunk. Mindegy, nem ez a lényeg, meg ahogy haladunk előre, úgy cicomázhatjuk szereplőnket újabb ruhákkal, görkorival meg miegymással, így előbb-utóbb úgyis máshogy fog kinézni, mint ahogy elkezdtük. A tutorialt kötelező letudni, de hasznos is, mert nélküle jórészt fogalom nélkül körözhetünk csak a pályán. Az első összecsapásokat aztán célszerű botokkal játszani, aztán ha már átlátjuk a dolgokat, akkor vághatunk neki az online matchmakingnek.
A játék során láttuk, hogy a csapatjáték igen sokat számít, így a voicechat egyáltalán nem felesleges funkció – érdemes barátokkal vagy ismerősökkel nekivágni a meccseknek. Igaz, karakterünk integetéssel is jelezheti, ha várja a passzt, de élőszóval mindenképp jobban megtervezhetjük csapattaktikánkat. Mert azt igen hamar a saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy az ellenfél bizony elég agresszív tud lenni, és ha utolér, lazán oldalba lök vagy felborít, aztán már nála is a labda. Talán ez volt az a része a játéknak, amelyet a teszt pár órája alatt nem igazán sikerült elsajátítania egyikünknek se. Ha ugyanis jól lökjük meg a másik csapat játékosát, simán haladhatunk tovább, egy-egy rosszul irányzott gáncsolással viszont mi magunk is a földön találjuk magunkat – még ha sikerül is felbuktatnunk a másikat. Ez pedig elég nagy büntetés, mert jelentős időt veszthetünk, mire feltápászkodunk.
A passzolás mellett még úgy is segíthetjük csapattagjainkat a játék során, ha közelükbe kerülve adunk nekik némi boostot, de persze az is hasznos, ha alaposan védjük a labdát vivő csapattársunkat az ellenfél játékosaitól, és inkább mi borogatjuk fel őket. A lökés mellett van még magasra ugrási lehetőség is, ezzel például kivédhetjük a támadást, például ha látjuk, hogy szemből próbál eltalálni valaki. Az alapokat viszonylag könnyű elsajátítani, a játék igazi mesterévé válásához viszont úgy érzem, hosszabb gyakorlás szükséges.
Mint említettem, a Roller Champions a free-to-play mezőnyben indul, a kiadó pedig arra számít, hogy sokan élnek majd azzal a lehetőséggel, hogy a játékbeli valutát (görkorcsolyáról lévén szó ez konkrétan kerekeket jelent) minél többen szerzik majd be valódi pénzért, hogy aztán kozmetikai cuccok mellett a Roller Passnak nevezett szezonbérletek megvásárlására költhessék azt. Az ígéretek szerint amúgy az első pass megvásárlása után a következő költségét aztán akár játékon belüli gyűjtögetéssel is megszerezhetjük, de ehhez valószínűleg jobban kellett volna játszani, mert nekünk három óra után se jutott egyetlen kerék se... A másik gyűjthető dolgot a rajongók jelentik. Belőlük vereség esetén is kapunk, és minél többel rendelkezünk, annál több cuccot oldhatunk fel a játékban.
A normál, háromfős csapatokban zajló mérkőzések mellett pedig más játékmódokra is lehet számítani, mint például 2vs2 versengésre, a Hot Potato elnevezésű módban pedig sokat kell passzolni, mert a nálunk lévő labda három másodperc után felrobban. Kezdetben három aréna van, a világ különböző pontjain, a helyszínek száma azonban az évadokkal fokozatosan fog bővülni. A játék amúgy PC mellett konzolokon is játszható (PlayStation 4/5, Xbox One és Xbox Series X/S – az aktuális generáción a visszafele kompatibilitással van megoldva a futtatás), és a cross-play funkciónak köszönhetően platformtól függetlenül játszhatunk egymással. A teszt PC-n zajlott, és hol billentyűzettel-egérrel vezéreltem játékosomat, hol egy PS3-as SIXAXIS kontrollerrel – igazából egyik se bizonyult jobbnak vagy rosszabbnak a másiknál, inkább másféle megszokást igényel mindegyik.
A teszt során még a Rocket League ugrott be, mint valamilyen szinten hasonló koncepciójú játék. Ott is két kis csapat kerget egy labdát, igaz, ott a foci szolgált alapul. Simán el tudom képzelni, hogy annak hatalmas sikerét irigyelték meg a Ubisoftnál, és gondolták, hogy valami hasonlóra még lenne igény a piacon. Hogy igazuk lesz-e, az az elkövetkező hónapok során elválik. Ingyenessége miatt egy próbát érdemes tenni a Roller Championsszel, ha szereted az ilyesmi játékokat, csak készülj fel rá, hogy az irányítás mesteri elsajátítására bizony rá kell szánni az időt.
