26 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Ismertető/teszt

Kao the Kangaroo teszt – Crash és Roger után az erszényesek ismét vadulnak. Készülj a balhorogra!

Sok-sok esztendő elteltével újra álmodva tér vissza a bájos kenguru.

Írta: Onimushaman

Még a Dreamcast fénykorából volt számomra ismerős egy kissé debil ábrázolású kenguru, Kao, de a lengyel videojáték-csodához nem volt szerencsém annak idején. A sárga erszényessel nagyon rég jelent már meg utoljára szoftver, viszont a széria 20. évfordulójára beharangozták a felújítást. Ez jelent meg most frissen, ropogósan. A meseszerű ugrálós-gyűjtögetős alkotásokat szeretem, a bemutatásra kerülő platformer pedig meggyőző volt már a korai videókban is, így nagy lelkesedéssel vetettem magam bele a tesztelésbe, amit ráadásul magyar lokalizációval megtámogatva tehettem meg.

Kao the Kangaroo teszt – Crash és Roger után az erszényesek ismét vadulnak. Készülj a balhorogra!

A Kao the Kangaroo rebootja a sorozatnak, teljesen újragondolva az alapművet. Adott a bokszoló kenguru, de már a fizimiskáját is erősen ráncba szedték (érdemes szétnézni a képek között, ahol a retro kosztümről is lőttem képet – úgy nézett ki régen kis hősünk). Nagy gondoskodással építették fel az új pályákat, és álmodták meg hozzá a kreatúrákat. Nagyszerű munkát végeztek az alkotók ezen a téren, százszorta hálásabb, mintha egy megúszós, HD remaster stuffot készítettek volna el.

A történet szerint Kao az édesapját keresi, aki már közelségbe került az erőt adó bokszkesztyűkkel és a térséget bekebelező sötétséggel. Miután hősünk húga sem tért vissza a kutatásból, Kao magára ölti apukája hagyatékát. Igen ám, de ezek nem átlagos ökölvívó cuccok, hanem személyiséggel rendelkező, morálisan megkérdőjelezhető eszközök! Nagy erőt adnak, de a sötét oldalhoz tartoznak, így Kaonak észnél kell lennie, miközben a küldetésén ügyködik. Ebben segítségére lesz a falu mestere, egy öreg koala képében. A kezdeti betanítás után szellem alakban kísér végig és lát el tanácsokkal a harcművészeti mester.

Kao the Kangaroo teszt – Crash és Roger után az erszényesek ismét vadulnak. Készülj a balhorogra!

Célunk, hogy felkutassuk a többi mestert, megrontott személyiségüket pedig megtisztítsuk. Négy nagyobb központi térképen csatangolhatunk, amelyekben további három-négy pálya található. Belépni az új szintre csak az elegendő mennyiségben megtalált fertőzött kövek után tudunk, ezek nagy részét lényegében megkapjuk a feladatok megoldásával, az adott pályák teljesítésével. Úgy nyolc-tizenkét órán át simán leköthet a cucc.

Kao teljes mozgáskultúrája elérhető az első perctől, így ezen a téren nagy meglepetésekre nem kell számítani az előrehaladás során. Pár ütéses kombó, dupla ugrás, leütés, kötélhágcsón mászás a füleivel – ezek alkotják a repertoárt. Később behoznak tüzes, jeges és szeles elementálokat, amelyeket felvéve Kao platformokat mozgathat, fagyaszthat be vagy húzhat közelebb magához. Lényegében a kalandor kész van, nem fogunk tapasztalati pontokat kapni, képességeket feloldani.

Kao the Kangaroo teszt – Crash és Roger után az erszényesek ismét vadulnak. Készülj a balhorogra!

Az aranyérméket begyűjtve viszont ruhákat vásárolhatunk (hasonlóan a rókás Super Lucky’s Tales-hez). A maximalisták keresgélhetnek ládákat és gyémántokat, amelyek növelik a teljesítési százalékot (néhányat hosszú keresgélés után sem találtam meg). A hasznosabb cuccokhoz tartoznak a tekercsek, amelyek információt adnak a figurákról, ellenségekről stb. Némelyik közülük hosszabb, vicces és olvasmányos leírás.

Nem nevezném túl nehéz játéknak a Kao the Kangaroo-t, de a folytatás rendszere nem túl gyerekbarát. A két ellenőrzőpont közti pályáról leesés ugyan nem életet von le rögtön, hanem az életerőpontunkból egyet (három szívvel indulunk, ezt sikerült feltornáznom kilenc-tízre a permanens konténerek összeszedésével), viszont az addig felvett gyémántok és haladás megy a kukába. Nehézségi skála nincs, így nagyon kell vigyázni erszényesünk hátsójára. Van egy menekülős szakasz is, ahol a Crash Bandicoot mintájára kell adott irányba futnunk az operatőr felé mindig, na, az egy picit frusztrált.

Kao the Kangaroo teszt – Crash és Roger után az erszényesek ismét vadulnak. Készülj a balhorogra!

A szinkronhangok jók, viszont a zenék nem túl emlékezetesek. Amikor épp frankónak ítéltem meg a melódiákat, megjelent a párom és kérdezte, hogy Crash-ezek netán? Hihetetlen, de tényleg a klasszikus Crash Bandicootra hajazó zenebona csendült fel néhol, még engem is becsaptak pár pillanatra. A verekedős részek okésak, nincsenek verhetetlen lények, nem kell szenvedni semmivel, a főellenségek is lehozhatók egy-két próbálkozás után. Nagyon színes a játék, és jól is áll neki ez a fajta dizájn. Hibákból is csak olyanokba futottam bele, amit kisebb tapaszok (remélhetőleg már a Day 1 patch) is orvosolhatnak.

A Kao the Kangaroo egy szórakoztató, jó platformerjáték, amelyet idősebb gyerekeknek és azon felül bárkinek tudok ajánlani. Egy folytatást simán megér ez a cím.

A tesztpéldányt a játék hazai forgalmazója, a Cenega Hungary biztosította.

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

Pozitívumok
  • Kellemes ugrabugra
  • Stílusos képi világ
  • Magyar felirat
  • Az átlagosnál jóval korrektebb és játszhatóbb megoldások
Negatívumok
  • Bár nem nehéz, de a checkpoint-rendszer eléggé szigorú
  • Felejthető muzsikák

További képek

  • Kao the Kangaroo
  • Kao the Kangaroo
  • Kao the Kangaroo
  • Kao the Kangaroo
  • Kao the Kangaroo
  • Kao the Kangaroo
  • Kao the Kangaroo
  • Kao the Kangaroo
  • Kao the Kangaroo
  • Kao the Kangaroo
  • Kao the Kangaroo
  • Kao the Kangaroo
  • Kao the Kangaroo

Onimushaman
Minden játék barátja, trófeaherceg. A vidékimanek védőszentje. Ugyanolyan senki, mint bárki.

HOZZÁSZÓLÁSOK

Még nincs hozzászólás, légy Te az első!