Bizony már több mint tíz esztendős a Limbo, ami olyan erős karaktert hozott a játékvilágba, hogy azóta is az jut eszünkbe, ha egy oldalnézetes fekete-fehér játékot meglátunk. Így van ez a Silt esetében is, noha mostani tesztalanyunk azért több elemében is eltérést mutat. Vagy nem is annyira? Nyomasztó hangulat: pipa; minimalista történetmesélés szöveg nélkül: szintén; és a játékstílus is hasonló vonalon (ügyességi/kaland/akció) mozog.
A legnagyobb szembeötlő különbség azonban, hogy ez a kaland a víz alatt játszódik: egy mélytengeri búvárt irányíthatunk egy sötét, ijesztő, monokróm világban. A Spiral Circus brit fejlesztőpárosa (Tom Mead és Dominic Clarke) szerint az ötlet az egyik olyan próbálkozásukból jött, amellyel korábban kísérletezgettek. Ebben egy viktoriánus környezetben lévő karakter a vízbe esett egy mólóról, és buborékokat kezdett kergetni odalenn. Mivel mindketten nagy rajongói a különféle elvontabb műveknek (például David Lynch eszmeiségben, míg Edward Gorey író, illusztrátor munkái a vizualitásban köszönnek vissza), ezért az ötlet gyorsan továbbfejlődött.
A játékmenet igen egyszerű, a játékosra váró négy rövidke fejezetben tulajdonképpen környezettel kapcsolatos feladványokat kell megoldani, magyarán szólva megkeresni a továbbjutást kulcsát és túlélni. Mindehhez nincsenek fegyverek, bonyolult képességfa vagy bármi ilyesmi, egyetlen tulajdonságunk, hogy át tudjuk venni a többi, többnyire ellenséges szándékú élőlény felett a hatalmat. Ellenfeleink így rögtön kettős szerepet töltenek be, hiszen a nyilvánvaló akadályozó tényező mellett elsőszámú eszközeinkké is válnak. A pirájákkal köteleket és láncokat haraphatunk el, a kisebb halak csalinak lesznek kiválóak, a medúzákkal áthatolhatatlan akadályokon teleportálhatunk keresztül, míg a tengeri kígyók elektromos kisüléssel hozhatnak működésbe elfeledett ósdi gépezeteket.
A játék főszereplője tehát elsősorban inkább a sajátos látványvilág, olyan mintha egy szürreális, ijesztő mesekönyv elevenedne meg - egyszerre zavarba ejt és mégsem ereszt. A kétdimenziós grafika remekül és alaposan kidolgozott, az animációk pedig a maguk minimalista módján elvarázsolják a játékost.
Elsősorban azoknak ajánlom a játékot, akik szeretik a hasonló elvont alkotásokat. A mindössze háromórás végigjátszás ugyan hamar elröpül, játéktechnikailag nem fog különösebb sem különösebb meglepetést, sem nagyobb nehézséget jelenteni, de a hangulat miatt a Silt mindenképpen ott van azon a listán, amely az idei felhozatalból kipróbálni érdemes játékokat tartalmazza.
