Kissé meglepett, hogy már több mint egy éve teszteltem a Curious Expedition 2-t, pedig valóban – szerencsére a Maschinen-Mensch nem ült tétlenül a játék sikeres fogadtatása után, hanem ahogy manapság illik, rögtön meg is lepte a nagyérdeműt néhány ingyenes, de masszív frissítéssel, és a cikkünk tárgyát képező két DLC-vel. Ugyan eredetileg csak a most megjelent Shores of Taishi DLC-ről terveztünk cikket, de közben befutott a kulcs az elsőhöz is, így pótolva a hiányosságot, a tavaly novemberben megjelent Highlands of Avalon DLC-ről is lesz pár szó – kezdjük is ezzel.
A nevéből kiindulva a Highlands of Avalon leginkább a skót felföldre emlékeztet, lakói a terület (valóságban is) őslakosai, a piktek. A továbbra is procedurálisan generált térképen hegyek, völgyek és tavak, lochok váltják egymást. Ez némi új színt is hoz a játékba. A magasabb és mélyebb területek közt a mászás elég sok sanitynkbe kerül, de ha szemfülesek vagyunk, találhatunk ösvényeket, amellyel alaposan megkönnyíthetjük a dolgunkat. A térképen új helyszíneket is találhatunk. A legérdekesebb közülük a Giant Horn, egy hatalmas duda, amelyet ha megfújunk, a környék ellenséges állatai elindulnak felénk, ugyanakkor prédaállatok is megjelennek körülöttünk (akiket le is vadászhatunk vagy megszelídíthetünk – előbbinek az őslakosok kevésbé fognak örülni).
Másik érdekes helyszín a Wishing Well, egy kút, amelybe akár le is ereszkedhetünk, vagy áldozhatunk, cserébe némi népszerűségért a helyiek között. Természetesen új karakterek is bekerültek a játékba, elsősorban a már említett piktek közül (druida, felfedező, harcos), de vannak koboldok és egy helyi lófajta is. Jellemző rájuk, hogy mind megkönnyítik a mászást (-1 sanity), amely abszolút alkalmassá teszi őket a helyi viszonyokra. Az új ellenségek között koboldok, farkas és egy víziszörny is van, amely leginkább a Loch Ness-i rokonára emlékeztet. Az új DLC – néhány eurós árának megfelelően – ha nem is túl sok, de annál érdekesebb újdonságokat hoz, szerintem teljesen megéri beszerezni.
A második DLC, a Shores of Taishi még egzotikusabb, távoli szigetekre kalauzol el bennünket, amelynek lakói intelligens, beszélő pávák. A szigetek különlegessége, hogy közöttük csak egyirányú portálokon lehet utazgatni. Ennek hála nagyon alaposan meg kell tervezni, hogy mennyi időt szánunk egy-egy sziget teljes felfedézésre. Az egyirányúság miatt arra is gondolni kell, hogy megfáradt csapatainkkal nem tudunk visszamenni egy kolostorba vagy vízeséshez pihenni, magyarán sokszor fordulhat elő, hogy 19-re lapot húzva kell előremenni, hátha a távolban lesz alkalom pihenésre.
Az új páva törzs tagjai közül ismét tudunk útitársakat is szerezni (harcos, sámán, felderítő), és az ellenségek is meglehetősen változatosak lesznek: tigrisek, kígyók, valamint az ázsiai mitológia különböző alakjai. A személyes kedvencem azonban a vöröspanda volt, mint új, játszható karakter, fájó szívvel kellett búcsút mondani még az alapjátékból hozott cigányasszonyra (tényleg az, „Roma trader”), aki borzasztóan hasznos volt a trade skilljei miatt, viszont egy vöröspanda most kiszorította. Számomra ez a DLC is remek szórakozást nyújtott, hasonló néhány eurós ár mellett garantáltan leköti az embert jó néhány órára.
A Curious Expedition 2 mindkét DLC-je elérhető a küldetésválasztó képernyőn – nagy örömömre nem kell új játékot indítani, így aki már végigjátszotta az alapjátékot, az bevált csapatával vághat neki felfedezni az új területeket. Apropó, még egy dolog, ami ugyan nem a fenti két DLC-hez kapcsolódik, de az alapjáték birtokosai már találkozhattak vele: nemrég érkezett egy ingyenes frissítéssel a Director’s Mode – ebben minden harmadik-negyedik küldetés után egy-egy nehezítést, „handicapet” kell választanunk, majd teljesíteni újabb 3-4 küldetést. Ha minden handicepet összegyűjtöttünk, nyertünk, de ez azért, mondanom sem kell, nem lesz olyan egyszerű.
Ennyi lenne a két DLC és az éves „státuszvizsgálat”, a Curious Expedition 2 még mindig borzasztóan szórakoztató játék, egy életre kelt Verne-könyv, tényleg jó szívvel tudom ajánlani bárkinek.
