A Nintendo neve kapcsán egyből szinte mindenkinek a családbarát jelző ugrik be, erőszakmentes játékaikat bátran odaadhatjuk a kicsiknek is. Persze nézőpont kérdése is a dolog, hiszen hogy ne volna már brutális akár az alap Mario felállása (az ellenfelek fején ugrál a főhős). Nyilván azonban ez a fajta ábrázolás (vért és apró részleteket mellőzve) nem sokkal másabb, mint amit bármelyik rajzfilmben láthatunk, azt meg szinte minden gyerkőc néz. A Mario Strikers: Battle League Football-re mégis azt kell mondjam, hogy talán egy kicsit jobban előtérbe helyezi az akciót, persze a szokásos recept szerint (vagyis nem válik Mortal Kombattá).
A játék tulajdonképpen foci, amely felvonultatja a bevált szisztéma alapján a japán cég főbb karaktereit (Mario, Luigi, Peach, Bowser, Wario, Yoshi, Donkey Kong stb.), és pont annyira alakítja át az alap szabályokat, hogy azok számára is érdekes legyen, akik amúgy nem kedvelik ezt a sportot (jelen). Továbbmegyek: az új Mario Strikers sokkal inkább hasonlít hangulatban a kilencvenes évek sztárjára, a Speedball 2-re, még az erőszakosság is stimmel (mindenkinek megvan a rikoltozó jégkrémárus? – „Ice cream, ice cream!”). Az új jelző pedig azért indokolt, ugyanis a kyotóiak ismét egy már létező szériát rángattak elő a régmúltból (Gamecube-ra és Wii-ra jelentek meg a korábbi részek), hogy az tizenöt esztendő kihagyás után Nintendo Switchre is debütálhasson.
A klasszikus szabályokból nem sok maradt: csak a pálya formája és a két kapu. A meccsek jóval rövidebbek, nincsenek félidők vagy térfélcsere, a csapatok is mindössze 5 főből állnak (ráadásul a kapus fix, őt nem is tudjuk irányítani). A többi megszokott elemet is hiábavaló keresni, tehát nincs les, a kezezés sem tiltott (Wario például így viszi a labdát), és a játék jellegéből adódóan büntető sincs. Ugyanis minden megengedett. A legalapabb persze a „sima” szerelés, de rengeteg más lehetőségünk és eszközünk is adott a labda elvételére. A legérdekesebbek a jól ismert kérdőjeles dobozokból előkerülő extrák: banánhéj, bomba, gomba, teknőspáncélok (talán egy Mariónak sem kell magyarázni, mire valóak).
Ennek megfelelően az egész móka egy nagyon alapos tutoriallel kezdődik, amit nagyon ajánlott is végigvenni, ugyanis az irányítás rendkívül összetett. Ez kicsit a játék hátrányára is válik, hiszen nincs meg a „gyorsan belevágok és játszom” élmény, itt bizony meg kell tanulni a csíziót, ami ráadásul nem is rövid ideig tart. Enélkül viszont csak pislogni fogunk, mint hal a szatyorban, szóval nincs mese, végig kell menni a fejezeteken, amelyek mindenre konkrét helyzeteken keresztül tanítanak meg, és aztán rögtön számon is kérik a tudást. Amit aztán szóló meccseken és kupákban is kamatoztathatunk.
A meccsekkel pénzt is szerezhetünk, amely a játékosok pimpelésénél lesz hasznos. Nemcsak vizuális azonban az upgrade, egy-egy kiegészítő bizonyos tulajdonságokat (sebesség, erő, technika stb.) is erősít, ugyanakkor egy másikat meg gyengít (jól meg kell tehát gondolni a használatot).
Természetesen többjátékos mód is akad, a legegyszerűbb, ha van valaki a környéken, akár egy másik Switchcsel. De az online multi is adott, itt csak azért érdemes imádkozni, hogy ne egy profival hozzon össze a sors, aki olyan szinten lealáz, hogy elmegy az egésztől kedvünk (részemről ez volt a helyzet, 10:2 lett a végeredmény, természetesen oda). Akik viszont nem tántorodnak el, akár a Strikers Club keretein belül is indulhatnak online megmérettetéseken, ahol 20 fős klubokhoz lehet csatlakozni.
A Mario Strikers: Battle League Football hihetetlenül hangulatos, és a vártnál sokkal izgalmasabb. A játék viszont nagy képernyőn ajánlott leginkább, handheld módban nekem nagyon áttekinthetetlen volt, már csak azért is, mert a meccsek elég kaotikusak tudnak lenni, ami az apróbb képernyőn nehezebben követhető. A bátor jelentkezőket egyedül a hosszú betanulási idő és az összetett irányítás riaszthatja el picikét, de a gyakorlás nem szégyen és úgy már élvezni is fogjuk a meccseket. Sajna a tartalom mennyisége is kicsit kevés, így csak a legkitartóbbak fogják hosszabb ideig nyüstölni a játékot, vagy megoldás lehet még, ha a Nintendo különféle DLC-kkel tuningolja fel az alap kínálatot – kérdés, ezek mikor érkezhetnek, és mennyire kell miattuk a zsebbe nyúlni (az ígéretek szerint hamarosan és ingyenesen).
