Közel öt év is eltelt azóta, hogy először kaphattunk volna kulcsot a The Guild 3-hoz. Az akkoriban erősen béta állapotú játékról a kritikák lesújtóak voltak, mind a veterán Guild-rajongók, mind a játékmagazinok részéről. Olyannyira, hogy az THQ Nordic 2018-ban úgy döntött, a játékot addig fejlesztő GolemLabs nem dolgozhat tovább a The Guild 3-on, helyette a Purple Lampre bízzák a feladatot. Diplomatikusan megköszönték az eddigi munkát, hangsúlyozva, hogy csak a végső simításokhoz kellett az új fejlesztőgárda. Nos, ez a simítgatás végül 4 évig tartott, de végre megjelent a hányattatott sorsú játék.
Aki nem ismeri a sorozatot – és ez bizony sokaknál megeshet, hiszen az előző epizód már 15 éve jelent meg –, a The Guild sorozat egy középkori üzleti játék, RPG és Sims-elemekkel megtűzdelve. Egyszerű peonként kezdve előbb családot kell alapítanunk, mert a játék több évtizedet felölel, és hát a középkori várható élettartam azért ritkán érte el az 50 évet. Szóval kis dinasztiánkkal a feladatunk egy XV. századbeli középkori európai városban teljhatalomhoz jutni, mind gazdasági, mind politikai értelemben.
Üzleteket kell alapítanunk és menedzselnünk, lehetünk egyszerű parasztgazdák vagy halászok, de lehet kocsmánk, kovácsműhelyünk vagy pékségünk is. Tisztes munkával meggazdagodva akár politikai pályára is léphetünk, levetkőzve minden erkölcsünket: befolyásos hivatalnokokat vesztegethetünk meg, riválisainkat citálhatjuk bíróság elé, a város katonáival vegzálhatjuk a jóravaló polgárokat, legálissá tehetjük a lopást és a vandalizmust, miközben betiltjuk a városban a zenét és a dobókockázást. Ennél némileg korrektebb módon lehetünk egyszerű tolvajok vagy útonállók is.
Mint látható, tennivalóink köre meglehetősen széles, legalábbis papíron. Ám a valóságban sajnos jóval korlátozottabbak a lehetőségeink. Mire is gondolok? Vegyük például a fent felsorolt lehetőségeket. Igazából teljesen mindegy, hogy pékségünk van, farmunk vagy bádogot verünk. A termelés lényegében teljesen ugyanúgy zajlik minden esetben: nyersanyag plusz némi munkaerő, és kész vagyunk, mehet a cucc a piacra. Ráadásul a fő probléma, hogy teljesen mindegy, mit csinálunk, pénzünk ugyanúgy lesz. Végtelenítettre állítjuk a termelést, és az se baj, ha már 5000 tehenet adtunk el a szomszéd piacon, az eladási ár alig változik. Persze lehet finomhangolni a termelést, pár százalékos bónuszokat összehozni, de nagy szükség nincs rájuk.
Vagy vegyük a fent említett házasodást. Kiválasztjuk (borzalmas interfészen), hogy kinek szeretnénk udvarolni. Adunk két virágot, bókolunk neki kétszer, a válaszok közül kiválasztjuk mindig azt, ami a legnagyobb százalékot mutatja a sikerre, és kész. Még egy klikk, és kész a baba is. Ha többször klikkelünk, több gyerek lesz.
A pénz mellett a másik fontos elköltenivaló a befolyás (influence) – amiből pénzért szinte bármennyit vehetünk. A gyerekeket elküldhetjük játszani más gyerekekkel, amiért folyamatosan influence-t kapunk. Abszolút soha nem volt hiányom belőle. Mivel rengeteg a pénzünk, könnyen lefizethetjük a hivatalnokokat, így ha városi pozícióra pályázunk, nem okoz gondot nyerni. Azért úgy rémlik, hogy a The Guild 2-ben ezzel rendesen meg lehetett szenvedni...
A másik bajom a rettenetes kezelőfelülettel volt. Használhatatlan képernyők (piaci árak változása, olyan kicsik a grafikonok, hogy semmit nem mutatnak), felesleges kattintások. Gyors példa: a gyereknek megadjuk, hogy játsszon más gyerekkel némi befolyásért. Ehhez azonban manuálisan ki kell választani egy gyereket, ami abból áll, hogy végig kell pásztázni az egész képernyőt, hogy találjunk végre egy kölköt. Vaaaaagy, visszaküldjük a gyereket a házba, ott kiválasztjuk a tevékenységek közül a barátkozást, kijelöljük, hogy melyik lurkó barátkozzon az 5 közül, és akkor magának is talál pajtit.
Mivel a The Guild 2-höz hasonlóan itt is mindenhová oda kell menni fizikailag a karakterünkkel (az első részben még nem kellett), ezért egy egyszerű interakció, mondjuk egy hivatalnok lefizetése a következőkből áll. Megkeressük a menüben a hivatalnokot. Rákattintunk, rávisz a kamera, majd a saját karakterünket elküldjük az irányába, de mivel a hivatalnok is mozog, folyamatosan korrigálni kell. Ha megérkezünk, elintézzük a bizniszt, és mehetünk dolgunkra. Ez alapból súlyos perceket vehet igénybe (nagy a pálya és lassan futunk), szerencsére van gyorsítás – de huszadjára ezt letudni fájdalmas.
Vannak azért jó pontok is a játékban, sok statisztika áll rendelkezésre (bár nem elég), sok áru, felszerelés van, és azért valahol a sokszor egészen kikapcsolja az embert ez a középkori Barátok közt. Azt hiszem, ez lehet talán az erőssége is: a kevés interakciót igénylő játékmenet egyúttal meglehetősen chill is tud lenni: néha csak bámészkodtam az utcán, néztem a serényen dolgozó jobbágyaimat és élveztem a játékot. De hosszabb távon azért ritkán tudja lekötni az embert.
Mindenképp pozitívum azonban, hogy a játék abszolút stabil, bugok nincsenek, ami felüdülés a The Guild 2-höz képest – ott számos hiba volt, ami nagyjából lehetetlenné tette a játék folytatását. A harmadik epizód tehát technikailag abszolút érett volt arra, hogy kikerüljön korai hozzáférésből.
Kicsit vegyesek az érzelmeim a The Guild 3-mal kapcsolatban. Nem rossz játék ez, csak hiányérzetem van. Ha csiszolnának a kezelőfelületen (elég sokat mondjuk), kapnánk még tartalmakat (szintén jöhet bőven), akkor egészen remek játék lenne. Ami jó hír, és bíztató lehet, hogy a Purple Lamp nem állt le a fejlesztéssel, folyamatosan jönnek a patchek és az extra tartalmak – végső soron egy rettenetes bétából mégiscsak csináltak egy erős közepes játékot. Remélem, egy-két év múlva egy DLC erejéig újra írhatok róla.
