Manapság már egyre nehezebb olyan játékot készíteni, ami egy jól ismert és népszerű, éppen ezért várhatóan jól jövedelmező műfajon belül képes bármi újat is mutatni. Ilyen műfaj a külső nézetes akció-kalandjátékoké is, amelyben a BlueTwelve Studio új programja, a Stray indul. De ha van játék, amelyről még évek múlva is garantáltan beszélni fogunk, akkor az a Stray. Mert megmutatta, hogy még ma, 2022-ben is simán lehet egy kis kreativitással egyedi játékot készíteni a legzsúfoltabb műfajon belül is. Ráadásul a Stray úgy tud egyedi lenni, hogy a világon semmi újat nem mutat. De ami benne van, az úgy remek, ahogy van.

A sztori valamikor a távoli jövőben játszódik, de ez nem derül ki pontosan. A játék elején egy kóbor macskákból álló falkát ismerhetünk meg, akik egy hatalmas gátszerű építmény csatornái közt tengetik életüket. Láthatóan a monumentális építmény nagy részét már elkezdte visszahódítani a természet, a cicákon kívül életnek semmi nyoma. Bizonyára vannak más élőlények is, hiszen valamit a cicáknak is ennie kell. El is indulnak (vélhetően) vadászni a csatornák közt, mi pedig a falka vörös tagja felett vehetjük át az irányítást. Ám ez az út most más lesz mint a többi, ugyanis cicánk egy leszakadó rozoga csődarab miatt a mélybe zuhan, és örökre (?) elszakad társaitól.
A játék egy csatornában folytatódik, ahonnan hamarosan egy elhagyatottnak tűnő, de láthatóan egykor igen sűrűn lakott (leginkább napjaink Hong Kongjára emlékeztető) város utcáin találjuk magunkat. Ahogy haladunk előre fura kis gömböc lények bukkannak fel, amelyek egyszerre hasonlítanak egy szétázott zsemlére, a Half Life arctámadóira és túl nagyra nőtt medveállatkákra is. Később viszont sokkal érdekesebb „lényekbe” botlunk: humanoid robotokba. Mint kiderül, ezek a robotok népesítik be a városnak azt hermetikusan lezárt részét, amelybe a fent említett medvezsemlearctámadók nem férnek be – azok ugyanis felfalnak mindent, ami mozog (oké, de akkor minket eleinte miért nem és később miért mégis?!). A robotokról hamarosan kiderül, hogy az emberekére megszólalásig hasonlító, de a végletekig elnyomó társadalomban élnek. A várost évszázadokkal korábban létesítették és zárták el a külvilágtól, így az itt élők már nem is emlékeznek rá, hogy az milyen is.

Nem sokkal később megismerkedünk egy apró repülő droiddal, B-12-vel is, aki ettől kezdve az egész játék során a társunk lesz. Hibás a memóriája, ezért nem emlékszik a saját múltjára, azt nekünk kell segíteni neki összecsipegetni a városban erre-arra található olyan helyekről, amik valamiért ismerősek neki. De a Stray lényege nem is az emlékgyűjtögetés (habár igen fontos része a történet teljes megértésének és kibontakozásának), hanem az, hogy névtelen cicánkat valahogy visszajuttassuk a külvilágba, ahová való. Ebben szerencsére B-12-en kívül több más robot is a segítségére lesz, akik a társadalom különböző, egymástól teljesen elzárt rétegeiben élnek. Ahhoz, hogy egyre feljebb jussunk a gigantikus bunkerbe zárt városban, rengeteg kisebb-nagyobb részfeladatot kell teljesítenünk. Olyasmiket, amiben egy macska nagyon jól tud érvényesülni.
A játékmenet nagy részében ügyességi feladatokat oldunk meg: meg kell találnunk az utat elsőre megközelíthetetlennek tűnő helyekre. Ez többnyire jellegzetes macskás ugrálást és mászkálást jelent. Akinek van cicája, az pontosan tudja, milyen ügyesen képesek a lakásban pikk-pakk felmászni a legmagasabb szekrények tetejére és hasonlók. A Strayben pontosan ezt fogjuk tenni, csak épp nem lakások szekrényein, hanem a város házai közt ereszeken, klímaberendezéseken, pallókon, csöveken és egyebeken. Aki attól tart, hogy cicája egy elvétett ugrásnál a mélybe zuhan, azt megnyugtathatom: az irányításból fakadóan ez képtelenség. Hogy ez negatívum vagy sem, azt mindenki ítélje meg saját maga. Én egy picit korlátozásnak éltem meg, de legalább nem kellett a saját bénázásomtól sem tartanom.

A küldetések többsége ugyanarra a sémára épül, de ehhez képest mégis kellően változatosak. Általában meg kell keresni valakit, aki majd segít nekünk valamiben. Ahhoz viszont, hogy segítsen, szüksége lesz valamire, ami megint tök máshol van, ezért előbb azt meg kell keresnünk és elvinni neki. Néha olyan dolgokról van szó, amit valahol vagy valakinek le kell gyártani. Szóval elég összetett, de valahogy mégis teljesen magától értetődő feladatok várnak ránk. Legalábbis én sosem akadtam el a játék során, sosem kóvályogtam tanácstalanul, hogy merre kell mennem vagy mit kellene tennem. Pedig a játék szerencsére nem rágja a szánkba a megoldást.
Volt például olyan feladat, hogy valakinek munkássisakot és -mellényt kellett szerezni. Ehhez viszont két olyan boltba kellett bejutni, ahová simán nem sétálhattam be. Az egyikbe egy részegségéből felébresztett munkás juttatott be egy ládában. A másikban pedig egy korábban egy csapat táncostól megint csak részfeladatok teljesítésével szerzett kazettát kellett egy magnóba betenni, hogy az abból szóló macskazene (hehe…) elcsalja a boltost, így elcsenhettem a kívánt holmit.
A robotok világa nagyon érdekes, bár vannak benne furcsaságok is. Gyakorlatilag tökéletesen úgy viselkednek és úgy élnek mint a hús-vér emberek. Konkrétan van kocsma is, ahol lerészegedhetnek. Pedig ők robotok… Ilyen furcsa következetlenség akad néhány a játékban, de ezek korántsem akkora horderejű dolgok, ami rontana a játékélményen. Márpedig a Stray legnagyobb erőssége pontosan a hangulat és a játékélmény. Egy egyszerű 3D-s platformer-mászkálós-sétaszimulátor-kalandjátékról van szó, amelyben egy macska a főhős. Mégis az egész az első percétől a fájóan hamar elérkező utolsóig magával ragadó és maximálisan szerethető. Mindezt ráadásul nagyon korrekt grafikával pakolták elénk a készítők. Az igényes és főleg ötletes karakterek mellett a level design is kifogástalan.

A Stray nálam már most, az év derekán is simán az év játéka cím egyik fő várományosának számít. Nem hibátlan, de nagyon közel van hozzá. Biztos vannak játékosok, akiket nem fog meg, akiknek túl vontatott az eleje vagy csak unalmasnak tartja a sztorit (ami megjegyzem, nem egészen oda fut ki, ahová eleinte gondolnánk). Vannak benne csendesebb szakaszok és kifejezetten pörgős, már-már akciójátékokat idéző részek is. Ezeket ügyesen adagolják a fejlesztők, egyik sem nyúlik túl hosszúra és nem válik feleslegesen önismétlővé. A Stray nem csak egy sétaszimulátor, habár eleinte annak tűnik. De mindenkit bátorítok, hogy ha az első néhány tíz perc után úgy érzi, ez ennél nem fog többet nyújtani, akkor legyen kitartó. Mert nagyon pozitívan fog csalódni. Ha az a típus vagy, aki nem hisz a kritikusok véleményének, akkor pedig a játék Steam-oldalát ajánlom. Ott most közel 40 ezer szavazat alapján jár 97%-nál a tetszési indexe…