A Two Point Games stúdió annak idején nagyon ügyesen hozta vissza a köztudatba az egykor oly népszerű Theme Hospitalt a Two Point Hospital című játékuknak köszönhetően. Egy klasszikus értelemben vett tycoonról volt szó, amely azzal lógott ki a (manapság nem olyan hosszú) sorból, hogy nem vette komolyan magát. Vagyis bár lényegében egy rendes kórházat kellett benne üzemeltetni, abban a legnyakatekertebb dolgok zajlottak, olyan betegségekkel, amik többnyire a rekeszizmot támadták.
A stúdió az elmúlt években a folytatáson dolgozott, de ahelyett, hogy lenyúznának még egy bőrt a DLC-kkel és eseményekkel azért bőségesen megtámogatott játékról, tapasztalataikat inkább egy másik témába próbálták meg átültetni. A tycoon műfaj maradt, ahogy a mókás megvalósítás is. Ám ezúttal kórház helyett egy egyetem lesz a játszóterünk. De akár mondhatjuk úgy is, hogy most kinevelhetjük azokat a doktorokat, akik a Two Point Hospitalben gyógyítják az embereket.
Persze a Two Point Campustól senki se várja, hogy egy egyszerű iskolatycoon legyen, ahol építesz egy épületet, telepakolod iskolapadokkal, adsz egy tanárt, aztán mehet a matekozás. Oké, nagyon lesarkítva de, pont erről szól a játékmenet, de nem Two Point játék lenne, ha mindezt nem tennék érdekessé minél több módon. Éppen ezért a mi kampuszunkon nem lesz bölcsészkar, nem lesz matematikusképzés és nem lesz biokémia tanszék sem. Lesz viszont helyettük áltudományos kísérletezgetés, gasztronómia óriásoknak, lovagi torna a hagyományőrzőknek, varázslóképzés a nem mugliknak és még sorolhatnám. A Two Point Campus már az első perctől kezdve érezteti az emberrel, hogy itt semmit sem szabad komolyan venni. Elég csak a menü alatt szóló zenét meghallgatni.
De szigorúan nézve a játékmenet mégiscsak egy klasszikus tycoon ez, ami ráadásul kifejezetten jól működik. Kapunk (vagy építünk magunknak) egy épületet, amihez idővel új telkeket vásárolva további épületeket is felhúzhatunk. Ebben aztán teljesen ránk van bízva, hogy hova, mekkora és milyen alakú termeket alakítunk ki. Persze egy L-alakú előadóban nem biztos, hogy mindent látni fognak a táblából a hallgatók... A tantermeket, laborokat és egyéb oktatási célú helyiségeket tematikusan kínálja fel a játék. Vagyis a „virtuális normalitás” labort és annak kütyüit csak akkor építhetjük meg, ha előtte az egyetemen elindítjuk a hozzá kapcsolódó szakot.
De mit érünk a sok kütyüvel, a konyhában az üsttel vagy az előadóban a kivetítővel, ha a hallgatók elméjét nem a legrátermettebb oktatók és előadók pallérozzák? Éppen ezért az épületek és a termek megépítésén, valamint azok berendezésén túl bizony a mi feladatunk lesz a megfelelő tanerőt is kiválogatni. Szerencsére ez azért jóval könnyebben megy, mint manapság a valóságban...
De nem csak tantermeket kell ám felhúznunk. Seregnyi további helyiségre is szükség lesz. Kellenek majd tanulószobák, ahol külön tanárok korrepetálhatják a nehezen boldoguló hallgatókat. Kellenek kollégiumi szobák, ahol a kimerült hallgatók lefekhetnek szundítani. Ugyanígy szükség lesz mosdóra és zuhanyzókra is, ahogyan tanári szobára, diákkonyhára, rekreációs helyiségre vagy épp könyvtárra is. Ezeknek mind megvan a maga szerepe az intézmény működésében. A könyvtárral lehet tovább emelni a hallgatók tanulmányi átlagát, a közösségi helyiségek pedig az általános hangulatot és morált képesek javítani.
Erre szükség is van, ráadásul a hallgatók nem lusták velünk is megosztani a szükségleteiket és ötleteiket. Ezek megvalósítása viszont már a mi döntésünkön múlik, nem lehet mindig minden kívánságot azonnal teljesíteni. Viszont célszerű törekedni rá, mert ezzel sokat javíthattunk az egyetem megítélésén. És minél jobb egyetemünk hírneve, annál többen akarnak majd oda járni. Minél többen járnak oda, annál többen fognak tandíjat fizetni, mi pedig annál több és jobb dologgal bővíthetjük az egyetem szolgáltatásait. Időnként pedig nemcsak tárgyi kívánságok lesznek, hanem események szervezésére is felkérnek minket.
A Two Point Campus mindezt kifejezetten kellemes, igényes vizualitással tárja elénk. A játék nem döcög még akkor sem, amikor már százával járnak az órákra az emberek. Cserébe ez a mókás, kissé karikatúra jellegű látványvilág nagyon jól mutat és remekül illik a játék hangulatához. Hasonlót mondhatunk el a hangokról és zenékről is, bár utóbbiak engem azért egy idő után már kezdtek idegesíteni, de ez az én ízlésem kérdése. Állandóan szól a sulirádió, ahol kommentelik a napi eseményeket, illetve aranyköpésekkel fárasztják a hallgatókat – és a játékost.
Two Point Hospital
„Bevált recepten ne változtass” – tartja a mondás. De vajon elég-e ez 2018-ban, ha egy több, mint 20 éves játékhoz nyúlunk vissza?
Azt hiszem, a Two Point Campus méltó folytatása a még ma is elég népszerű Two Point Hospitalnek. Okosan használja az előd által kidolgozott ötleteket, és valamennyit még ad is hozzájuk. Persze nem hibátlan a játék, előfordul, hogy egy-egy karakter beakad valahová, de ez nem annyira zavaró. Talán egy picit a túlzottnak érezhető szabadság már inkább, mert az eleinte nagyon kevésnek tűnő, de elég hamar sokszorosára növő lehetőségek száma könnyen elijesztheti a nem elég kitartó játékosokat. Oké, ők eleve nem is fognak leülni egy tycoon elé, illetve azt, hogy túl sok mindent lehet csinálni egy játékban, aligha lehet tényleg negatívumként felhozni. De van egy olyan érzésem, hogy lesznek játékosok, akik azért hagyják idő előtt abba, mert egy picit elveszettnek fogják érezni magukat.
Aki viszont nem, és hamar ráérez a Two Point Campus ízére, az remekül fog vele szórakozni. Már csak azért is, mert idővel tényleg egész vicces egyetemeket lehet benne felhúzni, ahol érdekes eseményeknek lehetünk részesei.
