Sok minden kavargott egyszerre a fejemben, amikor jött a Voyage tesztelésének a lehetősége. A játék két utazóról szól, akik egy fantasztikus idegen világban ragadtak. A rajzos stílus egyszerre idézte meg azokat a francia képregényeket (Barbarella, Valerian stb.), amelyek hasonló környezetben játszódnak vagy hasonló témát dolgoznak fel, másrészt viszont olyan a látvány, mintha egy gyermek próbálna impresszionista festészeti stílusban érvényesülni. Mindennek tetejébe természetesen beugrott a nyolcvanas évek nagy slágere is, amit gonosz módon itt hagyok, hogy okozzon másnak is dallamtapadást.
A sztorit ha akarnám se tudnám jobban kifejteni, mert a készítők se teszik. Nincsenek átvezetők, nincsenek dialógusok, in medias res történik a kezdés is. De dőreség is volna, hiszen az egész kaland egy mozifilmnyi idő alatt lezajlik, és természetesen a végén kapunk válaszokat (ha nem is mindenre). Érdemes tehát inkább a játékmenetre áteveznünk. Klasszikus puzzle-platformerként tudnám aposztrofálni a zsánert. Van egy akciógomb, amit mindig a megfelelő helyen kell használni, ha pedig nem volna világos, melyik az, van arra is egy gomb, hogy ezeket a spotokat megjelenítsük.
Ami viszont érdekesebb, hogy mindkét főszereplőt, a bíborhajú leányt és az idősebb, erősen őszülő urat is tudjuk irányítani (aranyos gesztus, hogy ha egymás közelében vannak és úgy nyomjuk meg az akciógombot, akkor megölelik egymást). Ennek megfelelően akár co-op élményként is működik a játék, beszállhat valaki második játékosként, de ezt sajnos nem tudtam kipróbálni. Egyedül is lehet viszont teljes értékűen boldogulni, válthatunk a karakterek közt, sőt instruálhatjuk is a másikat nagyon limitáltan (állj meg vagy kövess jelzésekkel).
A helyszínek változatosak (havas, sivatagos, erdős, barlangos) és hangulatosak az egyszerű megjelenítés ellenére is (vagy pont azért). A játékmenet viszont sokszor sajnos unalmas. Van, amikor végeláthatatlan ideig kell tolnunk például egy csónakot, vagy sokadjára visszalátogatni egy adott helyre és ugyanazt csinálni. A másik problémám az volt, hogy hiába van a segítség gomb a már említett hotspotokkal, ha néha egész egyszerűen nem világos, hogy mit is kell csinálni.
Az elmondott kisebb hibák ellenére azért a Voyage izgalmas tud lenni a maga visszafogott módján, és a hangulat eladja annyira a produkciót, hogy az ember már csak azért is végigviszi, hogy megtudja, mi lesz a vége. A játék nem lesz mindenki ínyére, de akik szeretik a gondolkodós-mászkálós stílust, azok bizalmat szavazhatnak neki, és egy ültő helyükben letolhatják, akár másodmagukkal.
