Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek vannak kellemetlen emlékei a jogosítványszerzésről. Személy szerint egy olyan oktatót fogtam ki, aki minden manővernél veszettül dobálta magát, még drámaibb hatást kölcsönözve a szituációknak, mint amilyenek voltak (aminek az értelme persze az volt, hogy jobban le tudott szidni). Végső soron azonban mégis elsajátítottam az autóvezetés csínját-bínját, szóval alapvetően hálás lehetek neki. Van azonban, ami a mai napig mumus maradt, például a parkolás hátrafelé (tolatóradar ide vagy oda).

Minden bizonnyal vannak így mások is, azonban a You Suck at Parking nemcsak számu(n)kra lehet vonzó darab, hanem mindenkinek, aki egy jót szeretne szórakozni. Alapvetően ugyanis poénjátékról van szó, még ha előbb-utóbb nagyon is hozza a keményebb feladatokat. Vezetni ugyan nem lehet belőle megtanulni, de ha lenyomjuk a több mint száz pályát, akkor elmondhatjuk magunkról, hogy valami maradandót értünk el.
A szintek alapvetően kétfelé oszthatóak: kezdetben egy kellemes, nyári környezetben találjuk magunkat, a második világ viszont már fagyos, jeges. Mondanom sem kell talán, hogy a kihívás egyre növekszik, utóbbi szegmensben rengeteg csúszkálásra számolhatunk. No de a feladat tényleg pusztán annyi, hogy egy autóval végigtekerkünk egy előre épített pályán és leparkolunk? Tulajdonképpen igen, de vannak nehezítések (ki gondolta volna?). Például rükverc nincs, és ha egyszer megállsz, akkor nincs tovább.

A helyszínek szinte mindegyike magaslatban kanyarog, vagyis könnyű leesni, de ha korlátok vannak, az sem feltétlen öröm, ugyanis előfordul, hogy áram van beléjük vezetve, így ha nekihajtunk, azonnal kezdhetjük újra a nekifutást. Továbbá, hogy ne legyen egyszerű, hamar előkerülnek a szélgépek, óriás mágnesek, ugratók, aknák, teleportkapuk, üldöző zsaruk és ki tudja még mi minden. Az egész móka időre megy, és szintenként több helyre is le kell parkolni, plusz ha elsőre sikerül, az többet ér.
A hangulat frenetikus, köszönhetően a könnyen befogadható, kissé dilis cartoon grafikának, a kihívás pedig folyamatosan nehezedik. Gyakran gondolhatjuk, hogy „kész, ezt a pályát már nem tudom megcsinálni”, de az addikció révén még negyed órával később is a kontrollert nyomkodjuk majd, és már a következő szinten. Az irányítás korrekt, habár van pár furcsaság a fizikában (például amikor valamibe beleütközünk), illetve a perspektíva tud meglepetéseket okozni, főleg az ugratóknál. Ami még nem tetszett, hogy a benzin nem valós alapon fogy, hanem időarányosan, tehát ha gázelvétellel spórolnál, akkor ne tedd, hanem nyomd, ahogy a csövön kifér.

Akinek nem elég az egyjátékos móka, multizhat is hetedmagával. Természetesen van lehetőség a járgányok pimpelésére is, így teljesen egyedivé válhatunk a képernyőn. Sajnos negatívum is kapcsolódik a dologhoz, ugyanis az extráknak egy része ingyenes, továbbiakat (és persze legpöpecebbeket) season pass mögé zárták a fejlesztők, amiért a játék 20 eurós árának felét kell leszurkolni, ami már így együtt kicsit sok.
Látszik, hogy a srácok a jövőre is gondoltak, mert a roadmapben új pályákról, új pimpelési lehetőségekről és közösségi eventekről is szó esik. Kérdés, hogy van-e akkora vonzereje a stuffnak, hogy valaki hónapok múlva is visszataláljon hozzá.