Az első Így neveld a sárkányodat (How to Train Your Dragon) mese annak idején még engem is lekötött. Jó ég, ennek már idestova 12 éve! Azóta a mű trilógiává bővült, illetve sorozat képében is folytadódott, mint ahogy azt már megszokhattuk a népszerűbb animációs filmeknél. A Outright Games által kiadott sárkányos videojáték-adaptációk is fellelhetők a piacon, de eddig engem elkerültek ezek a programok. A kilenc birodalom legendái alcímmel megspékelt Sárkányok már külön utakat járnak, de a fő sorozatból ismert Hablaty fogja elmesélni az újabb történéseket.
Ebben a mesében egy, az Így neveldben megismert Fogatlanhoz hasonló gyíkot irányíthatunk (konkrétan egy eltitkolt unokastesót). Az éjfúriák fajába tartozó lényünk és családja elszakad egymástól, amikor egy meteor csapódik a sárkányok paradicsomába. A környező állatok teljesen megvadulnak félelmükben, így lépten-nyomon harcba bocsátkoznak Mennydörgésre keresztelt hősünkkel.
Fura izometrikus kameraállásból terelgethetjük pikkelyesünket, akivel négyféle akciót/támadást hajthatunk végre, illetve repkedhetünk is. A pályákon szétszórt és az ellenségből kiverhető ékkövekből ezeket a képességeket fejleszthetjük tovább.
A történet első felében minden nagyobb főellenség legyőzése után csatlakozik hozzánk egy társ, aki eltérő elementális képességekkel bír, másféle varázslatokat használ. Életet visszatölteni alapesetben nem lehet, így az első világ okozhat esetleg gondot a legfiatalabb játékosoknak. Már az első partner felvétele után sokkal barátibbá válik a rendszer, mert a pihenő sárkányunk életereje maximálisan visszatöltődik kicserélés esetén. Cserére pedig rá leszünk kényszerülve, mert ha nem az optimális mágiákat szórjuk, eléggé sokáig üthetjük négylábú fajtársainkat.
Maga a grafika nem nagy szám, az összkép már tűrhetőbb. A nagyobb pályarészek eltérnek egymástól, így a sima barlangos, jeges, lávás stb. adnak annyi kis pluszt, hogy a kicsiket továbbjutásra sarkalja. Az állatok nem beszélnek, egyedül a narrátor fejezi ki az érzelmeket vagy kommentál bizonyos dolgokat.
Engem annyira nem kötött le a játék, mert túl könnyűnek találtam, így a normál pályákat inkább feleségem játszotta, aki viszont meglepően rajta maradt a cuccon. Megjegyzem, eléggé repetitív a játékmenet, nézelődni elvétve lehet titkos, alternatív pályaszakaszok után kutatva. Ha sikerült ezt megtalálni, és szépen sikerül végigjátszani a szintet, mind a két útvonalat használva, akkor nyílik meg az egyedi kihívás. Ezek a sima pályák extra kritériumokkal nehezített változatai, például erősebb szörnyek, folyamatosan csökkenő életerő stb. Ezek azok a dolgok, amik a kicsiket (és a nejemet) halálra frusztrálhatják, és csinálhatom meg én (vagy Te, kedves apuka!) az adott szegmenst, hogy egy újabb neon skint lehessen használni a nyomo... édes harci dögjeinken.
Néhány hétvégére el lehet szórakozni a Dreamworks Dragons: Legends of the Nine-nal, a picit idősebb gyerekeknek simán tudom ajánlani, de szülői felügyelettel. Sokat nem tesz hozzá az univerzumhoz, de elfér a többi ifjúsági játék között.
