Az EA Sports már a '90-es évek eleje óta szállítja szó szerint minden évben az aktuális focis játékát. Konkrétan jövőre ünnepelné a létezése harmincadik évfordulóját. De nem fogja, ugyanis a kiadó és a FIFA nem tudott megállapodni a közös folytatás részleteiről, így jövőre már nem a FIFA 24 fog megjelenni, hanem egy másik játék. Az újdonságot EA Sports FC-re keresztelték, amit azért valljuk be, még erősen szokni kell. Illetve még nem kell, hiszen idén még azért a FIFA 23 az aktuális epizód. Ezt tekinthetjük tehát a franchise hattyúdalának, de kevésbé baljósan fogalmazva inkább egy hosszú korszak lezárásának. De méltó-e a befejezés?
Ha nagyon leegyszerűsítjük a kérdést, akkor lényegében pontosan ugyanazt kapjuk, amit tavaly vagy azelőtt vagy azelőtt. Különbség leginkább apróságokban érhető tetten, bár az is igaz, hogy a Hypermotion második generációs változata elég nagy váltásnak nevezhető. A rendszer még aprólékosabb, mint tavalyi elődje, a lényeg pedig, hogy egy mesterséges intelligencia procedurálisan generálja a focisták animációit az adott körülmények figyelembevételével. Ehhez egy hatalmas adatbázisra támaszkodik, amelyet rengeteg mozdulattal töltöttek fel. A rendszer közel sem tökéletes, de nyugodtan nevezhetjük a franchise jövőjének egyik alappillérének, hiszen biztosak lehetünk benne, hogy a fejlesztők a következő években is ezt a technológiát fogják tovább csiszolni. És ez rendben is van, hiszen valóban egészen valóságos dolgokra képes általa a játék.
Számomra az egyik legfontosabb és legüdvözlendőbb dolog az volt, hogy meccs alatt úgy éreztem, a labda egyáltalán nem ragad a játékosokhoz. Nem tudnám igazán megfogalmazni ezt az érzést, de talán úgy tudnám a legjobban megfogalmazni, hogy végre vannak igazi szabad labdák. Egy-egy elrontott passz vagy megpattanó lövés után nehéz kiszámítani, hogy kihez fog kerülni a játékszer, kénytelenek vagyunk folyamatosan résen lenni, kevésbé működnek a régi berögződések és bevált mozdulatsorok.
Ez sokkal realisztikusabbá teszi az egész játékélményt. Persze így is bőven akadnak benne bakik, nyakatekert mozdulatok, természetellenes pozitúrák és hasonlók. Ezek olykor egészen megmosolyogtatóak. Viszont az összhatás így is nagyon korrekt, amihez sokat hozzátesznek olyan apróságok is, mint a játékosok reakciói egy-egy szituációra, vagy épp közelről nézve az olyan technikai részletek, mint a játékosok hajának fizikája. Hol vannak már a régi kőkobaki idők, ahol egy copf is úgy meredezett, mintha márványból faragták volna? Érdemes még megemlíteni, hogy a kapura lövési rendszer is változott a tavalyihoz képest, de ennél szembetűnőbb a pontrúgások teljes átalakítása. Az új rendszer sokkal átláthatóbb és könnyebb hatékonyan használni.
Ami a tartalmi oldalt illeti, nagy panasz nem érheti a játékot. A szokásos ligákat és tornákat kapjuk, ami viszont örömteli, hogy immár a női klubcsapatokkal is játszhatunk. Igaz, a karrier módból kimaradtak, amit tekinthetünk hiányosságnak is. De kell valami jövőre is. Apróság, és leginkább csak nekünk, magyaroknak lehet izgalmas, hogy a Fradi is szerepel a játékban. Illetve a magyar válogatott megítélése is jobb, mint a korábbi epizódokban, ami szintén némi büszkeséggel tölti el a futballrajongó játékosok szívét.
Összességében a FIFA 23 azt nyújtja, amit várunk tőle. Se többet, se kevesebbet. Nem lóg ki a sorból sem felfelé, sem lefelé. Nincsenek benne igazán komoly innovációk, inkább idén is az apróbb finomítások jellemzik a játékot. Hogy ez mennyire jó vagy rossz, az egyéni megítélés kérdése. Lehet úgy is nézni a dolgot, hogy ez így nem méltó befejezése a FIFA szériának, de úgy is, hogy valójában nincs is vége semminek, jövőre is ugyanezt a játékot kapjuk majd, csak már más címmel. Akkor viszont a FIFA 23 is beillik az elmúlt évek sorába, amikor is minden újabb epizód egy picit tett hozzá az elődökhöz. Ha így nézzük, akkor talán célszerűbb összehasonlítani az idei részt egy három-négy évvel ezelőtti epizóddal és máris sokkal szembetűnőbb lehet a különbség.
