Májusban írtam egy rövid szösszenetet az akkor ingyenesen kipróbálható, béta állapotú Project Wunderwafféról, mostanra pedig befutott az elkészült, megvásárolható verzió. A II. világháború témájában a tájékozottabbak biztosan tudják, hogy Németország kísérletezett csodafegyverek kifejlesztésével. A kezdeti – igencsak sikeres – villámháborús stratégiát a háború második felében már nem nagyon tudták alkalmazni, és a Sasfészekben ülőket is egyre inkább a megalomán ötletek, a szuperfegyverek kezdték érdekelni, ezek megvalósítására fektették a hangsúlyt.
A Project Wunderwaffében ezek kifejlesztésére lesz lehetőségünk. A háború már a vége felé jár, minden irányból közelítenek a szövetséges erők, és már az utolsó alakulataink harcolnak a fronton. Hogy mégse vereséggel érjen véget a háború, azt a feladatot kapjuk, hogy egy hegy gyomrába költözve alakítsunk ki egy titkos bázist, ahol kifejleszthetjük és megépíthetjük azokat a szuperfegyvereket, amelyekkel egy csapásra megfordíthatjuk a háború menetét.
Feladatunk tehát egy bunker menedzselése, fejlesztés, gyártás, illetve logisztika lesz. Egy metszetet látunk a hegyről, a benne megtalálható nyersanyagokról, a különféle helyiségekről, amiket építünk stb. Alapból rendelkezünk némi nyersanyaggal, illetve bizonyos időközönként vasúton utánpótlás is érkezik, de ez egyre ritkul, tehát igyekeznünk kell minél előbb önfenntartóvá válni. Építhetünk lifteket, áshatunk alagutakat, hogy hozzáférjünk a különféle ércekhez (vas, arany, szén stb.). Emellett szükség van áram- és vízellátásra, parancsnoki szobára, raktárra, öntödére, kohóra, egyszóval mindenre, ami egy működő gyárhoz szükséges.
A fejlesztési fán fokozatosan oldhatjuk fel a felszereléseket, megmunkált alapanyagok tervrajzait, új helyiségek vázlatait, illetve később magukat a csodafegyvereket is (például híres Maus tankot vagy az annál is nagyobb Rattét).
Az egyes helyiségekre kattintva láthatjuk, hogy mit tudunk gyártani bennük. A gyártáshoz természetesen alapanyagok kellenek, mint például cement, acél, kötél, huzalok, satöbbi. Az alapanyagok legyártásához nyersanyag kell, ezeket tehát először ki kell bányásznunk, a megfelelő üzemben alapanyagot készíteni belőlük, hogy aztán egy harmadik csarnokban fegyvert, lőszert, rakétát, tankot gyártva használjuk fel őket.
Sajnos a menedzsmentrész nem igazán felhasználóbarát, csak akkor láthatjuk, hogy éppen mit gyártunk, ha rákattintunk az egyes helyiségekre. Nagyon zavaró, hogy például a raktárkészletemet sem tudom előhívni egy gombnyomásra, hanem minden egyes alkalommal rá kell kattintani a raktárhelyiségre. Mivel egymásra épülnek a gyártáshoz szükséges alapanyagok, ezért nagyon megnehezíti a játék élvezhetőségét ez a fajta átláthatatlanság.
További kényelmetlenséget okoz, hogy bár lehet ki-be zoomolni, de nem elég nagy mértékben, így egy bizonyos idő után, amikor bunkerünk már hatalmas területen fekszik, nem tudunk könnyen és gyorsan váltani az egyes helyiségek között, mert jobbra, balra, fel és le kell mozgatnunk a kamerát, hogy megtaláljuk, amit keresünk. Nincsenek nevek sem feltüntetve, a helyiség kinézete alapján kell emlékeznünk, hogy az az öntöde, a raktár, vagy mondjuk a szerelőcsarnok. Ez különösen a bányáknál zavaró, azok mind ugyanúgy néznek ki, és csak akkor tudjuk milyen bánya, ha rákattintunk. Ekkor azt is megjeleníti a játék, hogy még mennyi kibányászható nyersanyag van ott.
Picit zavaró továbbá az is, hogy kevés történés van, a figyelmünket csak a szabotázsra figyelmeztető hang töri meg, ami azt jelzi, hogy valamelyik létfenntartó rendszeren valaki épp valami csúnya dolgot tervez, de egyrészt ez ritkán történik, másrészt egy kattintással semlegesíthető a veszély.
Ha elkészültünk mondjuk néhány láda fegyverrel vagy pár tankkal, azokat a frontra kell küldenünk. Egy nagy térképen láthatjuk, hogy három irányból érkezik az ellenség, kapunk egy körülbelüli számot is, hogy hány napunk van, mire elérik a bázisunkat. A legyártott eszközeink frontra küldésével kitolhatjuk ezt a határidőt, visszavetve a szövetséges előretörést.
Már az előzetesben is írtam, hogy a játék atmoszférája jó, remekül illeszkedik hozzá a zene is, de tartottam attól, hogy hamar egysíkú és unalmas lesz a játékmenet. Sajnos ezen félelmem beigazolódott. Néhány óra után elég monotonná válik a Project Wunderwaffe. Az egyetlen kihívást gyakorlatilag saját gyártósorunk átlátása adja, és ha még ezt is kipofozzák kicsit a későbbiekben, akkor aztán tényleg maximum kétórás szórakozásra alkalmas program lesz. Ehhez hozzátesz még a fapados tutorial, az egyszerű menü, a kevés hangeffekt. A 12 és fél eurós árcédulától nyilván nem várhatunk világmegváltó dolgokat, de a játék tartalmát elnézve ez is sok érte.
