Gyakran előforduló helyzet, amikor az ember mondjuk Diablót vagy Resident Evilt játszik, hogy jóval több loot kerül a látóterünkbe, mint amit aztán el tudunk vinni. Ilyenkor kezdődik a sakkozás, hogy mi a hasznosabb és mit kell otthagyni. Mindez csak a játék egy nyúlfarknyi, ámde igen fontos szelete, hiszen a felszerelés határozza meg sikerességünket.
Éppen ezért a Save Room gondolt egy (nem is annyira) merészet, és ezt valósította meg külön, önálló produkcióként. Ez ugyanis egy inventory-menedzsment játék. A készítő(k) ráadásul az utóbb említett sorozatot kedvelhetik nagyon, hiszen az egész design (kezdve a játék beköszönésével), sőt a tárgyak is mind a Capcom túlélőhorrorját idézik (hogy jogilag ez miként lehetséges, az maradjon az ő titkuk).
Feladatunk tehát mindössze annyi, hogy a fegyvereket, powerupokat, lőszereket úgy elrendezgessük a négyzetrácsos mezőn, hogy minden elférjen. Egyfajta Tetris ez, csak másféle elemekkel. Összesen 40 pálya van, és habár a nehézség egyre fokozódik, nincs nagyon sok kraft a dologban. Gyakorlatilag először a csoportosítás lehetősége jön be a képletbe, utána pedig az, hogy fel is használjunk a készletből (van egy életerőcsík is, ami ha alacsony, akkor lehet tölteni, a fegyvereket pedig értelemszerűen lőszerrel turbózhatjuk).
Sajnos a szufla elég hamar kifogy, nagyjából egy-másfél óra alatt ki is végezhetjük a játékot. Ami alapvetően nem gond, hiszen cserébe olcsó ára van (5 euro). A gond inkább az, hogy egy korábban PC-re megjelent cím konzolos portjai érkeztek meg most, nem igazán kapva méltó portolást. A Switch változat például nem támogatja az érintőképernyőt, pedig a téma ordítana érte. A kezelőfelület és az irányítás is hagy kivánnivalót maga után: amellett, hogy elég csúnyácska, még csak nem is kényelemes. Az elemek forgatása csak egy irányba lehetséges, színek nem segítik, hogy az adott dolgot le tudjuk-e rakni, vagy sem, és ha egyébként készen vagyunk, akkor egy külön gombot meg kell nyomni a pálya befejezéséhez.
Habár a Save Room egy indie produkció és poénjáték (valószínűleg egy-két fős csapat rakta össze, de a creditsből különös módon csak a vásárolt assetek forrására és a zenész, effektes kilétére derül fény), összességében azt lehet mondani, hogy sokkal jobban is sikerülhetett volna egy kis odafigyeléssel. Gyors szórakozásnak így is elmegy, és nem is túl drága, de teljesen érthető, ha valaki megvárja, míg 1-2 euróért vagy ingyen dobják majd utánunk kis idő elteltével.
