A Sony teljes gőzzel pörgeti nagyobb címei PC-re portolását, bár az utóbbi hónapok során sem az Uncharted, sem Sackboy kiruccanásai nem érték el a várt sikert. Ennek lehetséges okait utóbbiról írt kritikámban már fejtegettem, azonban a jelek (és az eddigi eladások) szerint a Marvel’s Spider-Man spin-offja/önálló kiegészítője, a Miles Morales portja minden tekintetben visszatért a megszokott sikersorozathoz.
Az eredeti, konzolos változat több szempontból is úttörő volt: egyrészt ezzel költözött át a széria PlayStation 5-re, a konzol egyik legjobban várt és legerősebb nyitócímeként, másrészt ez volt az első alkalom, hogy Miles Morales karaktere kapta a főszerepet egy AAA-kategóriás Pókember-játékban. A 2010-es évek elején debütált Miles előbb az alternatív, Ultimate univerzumból a Marvel fő, 616-os világába költözött, majd az Irány a Pókverzum animációs filmben már főszerepet kapott, hogy aztán a Marvel’s Spider-Manben megkapja első komolyabb videojátékos jelenését, ahonnan már egyenes volt az út egy önálló kalandhoz.
Ez az önálló játék egy évvel a Marvel’s Spider-Man eseményei után játszódik. Az eltelt idő során Peter a szárnyai alá vette Milest, és megtanította, hogyan használhatja a génmódosított pók csípése következtében szerzett képességeit. Miután hőseink közös erővel megállítják a fogolyszállítás közben elszabadult Rhinót, Peter MJ társaságában Európába utazik, Pókember szerepét pedig teljes egészében Milesra hagyja – aki rögvest bele is csöppen a Roxxon energiavállalat és a rejtélyes Pléhsuszter vezette Alvilág közötti háborúba.
Miles rendelkezik pár új trükkel Peterhöz képest a bioelektronikus Venom Blast, illetve az ideiglenes láthatatlanság formájában, a játék pedig mindezt megtámogatja egy újfajta skill-fával, pár új kütyüvel, kombóval és természetesen számos feloldható kosztümmel. A játék helyszíne ezúttal is Manhattan, bár ezúttal téli, hóborította, karácsonyra készülődő formájában, amely kellően egyedi ízt kölcsönöz az ismerős helyszíneknek (Pókemberként körbelengeni a várost pedig változatlanul hatalmas móka). A mellékküldetéseket, bűncselekményeket ezúttal Miles okostelefonján keresztül is kezelhetjük, a játék grandiozitása azonban összességében némileg visszafogottabb a nagytestvérhez képest: közel sincs annyi ikonikus főellenfél, a játékidő is lényegesen rövidebb.
Ez a visszafogottság azonban nem válik a spinoff hátrányára, sőt, tekintve, hogy Miles lényegében a játék során tapasztalja meg, mit is jelent Pókembernek lenni, milyen hatással van ez a szeretteire, hogyan kell helytállnia kettős identitással, sokkal nagyobb fókuszt kap ezáltal. Természetesen a nagyszabású összecsapások, küldetések nem maradnak el, a játékmenet még akkor is iszonyatosan szórakoztató maradt volna, ha az Insomniac csapata nem variál semmit a mechanikákon. Az új, a képregényekhez képest jelentősen átalakított Pléhsuszter pedig sokkal ütősebb, komplexebb, és Miles számára személyesebb ellenfél lett, mintha a készítők csak szimplán ellőttek volna két-három ismertebb főgonoszt.
Ahogy azt két évvel ezelőtt, a megjelenéskor GeryG kollégám is kifejtette, lényegében ha tetszett az alapjáték és Pókember rajongó vagy, a Miles Morales hibátlan és kötelező addíció, az egyedüli változás, hogy ezúttal a pár hónapja megjelent PC-s Pókember porthoz képest nem akkora a technológiai ugrás, mint akkor volt PlayStation 5-ön futásban látni a játékot.
De ha már felmerült a port, ideje kitérnünk annak minőségére is – bár ez nem fog különösebben sok helyet igényelni. A Marvel’s Spider-Man portja pár apróbb glitchtől eltekintve – amelyeket azóta a portolást végző Nixxes Software csapata rég kijavított – hibátlan volt. A Miles Morales pedig lényegében megismétli ugyanazt a minőséget, csak ezúttal már a kezdetleges, apró glitchek nélkül. Az irányítás billentyűzet-egérrel is kellemes, de igazán a DualSense kontrollerrel mutatja meg a foga fehérjét, támogatott a ray tracing, a felskálázás, az ultraszéles kijelzők, a port pedig természetesen tartalmazza a magyar feliratot is. Felskálázás nélkül, very high beállítással HD felbontáson stabil 60 fps körüli sebességet tudtam elérni kicsivel több mint kétéves hardveremmel.
Túl sok értelme így nem sok van annak, hogy tovább ragozzuk a dolgot: a Miles Morales PC-s átirata tökéletes, kimagaslóan minőségi példánya a Sony PC-s terjeszkedésének (persze az Uncharted és a Sackboy esetében sem a portolás minőségével volt a gond), és egyértelműen ajánlott mind a szeptemberben megjelent alapjáték (annak ismerete nélkül is megállja a helyét, bár az után játszva az igazi), mind a karakter rajongóinak.
