Bevallom őszintén, hogy amikor a tavalyi E3-on bemutatkozott az IXION, nem csigázott fel különösebben. Oké, láttam egy pofásan kinéző űrstratégiát, amelyben egy mosógépdobra hasonlító űrállomást kell menedzselni. Azt mondták róla a készítők, hogy egy tycoonon dolgoznak, amit megdobnak túlélőelemekkel is, és írnak köré egy sztorit. Tényleg nem ugrott meg nagyon a pulzusom, de azért fél szemmel követtem a híreket, mert tipikusan olyan játéknak tűnt, amely ha engem annyira nem is csigázott fel, de könnyen válhat milliók nagy kedvencévé.

Aztán idén nyáron úgy hozta a sors, hogy a gamescomon leülhettem a kiadásért felelős Kasedo Games egyik munkatársával, Christian Woolforddal a játék egy korai változata elé. Az a nagyjából fél óra gyökeresen megváltoztatta a hozzáállásomat, és az IXION a kívánságlistám élmezőnyébe ugrott. Sajnos ez a játék sem úszta meg némi késlekedés nélkül, de öröm az ürömben, hogy itt csupán néhány hetes késésről volt szó. Mára pedig meg is érkezett a játék.
Az IXION egy nagyjából olyan világot vázol fel előttünk, amilyenről Elon Musk is álmodozhat unalmas perceiben. A sztori a nem olyan nagyon távoli jövőben játszódik, abban a korszakban, amikor az emberiség már kilépett a világűrbe, a saját naprendszerét már elkezdte meghódítgatni, de érdemben még sehol sem vetette meg a lábát. Az űr felfedezését számos nemzetközi és magánvállalkozás űzi, mi az egyik legnagyobb, leggazdagabb, legfejlettebb és legbefolyásosabb vállalat, a DOLOS színeiben indulunk.

A DOLOS építette meg a Föld mellett a Tiqqun névre keresztelt űrállomást vagy űrhajót, ez nézőpont kérdése. Mert viselkedését és működését tekintve sokkal közelebb áll egy hatalmas űrállomáshoz, ám rendelkezik saját hajtóművekkel, amelyekkel űrléptékben mérve hangyányi távolságokat képes megtenni. Lényegében mozoghat az adott naprendszeren belül, de ez nem mindig okos dolog (erről picit később). Emellett idővel felszereljük egy különleges hajtóművel is, amellyel már képes lesz naprendszerek között is ugrálni.
Mi akkor vesszük át az űrállomás felett az irányítást, amikor még a rendszerek döntő többsége nem üzemel, mindössze néhány tucat fős személyzet él az állomáson, és a különleges ugróhajtómű beszerelése is várat még magára. A mi feladatunk az lesz, hogy levezényeljük a Tiqqun első kísérleti ugrását, illetve előkészítsük hozzá a terepet. Ehhez az egyébként összesen hat szektorból egyelőre csak egy áll rendelkezésünkre, ebben kell kialakítanunk a különféle épületeket és üzemeket. Ez így elsőre elég egyszerűnek tűnhet, de valójában nem az. Nagyon nem.

Az építkezéshez nyersanyagra van szükség, legnagyobb részt acélra, illetve műanyagra, elektronikára és hasonlókra. Ezeket eleinte elég szűkös kapacitású raktárakban halmozhatjuk fel, amíg nincs lehetőségünk az űrben bányászni, csak az állomáson előre elhelyezett lerakatokat tudjuk használni. Építenünk kell ilyen raktárakat, majd gondoskodnunk kell a személyzet lakhatásáról és etetéséről is. A kantint el kell látni élelemmel, amit üvegházakkal oldhatunk meg. A dolgot nehezíti, hogy a termelési lánc kötött, és nem is feltétlenül mindig logikus. Az élelmet például nem lehet az üvegházból egyenesen a kantinba vinni, mindenképp be kell iktatni egy raktárt is. Ez még nem is lenne gond, de egy raktár egyszerre csak egy terméket képes aktívan kezelni, vagyis egy raktárban ugyan többféle terméket is lehet egyszerre tárolni, de egy időben csak egyvalamit lehet fogadni és kiadni. Így ha éppen az élelmet is kezelő raktárba a felesleges helyre például acélt pakoltatunk, akkor addig a kantin sem kap onnan utánpótlást...
Picit túlbonyolított a rendszer, de azért megszokható. A játékosoknak az építkezés során oda kell figyelni a hely optimális kihasználására is, mivel egy-egy szektor meglehetősen szűkös, és vannak igencsak helyigényes létesítmények is, mint a kutatólabor, a kohók vagy épp a különféle dokkolók. Utóbbiak nagyon fontosak, mert ezek kötik össze a szektorokat a világűrrel. Ezekben építhetünk kutatóűrhajót, amellyel a naprendszer érdekes részeit vizsgálhatjuk, illetve expedíciókra is indíthatjuk.

A szállítóhajót aligha kell magyarázni, ezekkel lehet a világűrben termékeket, nyersanyagokat vagy épp embereket mozgatni. A bányászűrhajókkal termelhetjük ki a nyersanyagokat: fémet, szilíciumot, karbont és hasonlókat. Ahhoz viszont, hogy ezekre ráleljünk a naprendszerben, szondákat kell indítani (manuálisan). Végül, de egyáltalán nem utolsósorban vannak drónjaink is, amelyek a Tiqqun külső felszínét tartják karban, illetve a külső építkezéseket és szereléseket is ezek végzik. A külső vázra elsősorban napelemeket telepíthetünk, ami az űrállomás energiaellátásáért felel. Ez is nagyon fontos, mert az egyik legkönnyebben elfogyó erőforrásunk az áram, hiszen minden építmény fogyasztó. Ami pedig a külső burok karbantartását illeti, fontos megemlíteni, hogy a Tiqqun egy meglehetősen érzékeny építmény. Minden apróság képes rongálni a szerkezeti egységét, beleértve a világűrben való utazást. Ezért már a naprendszerben való mozgást is érdemes alaposan átgondolni és minimálisra csökkenteni, a naprendszerek közti ugrások pedig egyenesen visszafordíthatatlan károkat okoznak. Vagyis a sztori előrehaladtával egyre gyengébb lesz a Tiqqun, nekünk pedig egyre nehezebb lesz egyben tartani addig, amíg megtaláljuk vele az emberiség új otthonát.
Az építkezések mellett folyamatosan menedzselnünk kell a naprendszer eseményeit, a bányász- és szállítóhajók ténykedését, a kutatóhajók küldetéseit és persze magát a Tiqqunt. Minél nagyobb a személyzet, annál nehezebb dolgunk lesz, de mivel a biztonságos munkakörülményekhez nagy létszám kell, nem ússzuk meg az egész játékot 50 fővel. Az űrállomás külső burka folyamatosan rongálódni fog, amit ellensúlyoznunk kell a drónokkal és egyéb tevékenységekkel.

Az IXION-ban két módon lehet veszíteni: széthullik a Tiqqun (vagyis kritikus szint alá süllyed a külső váz állapota), illetve a személyzet ellenünk fordul. Utóbbi is könnyen előfordulhat, ha nem vagyunk jó vezetők. Meg kell találnunk a kényes egyensúlyt a Tiqqun optimális működése és a személyzet állandóan felmerülő követelései, igényei közt. Lakhatást, munkát és élelmet kell nekik biztosítanunk, de ha felborul az egyensúly a szektorok között (pl. valahol túl kevés a létszám), akkor egyre több üzemi baleset lesz, ami nemcsak az állomás állapotát rontja, de a morált is.
És akkor még nem beszéltünk a játék történetéről, amelynek nagyon komoly szerepe van, hiszen lényegében egy narratív kalandjátékról van szó, tycoon köntösben és túlélőpapucsban. Nem árulok el vele nagy titkot, hogy a Tiqqun ugróhajtóművének első indítása finoman szólva sem úgy sül el, ahogy előre tervezték, ez pedig oda vezet, hogy az emberiség utolsó mentsváraként új otthont kell keresnünk egy lakható bolygó formájában. Ez is rengeteg kihívást és nehézséget jelent, vagyis az IXION az első néhány perc kényelmes építgetése után elég gyorsan egy őrült és kétségbeesett küzdelemmé válik a túlélésért.

Mindezt egészen korrekt grafikával tálalja a játék. A belső terek madártávlatból jól mutatnak, de közel zoomolva azért sok az elnagyolt részlet. Viszont a Tiqqun kívülről nézve nagyon jól fest, illetve a naprendszert mutató térkép is igen pofás. Ehhez jön még a nagyon jól eltalált zenei aláfestés is. Ha kíváncsi vagy rá, a Kasedo Games YouTube-csatornáján fent van a játék soundtrackje, nagyon kellemes muzsika akár munka közben is.
Összességében nézve nálam az IXION az év egyik legjobb játéka. Nem véletlenül nyert már a megjelenése előtt is különböző díjakat, abszolút megérdemli őket. Attól persze nem félek, hogy az év játéka díjra is esélyes lenne, hiszen ahhoz azért túlságosan is rétegjáték. De aki szereti a tycoonokat, aki szeret a világűrben repkedni és nyersanyagok után kutatni, aki szereti az olykor kissé pepecselős menedzselést, annak az IXION-nál jobb új játékot ebben a pillanatban nem tudnék mondani. Ideális ajándék lesz karácsonyra, de akár megkésett Miki-ajinak is elfér.