Egyszer már elmélkedtem azon, hogy mikor van értelme remastert készíteni egy játékból. Gyakran a nagy kiadók megelégszenek egy kis grafikai tuninggal, mielőtt hozzácsapják az említett jelzőt, meg egy új árcédulát. Rosszabb esetben még erre sem veszik a fáradságot, és abban bíznak, hogy pusztán a márkanév elegendő lesz. Amikor azonban már a játék korából fakadóan nemcsak a grafikája, hanem esetleg a kezelőfelülete is idejétmúlt, vagy esetleg a platform, amelyre megjelent már nehezen hozzáférhető, akkor igenis indokolt, sőt kívánatos lehet egy remaster.
A Master of Magic ez utóbbi kategóriába tartozik, hiszen még a ’90-es években jelent meg DOS-ra, így a grafikája mai szemmel igen nehezen emészthető, csakúgy, mint az azóta természetessé vált kényelmi funkciók hiánya.
A játék maga a Civilization széria és a Heroes of Might and Magic (HoMM) keresztezése. Egy civilizáció vezetője helyett egy varázslót alakítunk, akivel a célunk városokat alapítva és menedzselve minél több erőforrást elfoglalni, hogy technológiák helyett varázslatokat fejlesszünk. A cél a legerősebb varázslat végrehajtása, hogy a mágia mesterévé válhassunk, így a játék címe ebből a szempontból nem árul zsákbamacskát.
Varázslónkat kiválaszthatjuk egy előre generált listából, vagy alkothatunk sajátot is. Ilyenkor specializálódhatunk a mágia öt különböző iskolája között, és választhatunk egy speciális képességet. Mindegyik iskola saját varázslatokkal rendelkezik, így összességében igen szép számmal állnak rendelkezésre varázslatok. A játék elején választhatunk különböző fajok közül is, mint emberek, elfek, orkok stb. Mindegyiknek vannak speciális egységei és bónuszai vagy gyengeségei. Ez azonban csak a kezdő városunkra van közvetlen hatással, a játék folyamán bármilyen fajú várost elfoglalhatunk.
A városokban legyártott egységeket legfeljebb kilences csoportokba rendezve együtt mozgathatjuk, és amikor harcra kerül a sor, akkor a játék nem összehasonlít néhány számot, mint a Civ játékokban, hanem taktikai nézetbe váltva lejátszhatjuk a csatát körökre osztva, mint a HoMM játékokban. Ha maximálisan kihasználjuk egységeink speciális képességeit és a varázslataink nyújtotta lehetőségeket, akkor egy erősebb ellenfél felett is győzelmet arathatunk.
A varázslatok nemcsak a csaták közben kapnak szerepet, hanem a városmenedzselős térképen is. Megváltoztathatjuk a terepet vagy az erőforrásokat, falat emelhetünk városaink köré vagy csapásokat mérhetünk az ellenséges varázslókra, például elszívjuk a manájukat. Így mindent összevetve a varázslatok a harcon belül és kívül is taktikai mélységet adnak a játéknak, ami ellensúlyozza például a városmenedzselés viszonylagos egyszerűségét.
Negatívumként igazából csak apróságokat tudok megemlíteni, hogy például nem lehet elmenteni a személyre szabott varázslónkat, hanem minden alkalommal újra kell alkotni, ami nem bonyolult vagy hosszú folyamat, inkább csak bosszantó. Vagy ha két egység véletlenül ugyanarra hatszögre téved, akkor a játék automatikusan összeragasztja őket egy csoportba, így külön figyelni kell, hogy ha például egy egységet ki szeretnénk vinni a városból, akkor az ne vigye magával a helyőrséget is.
Nem tudok annál találóbb jellemzést adni a játékról, minthogy a Civilization és a Heroes sorozat keresztezése. Aki ismeri és/vagy szereti egyiket, másikat vagy mindkettőt, az pontosan tudja, mire számíthat vele kapcsolatban. Az alap építőelemek mind a helyükön vannak, a végeredmény pedig egy élvezetes, bár nem kiemelkedő játék. Lényegében sikerült modernizálni a Might and Magicet a mai közönség számára.