A videojáték-fejlesztés sokszor egy nagy, elérhetetlen, misztikus izének tűnik, pedig nem feltétlenül annyira bonyolult a dolog, mint amilyennek látszik. Működik például az a recept, hogy két magyar srác úgy gondolja, hogy belevágnak, és mindenféle előképzettség nélkül meg is valósítják az ötletüket. A Save Sloth Studios pont ennek mentén működik, a napokban interjút is készítettünk velük.
Legfrissebb munkájuk, az A Most Extraordinary Gnome pedig nemzetközi szinten is tekintélyes érdeklődést váltott ki, neves szaklapok is cikkeztek róla, ezt pedig elsősorban alighanem különleges stílusának köszönheti a játék. A szereplők és a környezet ugyanis mind papírból lettek kivágva (a környezet védelme érdekében szigorúan újrahasznosított alapanyagból), majd stop-motion technikával animálva. Ez már önmagában is különleges volna, de a témát is sikerült egyedien választani, erőset merítve a kelet-európai folklórból.
A játék főszereplője egy igencsak virgonc mozgású törpe, aki az erdő védelmezője. Az állatok mind hozzá fordulnak ügyes-bajos dolgaikkal, de mindezek eltörpülnek az utóbbi időszak rejtélyes és sötét történéseihez képest, amelyeket senki nem ért igazán. Hősünk feladata lesz tehát ennek kiderítése és rendezése, persze a mi hathatós segítségünkkel.
Gyakorlatilag boss fightokban kell részt venni, amikor nem az erdő lakóival társalgunk, egész pontosan három pályán keresztül. Az elsőn egy megvadult gomba lesz a középpontban, a másodiknál a mindenhová betörő víz útját kell megakadályoznunk, a harmadikban pedig igazi menekülésben vehetünk részt egy őzgida hátán lovagolva az égő erdőben, közben pedig több kis állatka életét is meg kell menteni. Az alapnak számító ugráláson kívül egy csodafegyverünk van: a Mariót szemtelenül idéző piros sapkánk dobálása.
Rövidke játékról van szó, így a negyedik, minden lezáró ütközet legyen meglepetés, ahogy a sztori további alakulása is. De amikor azt mondom, rövid, akkor valójában csakis rajtunk múlik a játékidő. A kihívás ugyanis igencsak nagy. Az élmény (ahogy a játékmenet is) leginkább a Cupheadhez hasonlítható, amelynek valószínűleg a lelkén szárad pár kontroller sorsa – és nincs ez másképp itt sem. Szerencsére a srácok gondoltak a kevésbé ügyes játékosokra is, több lépcsőben is könnyíthető az alapból elég szigorú nehézségi szint. A standard öt élet felhízlalható a duplájára, az időt is több lépcsőben lehet lassítani, ha pedig végképp nem boldogul valaki, a sérthetetlenség is bekapcsolható a beállításoknál.
Ha valaki ráérez a játék ízére, akkor első körben 60-90 perc alatt szinte biztosan a végére is ér majd. Viszont ha ki szeretné maxolni az achievementeket is, akkor mindenképpen több órával számoljon (pláne segítségek nélkül). A teszt Steam Deceken zajlott, így örömmel jelenthetem, hogy kompatibilis a kaland, de egy komoly gond azonban sajnos akadt. Ez viszont inkább a kontrolleres irányítás számlájára írható, semmint a Valve konzoljának. A harmadik boss környékén ugyanis egyszerűen megmakacsolta magát a dolog, és a továbbjutás kulcsát jelentő dialógusokat az egyes állatokkal nem lehetett foganatosítani, csakis egérrel. Remélhetőleg sikerül majd egy patch-csel orvosolni a hibát, mert máskülönben egy nagyon is stabil, fényesre polírozott élményt kapunk.
Interjú a hazai Save Sloth Studios fejlesztőcsapattal
Nemrég jelent meg az A Most Extraordinary Gnome, erről és egyéb játékaikról kérdeztük a csapatot.
Azt gondolom, hogy az A Most Extraordinary Gnome kapcsán joggal lehetünk büszkék a hazai videojáték-fejlesztésre, pedig nem is egy nagyobb cég, hanem egy kis indie csapat terméke. Az ötlet, a kivitelezés és a tálalás is nagyon egyedi és ízléses, mellé pedig az árazás is igen baráti és a játék hosszához igazított. Nincs más tehát hátra, mint várni, hogy mi jön legközelebb a srácoktól, addig meg vissza lehet térni az erdőbe, hogy felfedezzük a törpénk számára elérhető összes különleges fejfedőt.
