Nem tudom, az álmoskönyv szerint mit jelent, de részemről két kalandjátékkal indult az év. A Scrap Riderst épp pár napja fejeztem be, most pedig a Children of Silentown volt soron. Ha még hozzávesszük, hogy a tavalyi utolsó hónapot is olyan címekkel múlattam, mint a Once Upon a Jester, a Cats and the Other Lives, a Pentiment, vagy a Syberia: The World Before, akkor azt azért levonhatjuk tanulságként, hogy a műfaj nem is annyira halott, mint ahogy azt még pár éve oly sokszor megénekelték.
A mostani tesztalanyunk egy kis olasz csapat munkája, vagyis mint oly sokszor, ezúttal is egy indie brigád alkotott nekünk. A játék elsőszámú védjegye a képes gyerekkönyveket idéző, tetszetős, kézzel rajzolt grafika. A stílus talán nem is véletlen, mert célközönség gyanánt abszolút a fiatalabbakra (is) lő, de legalábbis mindenképp nekiugorhatnak gyerekek is. A téma ugyan tartalmaz némi ijesztgetést is, viszont semmi olyan durva fordulatot nem, ami miatt korhatáros karikákról kellene beszélnünk. Mindenképp előny még, hogy a játékot lehet magyarul is játszani, készült honosított felirat (ha már sajnos szinkront még angolul sem kapunk – mindössze a főbb események narrációját olvassa fel egy hölgyemény).
Silentown egy aprócska város (de inkább falu), amely egy erdő kellős közepén található. A helyiek szokatlan csendességben élik mindennapjaikat, ugyanis a környéket szörnyek lakják, akik éjszaka merészkednek elő, és üvöltésekkel, morgásokkal tartják rettegésben az itt lakókat. A legenda úgy tartja, hogy azok vannak veszélyben általuk, akik túlságosan is harsányak, épp ezért tilos a hangoskodás, és az éjjeli kinttartózkodás sem javasolt. A helyiséget sok gyerek is lakja, közülük Lucyt fogjuk terelgetni, akinek felkelti érdeklődését a dolog, és mivel a felnőttek gyanúsan viselkednek, úgy dönt, maga jár utána az igazságnak.
Az öt fejezetre osztott történet két fő helyszínen játszódik: a faluban, valamint az azt körülölelő erdőben. A klasszikus point-and-clickekre jellemző tárgygyűjtögetős és beszélgetős játékmenetet zenés elemek színesítik, a kislány ugyanis hangokat talál a kaland során, amelyekből egy idő után dallamok lesznek. Ezeket elénekelve pedig különös képességeket tud használni, amelyekkel belelát az emberek gondolataiba, vagy bizonyos tárgyakhoz kapcsolódó emlékeket elevenít fel. A dolog azonban nem ilyen egyszerű, mert mindegyik skillhez egy-egy fejtörő is dukál, amelyekben vagy gombokon kell keresztülvezetni egy fonalat, hogy elérjük a szövetdarab közepén látható célt, vagy egy labirintus-útvonalat kell a négyzetes alapelemek forgatásával kirakni.
Sem a feladványok, sem maga a kaland nem különösebben nehéz, de azért egy hintrendszer elfért volna. Ugyanis azért vannak pontok, ahol el lehet akadni, például nekem a harmadik fejezetben sikerült jó hosszú időre, amikor egyszerűen nem találtam a továbbjutás kulcsát, pedig csak annyi volt a gond, hogy a grafika megtréfált (egy madárijesztőt meg lehetett közelíteni ugyanis a mező másik oldaláról is, ami a rajzok alapján elérhetetlen, lezárt területnek tűnt).
Ezt leszámítva nem volt különösebb problémám a végijátszás során. A szemük helyén hatalmas üreggel ábrázolt szereplők elsőre ijesztőnek tűnhetnek, de hamar megszokjuk és pont ez ad egyedi ízt az ábrázolásnak.
A Children of Silentown egy kedves, hangulatos kis kalandjáték, de semmiképp sem mondhatom, hogy megváltaná a világot. Részemről a játék első felét, amíg a városban ténykedünk, jobban élveztem, mert sokkal logikusabban következett, hogy merre tovább. Az erődben gyakran a rögtönzés és a próbálgatás a célravezetőbb, illetve mintha a sztori is kicsit összecsapottabb lenne ahogy a végkifejlet felé közelítünk. Elsősorban a műfaj szerelmeseinek ajánlott, pláne így az álmos évkezdés idején, de bárki kipróbálhatja az ingyenes prológust, hátha kedvet kap az alapján egy 5-6 órás végigjátszáshoz.
