Amikor először hallottam arról, hogy a Sweet Transit koncepciója a kortalan Transport Tycoon és az utóbbi években hatalmas sikert elérő Anno-sorozat összeházasítása, elsőre a híres magyar filozófus, Tornóczky Anita gondolatai ugrottak be: „és ezt így hogy?” Mert emlékeim szerint az OpenTTD-ben volt elég dolgom ahhoz, hogy ne legyen kedvem városok építésével foglalkozni, és a 15. DLC után az Anno 1800-ból sem hiányzott összetett vasúthálózatok menedzselése. Arra gondoltam, hogy nyilván csak az egyik részfeladat leegyszerűsítésével lehet elérni, hogy legyen kedv és idő a másikra. Ebben nem is tévedtem nagyot, de lássuk, mennyire sikerült jól mindez a jelenleg korai hozzáférésben lévő játékban!
Az alapkoncepció természetesen ugyanaz, mint 30 éve: a vasút segítségével kell szállítani nyersanyagot A-ból B-be, ahol késztermék lesz belőle, amit C pontban elfogyasztanak. A csavar a történetben, hogy ezúttal az igényt is nekünk kell megteremtenünk falvak, városok felhúzásával. Azonban ez utóbbiak sem csak passzív szereplők: ők biztosítják a munkaerőt, akiket vissza kell szállítanunk koszos munkásvonatokon a téeszekbe és a bányákba – így zárul be a gazdasági körforgás.
Hogy ne legyen annyira unalmas a történet, minél többen laknak egy faluban, annál szofisztikáltabb igényeik lesznek: már nem elég egy fél vagon hal a boldogsághoz, de krumplira meg ruhákra is vágynak majd a telhetetlen peonjaink. Egyszóval a gazdasági növekedéshez szükség van arra, hogy házakat, utcákat, és a városon belül ipari negyedeket építsünk, ehhez viszont a nyersanyag és a munkaerő folyamatos áramlására van szükség, amihez meg a vasút kell.
Minden vasútépítős játék rákfenéje a vasút építése – anno a Train Fevert sokan csak „Too much slope” vagy „Collision Fever”-ként emlegették, ahol lehetetlen volt egy tisztességes kitérőt építeni. Nos, a Sweet Transit – köszönhetően a rácsalapú térképnek – ebben a tekintetben csillagos ötösre vizsgázik. A képekről látszik, hogy tulajdonképpen bármilyen átszelési kitérőt (vasutas zsargonban angolváltót) vagy összefont kitérőt építhetünk, és nem gond a vágányátszelés sem (amikor két vasúti sínpár váltó nélkül keresztezi egymást) – tulajdonképpen tényleg bármit lehet építeni, ami az egész építgetést gördülékennyé és élvezetessé teszi. Egyedül talán a hidak és felüljárók építése kicsit észszerűtlen, de meg lehet szokni hamar. A dombokkal sincsenek gondok, ugyanis a játékban nincsenek magaslatok, egy nagy alföld az egész pálya (sajna).
Természetesen vannak vasúti jelzők, amelyekkel terelhetjük a vonatokat, ezekből többféle is van. Párszor volt csak problémám az útkereséssel, de igazából minden vonatot könnyen lehet terelgetni a célja felé. Célszerűen van megoldva a viszonylatok tervezése is – sokféle szabályt megadhatunk (pl. „várj az állomáson, amíg a vagonok 80%-ig tele vannak, de legfeljebb 20 másodpercig”), és ezekkel könnyen lehet növelni a hatékonyságot. Ja, igen, apróság, de nagyon tetszett, hogy a ritkán használt pálya elkezd gazosodni...
Ami kevésbé tetszett, az a kezelőfelület. A menük nehezen átláthatók, értelmetlenül nagy gombokkal és szünetekkel, ami miatt állandóan görgetni kell. Az építgetés kontextusfüggő – ha egy pékséget akarunk építeni, akkor előbb a városra kell kattintanunk, ha egy búzamezőt, akkor az „általános” építési menüre. Ez sem mindig egyértelmű. A gyakran megjelenő, problémát jelző felkiáltójel sokszor nem ad semmi tippet, hogy mi is valójában a gond, csak hogy gond van. Máskor viszont nincs értesítés arról, hogy patthelyzet alakult ki egy csomópontnál, és senki nem tud menni se előre, se hátra. Ilyenkor egyébként rettenetesen fájdalmas módon sokszor az egész vonatot el kell adni, aminek köszönhetően varázsütésre eltűnik a pályáról, és kell helyette venni a fűtőházban egy ugyanolyan szerelvényt... és voilà, a közlekedés újra megindul.
Érdekes amúgy, hogy nem elég városainkat ellátni, a saját raktárunkba – amelyből egy lehet a pályán – is kell szállítani nyersanyagokat ahhoz, hogy valahol építkezni tudjunk. Ez nem egyszerű feladat, egyrészt hatalmas pályaudvarra lesz szükség, ahogy a birodalmunk terjeszkedik, másrészt hosszú vonatszörnyekre is. Szerencsére a mozdonyokhoz csatlakoztathatunk szerkocsikat (amelyek extra szenet szállítanak), amelyek nagyban megnövelik hatótávolságukat.
Nehéz kicsit a végszó. A Sweet Transit nem AAA-cím, ez talán a grafikából is látszik, de egyúttal rendkívül baráti árazású is (már láttam 10 eurós leértékeléseket is karácsony körül). A játék ugyan korai hozzáférésű, de a fejlesztő aktív, és nemsokára jönnek újabb finomságok, mint a tervezőmód vagy a visszavonás/ismétlés gombok. Néhány hiányosságot leszámítva egészen jót szórakoztam a tesztek során, viszont 25-30 óra alatt elfogynak az újdonságok – úgyhogy amire leginkább szükség lesz, az a játékost hosszú távon is lekötő tartalom.
