A tavalyi év vége kifejezetten erős volt mind AAA, mind indie játékok szempontjából, ez pedig természetesen ismét oda vezetett, hogy több ígéretes, jobb játék felett lehetett igen könnyedén elsiklani. Ezek közé tartozik a Saturnalia is, amelynek címe sokak számára legfeljebb azért csenghet ismerősen, mert megjelenésekor egyből be is került az Epic Store heti ingyenes játékai közé. Most azonban, hogy nyakunkon a januárban megszokott röpke uborkaszezon, a hónap vége felé közelgő nagyobb címek előtt ideje, hogy vessünk egy pillantást erre a címre, amelyet sokan a tavalyi egyik, ha nem a legjobb horrorjátékaként emlegettek.
A Saturnalia stílusát tekintve egy meglehetősen egyedi látványvilággal felruházott olasz neo-folk horror, amely erősen merít a '70-es, '80-as évek klasszikus giallo horrorfilmjeinek elemeiből. Helyszíne Gravoi, egy apró, izolált kis bányásztelepülés, amelynek lakói épp készülnek egy ősi, évente megrendezésre kerülő vallási fesztivál megtartására. Ezzel egy időben a településen tartózkodik négy „kívülálló”, akik vagy ideiglenesen tartózkodnak csak a faluban, vagy valamilyen rejtélyes okból kirekesztettnek számítanak a falusiak szemében. Ahogy leszáll az éj, a bányajáratokból felmászik „valami” – egy különös, maszkos teremtmény – ami elkezdi vadászni hőseinket, miközben azok mindent megtesznek annak érdekében, hogy épségben elmeneküljenek.
A menekülésen felül mind a négyen rendelkeznek egy-egy személyes céllal, rejtéllyel, amelyek felgöngyölítését, illetve a meneküléshez szükséges út megnyitását is a játék egy fokozatosan elérhetővé váló, skillfára emlékeztető menüben követi. A teljesített egyéni rejtélyek száma, valamint a teljesített, opcionális rejtélyek pedig befolyásolják a befejezést is. A karakterek játékmenete emellett némileg eltér, rendelkeznek speciális, egyedi képességekkel is, az újabb szereplők megnyitását követően pedig egy egyszerű párbeszéd után bármikor átválthatunk rájuk, vagy akár kérhetjük tőlük azt is, hogy kísérjenek el minket, amennyiben egy-egy feladvány megoldásához többször kell váltogatnunk közöttük a képességeik használatához.
A játék viszont rendelkezik egy elég komoly roguelite aspektussal is, amelynek szigora széles skálán állítható. Az alapértelmezés úgy működik, hogy ha a rém elkapja az egyik főhőst, azt a többiek még kiszabadíthatják, ám ha mindannyian csapdába esnek, az Game Over, a nyomozás aktuális állása megmarad, a falu maga viszont átrendeződik, megváltoznak a különböző tárgyak helyei is. Ez a rendszer tetszés szerint kikapcsolható, de akár még tovább szigorítható is, ahogy a szörny sebessége is csökkenthető, ha valaki esetleg nem feltétlenül szeretne rendszeresen menekülni előle.
Maga a játékmenet nem különösebben bonyolult, menekülésen, lopakodáson, valamint tárgyak gyűjtésén és azok által logikai fejtörők megoldásán alapul, miközben folyamatosan küzdeni kell a mindent beborító sötétséggel is – aminek legfőbb eszköze a karakterek által hordozott, sajnos alapból nem túl hosszú életű gyufaszálak. A fő hangsúly a prezentáción van, amely a gyönyörű, rajzokat idéző grafikától és animációktól a hanganyagig egyszerűen zseniális. A Saturnalia túlzások nélkül az egyik legművészibb és legemlékezetesebb horrorjáték ilyen tekintetben. A fejlesztők részéről tisztán érezhető az egyértelmű rajongás a stílus és a műfaj iránt – épp emiatt kár, hogy a játékmenet még szorult volna némi csiszolásra.
Nem is feltétlenül bugokról vagy komoly problémákról van szó, inkább arról, hogy bizonyos mechanikák szinte egyáltalán nem kerülnek kifejtésre, ahogy a küldetések, rejtélyek megoldásának menetét is szokni kell egy darabig. Az elveszettség érzése ugyan lehet, hogy szándékos húzás volt a fejlesztők részéről, ahogy a régi Resident Evil részekben is valamennyire a feszültség fokozását szolgálta a sokak által gyűlölt „tank” irányítási séma.
Ám ha egyszer a játék számtalan könnyítési opciót kínál a hozzáférhetőség növelése érdekében, nem bántam volna, ha valahogy lehetett volna állítani egyes fejtörők egyszerűségét, esetleg variálni, hogy a játék mennyi tutorialt és tippet adjon. Ugyanis sokadik nekifutásra (a játék nem túl hosszú, durván öt-hat óra körül végigjátszható) biztos már igazi élvezet maximumra húzni a kihívást, maximális tétekkel, egy brutális szörnnyel a nyomunkban bejárni a bányajáratokat és Gravoi szűk, kanyargós utcát. Ám első alkalommal nem bántam volna, ha nem futok bele többször is abba a motívumba, hogy csak kilátástalanul cirkálok az utcákon, miközben időről időre menekülnöm kell, ha közeledik a szörny.
Ettől eltekintve azonban a Saturnalia egy kifejezetten egyedi és szórakoztató indie horrorjáték. Amennyiben behúztátok az ingyenes hét alatt, de még nem indítottátok el, ajánlom, hogy mindenképp pótoljátok, de a klasszikus olasz horrorok iránt érzett rajongás fényében még a durván 7000 forint körüli árcédula sem sok érte.
