Az utóbbi időben ha interaktív mozi érkezik, szinte biztosan a Wales Interactive szállítja (kivéve, amikor nem). A brigád annyira ráállt erre a formulára, hogy szinte már mást nem is adnak ki. Pedig amikor igazán elkezdett beindulni a gépezet, akkor jött a váratlan sorscsapás: igen, jött a Covid. A The Complex még épp időben el tudott készülni, de utána jöttek a lezárások, ami miatt nehezen lehetett bármit is forgatni.
A munka azonban nem állhatott meg, és sikerült egy elég jó húzással előállni. A Five Dates épp arra épült, hogy fiatalok otthon unatkoznak, de közben ezerrel vágynak valami társaságra, példának okáért egy-egy randira is. A dolog nemcsak azért jött jól, mert az emberek jól bele tudták élni magukat a szituációba, de a forgatást is meg lehetett oldani izoláltan. A játék szakított tehát a hagyományos formulával, és nem valami mesterkélt ijesztgetős, vagy vad akciókkal teli ZS cuccot kaptunk (valljuk be, ezek többsége még guilty pleasure-nek se nagyon felel meg, egyedül a a Late Shift mondható maradandó élménynek), hanem webkamerás ismerkedést. Hasonló (otthoni settinges) megoldást alkalmazott egyébként a Night Book és a Who Pressed Mute on Uncle Marcus? is... több-kevesebb sikerrel.
Visszakanyarodva a Five Datesre: az ötlet nem is csak a setting miatt volt remek, hanem a színészi alakítások miatt is. Valljuk be, nem terem minden bokorban egy Jack Nicholson, s egy emlékezetes alakításhoz is kell rengeteg más (jó forgatókönyv, operatőr, rendező stb.). A randiszimulátor ötlete viszont annyira hétköznapi, hogy semmi mást nem is vár el az ember, mint hétköznapi viselkedést. Azt pedig remekül sikerült hozni, ráadásul izgalmas karaktereken keresztül – az ember teljesen elhitte, hogy mindez akár vele is előfordulhatna.
Mielőtt rákanyarodnánk a folytatásra, tisztázzuk hogy mit is jelent a randiszimulátor. Hát nem pont azt, mint elsőre gondolná bárki. Itt ugyanis nem leszünk a főszereplők, hanem egy adott karakter. Ha valaki olyan lendülettel esik neki, hogy ő hogy viselkedne ebben a szituációban, az csalódni fog. Előre felépített scriptek vannak itt ugyanis ebben a játékban is, és még azzal együtt is, hogy akadnak bőven elágazások, szinte lehetetlen feladat, hogy úgy reagáljon a játék, ahogy mi elvárnánk. Sokkal okosabb tehát, ha gyakorlatilag egy filmként fogjuk fel a dolgot, ahol a főszereplőnek amolyan külső segítőként tanácsot adhatunk, vagy pedig választhatunk, hogy milyen irányba kanyarodjon a sztori.
A Ten Dates - mint a címe is elárulja – nem szakít a jól bevált sémával, viszont már nem webkamerás téma, hanem valódi speed datingbe csöppenhetünk. Két főszereplő is van, akik ráadásul jóbarátok. Misha és Ryan is az igazit keresi, és négy-négy delikvens közül választhat azon a bizonyos estén a helyi pubban. A beszélgetéseken túl kisebb játékok is akadnak – néha további sok-sok beszélgetéssel, mint a „felelsz vagy mersz”, de akadnak tippelgetős feladatok is (magasabb értékű kártyalap következik a pakliban vagy alacsonyabb?).
Négy meg négy viszont csak nyolc. Hogy jön ki a tíz randi? Hát úgy, hogy mindkét „versenyzőnek” akad egy extra lehetősége is, aki ráadásul azonos nemű. Mielőtt bárki csapkodva távozna a szobából, mint a The Last of Us TV-sorozat harmadik részénél, elárulom hogy a dolog abszolút nem kötelező, sőt teljes mértékben szalonképesen van megvalósítva. Nem kell kényszerűségből belemenni semmibe, teljesen a saját értékrendünknek megfelelően alakulhat a sztori a válaszaink alapján. Ha nem akarjuk tehát, nem kell ezeket a szálakat is lejátszani, a homofób platinatrófea-vadászok viszont minden bizonnyal bajban lesznek.
A játékmenet nem találja fel a spanyolviaszt: többnyire két (néha több) válasz közül kell kiválasztanunk a helyesnek véltet, s aztán rögtön láthatjuk is a hatást. Az alakítások igencsak jól sikerültek, valójában ezért is érdemes belefogni a játékba. Különösen a lány randipartnerek közül játszik mindenki emlékezetesen, de a fiúk sem rosszak, csak ott sikerült elég szélsőséges figurákat összeszedni, akiknek egy-némelyik megnyilvánulása a nehezen hihető kategóriába esik (mármint hogy egy normális nő nem rohanna el sikítófrászt kapva előlük). Persze gyakran akadnak olyan szituációk is, amikor csak később (mondjuk a mágikus harmadik randin) értjük meg, hogy a partner miért reagált korábban úgy, ahogy, vagy hogy döntött látszólag ellentétesen ahhoz képest, ahogyan viselkedett. Ezek meg tudják adni a minisztorik ízét, tehát aki nem rest felgöngyölíteni több lehetőséget is, az abszolút jutalmazva lesz ezáltal (vagyis van mélysége minden történetnek).
Azt gondolom, hogy a Ten Dates egyrészt könnyed szórakozás: ha valaki mondjuk szeret romantikus komédiákat nézni, vagy épp olyan sorozatokat, mint a Jóbarátok, akkor itt is lehet keresnivalója – nem sokkal másabb az élmény, csak még bele is szólhatunk. Másrészt viszont a remek színészi teljesítmények, valamint a valóban érdekesre gyúrt karakterek tartogatnak olyan mélységet, hogy azok is kapnak valamit, akik kihívásra vágynak. Belevágni pedig nemcsak magányosoknak lehet érdemes, hanem kifejezetten jó móka lehet párkapcsolatban élőnek is, párjukkal kiegészülve.
