Nem hiszem, hogy a Minecraftot bárkinek is be kellene mutatnom. A kreatív építkezésen és felderítésen alapuló sandbox játék amellett, hogy a Mojang stúdió aranytojást tojó tyúkja 2011-től egészen máig, 2021-ben a legsikeresebb eladásokkal büszkélkedhető alkotásnak kiáltották ki. Nekem is megvolt az az időszak, amikor lenyűgözött a milliónyi lehetőséggel elém táruló, csaknem végtelenbe nyújtózó, kockákból felépített gigantikus világ. Én mára már felhagytam a szériával, de népszerűsége mai napig alig csökkent (ha egyáltalán). A Mojang viszont végre elég bátornak érezte magát, hogy ha bár nem szakad el a Minecrafttól, megpróbálkozza azt más köntösbe öltöztetni. Az első igazi kísérlet a 2020-ban megjelent Minecraft Dungeon volt, ami leginkább a Diablo-szerű ARPG-kre hasonlított, de közel nem ért el akkora sikereket, mint várták.

A Minecraft Legends a következő próbálkozás kitörni a „tipikus” Minecraft-élményből és játékmenetből, hiszen ez a játék csaknem teljesen mellőzi a már megszokott, építkezésre és gyűjtögetésre feketetett alapokat, és az RTS műfajába kóstol bele. Nehéz meghatározni, kiknek is készült a Legends, hiszen az előző mondatban írt kóstolást a „legfinomabban” és legegyszerűbbnek kell érteni. Attól tartok, a fiatalabb korosztályt, akik még csak most próbálkoznak legelőször a műfajjal, amellett, hogy csalódás fog érni, nem is fogja tudni lekötni a játék, míg az RTS-ek kedvelői elég gyorsan kiismerik majd hiányosságait, és megunják a limitációi miatt.
Egy teljesen átlagos reggelen szörnyű földrengés rázza meg Azeroth földjét, amint egy csuklyás boszorkánymester széles mosolyra tárja agyaras pofáját, miközben megnyitja a világokat összekötő Dark Portalt, hogy megannyi vérszomjas és dühtől égő ork harcos rohanja meg a mit sem sejtő harmóniában élő embereket és más varázslatos lényeket. Hoppá... egy kicsit eltévedtem a sztorival, de csak kicsit. Bár a Microsoft tulajdona a Mojang és a Blizzard is, miért ne használjuk fel a Warcraft széria egyik alapkonfliktusát? Tehát megnyílik egy átjáró a Minecraft és egy sötét világ között, ahonnan vérszomjas és harci dühtől égő disznóemberek özönlenek át egy csuklyás mágusnak köszönhetően. A világot védő őrzőknek csupán egyetlen lehetősége van megállítani a pusztító hadjáratot, ő pedig a játékos név és személyiség nélküli karaktere. Ennyiben ki is merül a játék története, és belecsöppenünk egy Pikmin inspirálta akció-RTS-be.

Csak efelett az egy lóháton lovagló hős felett van direkt irányítása a játékosnak. De adhatunk parancsokat a katonáinknak (itt gólemek), akik zászlónkat lengetve reagálnak alap parancsokra, mint támadjatok, kövessetek vagy melyik ellenfél kerüljön fókuszba. Egyszerre 20 egység egyesülhet zászlónk alatt, ami eleinte kevésnek tűnik, majd később kiderül, hogy valóban az is. Ezeket a gólemeket épületekből toborozhatjuk, amiket magunk pakolunk le a véletlenszerűen generált pályán bárhova. Ehhez persze nyersanyagokra lesz szükség, amiket tündérkék fognak begyűjteni számunkra. Ez azt jelenti, hogy míg egyik pontból a másikba ügetünk anélkül, hogy lelassítanánk, ki lehet adni a feladatot egy kőbánya, erdő vagy redstone-telep megtalálása után a nyersanyagok kifejtésére. A pálya emiatt nekem kicsit üresnek tűnt, hiába néz ki a játék meglepően jól és van tele megannyi különféle tereptárggyal és különféle helyszínekkel, a játékosi interakció minimális.
Az alap játékmenet egyszerűen összefoglalva abból áll, hogy miután kijelöltünk egy megvédendő várost vagy elpusztításra váró disznóbarakkot, miközben odafele tartunk, a különösen csillogó kövekre ráirányítunk egy bányásztündért, és az esetleges különleges építményeket magunk nézzük meg. Megérkezés után a magunk köré trombitált zombik és csontvázak, valamint creeperek mellé építünk pár gólemgyárat, hogy maximalizáljuk seregünk létszámát, és esetleg felhúzunk pár őrtornyot vagy falat, majd megrohamozzuk a disznókat.

Négyféle alapgólemet készíthetünk, de ebből csak kettőnek láttam igazi értelmét. Vannak épületek bezúzására tervezettek és gyógyítók – ez a kombó a legfontosabb –, és vannak íjászok, valamint olyanok, amelyek a főbb célpontok likvidálására vannak kitalálva. Ők épületek ellen közel haszontalanok, így nem sok értelmét láttam nekik. Attól nem kell félni, hogy meghalna pár katona, olyan könnyedén tudjuk őket pótolni, hogy a játék nagy része semmiféle kihívást nem jelent. Nem is kell túl sok parancsot osztogatni ütközetek közben, általában csak az eltévedt gólemeket kell visszaterelgetni a frontvonalra.
A Minecraft Legends kooperatív módban és PvP-ben is játszható. A co-opban társulhatunk egyik barátunkkal és az alap kampányt vihetjük végig, amíg így valóban érdekesebbé válik. A PvP mód már más, ott négyfős csapatokat alkotva kell megvédeni minden félnek a saját bázisát és porig rombolni az ellenfelét. Az ebben a játékmódban szerzett tapasztalataim alapján úgy vélem, hogy elkövettek a fejlesztők egy alaphibát. Nem lehet ugyanis négy vadidegen embert rávenni, hogy együttműködjenek megfelelő kommunikáció nélkül vagy akár azzal sem. Sajnos rendszeresen volt egy csapattársam, aki a játék menetére fittyet hányva nekiállt kalandozni a nagyvilágban, és a játékokban általában az a csapat győzött, akinél kevesebb volt az elkalandozó csapattárs. Ennek ellenére élveztem a meneteket, csak sajnálom, hogy nincs opció 1v1, esetleg 2v2-re.

A sekély stratégiai lehetőségek miatt az RTS-rajongókat nem hiszem, hogy a Minecraft Legends hosszú időre a képernyő elé tudná kötni, míg a Minecraft szerelmesei csalódhatnak az éles váltástól az alapjátékhoz képest. Szeretném azt hinni, hogy így kell a jövő RTS-rajongóit előcsalogatni rejtekükből, mert a fentiek ellenére a Minecraft Legends egy élvezhető és aranyos játék. Ezért remélem, pesszimizmusom ellenére ez az első lépés az RTS játékok felvirágoztatásához.