Miasma Chronicles teszt – A Mutant: Year Zero készítői ismét bizonyítottak a taktikai stratégiák mezőnyében

Amikor bő tíz évvel ezelőtt pár ismerősömmel beszélgettünk azokról a játékstílusokról, amelyek egykor hatalmas népszerűségnek örvendtek, mára azonban fényük a legnagyobb jóindulattal is megkopott, a stratégiai játékokon belül kitüntetett helyen emlegettük az XCOM jellegű taktikai játékokat. Azt akkor legvadabb álmainkban sem gondoltuk, hogy ez lesz az a műfaj, amely az utóbbi másfél generáció egyik leglátványosabb visszatérését produkálja majd, és a 2020-as évek elejére eljutunk arra a pontra, ahol rendszeresen érkeznek igen szép sikereket arató újabb megjelenések. Az új hullám egyik egyértelmű nyertese az új XCOM széria, illetve számos feltörekvő indie mellett a The Bearded Ladies csapata volt, akik a Mutant: Year Zero és a Corruption 2029 után immár harmadik játékukkal készültek el a műfajban.

Helyszínünk ismét a világégés utáni Amerika, ahol hősök szedett-vedett csapatát kell irányítanunk.Az alapok tökéletesen illeszkednek a csapat korábbi munkásságához: helyszínünk ismét a világégés utáni Amerika, ahol hősök szedett-vedett csapatát kell irányítanunk. Az apokalipszis forrása ezúttal egy rejtélyes szubsztancia, a miazma, amely végigsöpört a világon, könyörtelen gyorsasággal fosszilizálta a szerves anyagokat, és porig rombolta az egykor büszke nagyvárosokat. Az emberiség a kipusztulás szélére sodródott, a kevéske túlélő az Amerika élére állt rejtélyes Első Család zsarnoki uralma alatt próbálkozik az újjáépítéssel, úgynevezett franchise városokon belül, amelyek mindegyike egy-egy adott nyersanyag megtermelésére specializálódott.

Egy ilyen telepen él hősünk, Elvis is, robottestű bátyjával, Diggsszel. Elvis édesanyja született vezető és tudós volt, azonban évekkel korábban elhagyta a települést, fiára pedig csak egy különös, mechanikus kesztyűt hagyott, amellyel ígérete szerint felszámolhatóak a miazmából képződött konstrukciók. Azóta azonban évek teltek el, melyek során Elvis minden próbálkozását a kesztyű titkának megfejtésére kisebb-nagyobb katasztrófák koronázták.

A játék kezdetén azonban a nyugodt békeidők véget érnek, a miazma viselkedésében ugyanis váratlan változás áll be, a települést pedig vérszomjas mutáns rémek fenyegetik. Elvisnek és társainak így versenyt kell futniuk az idővel, hogy megfejtsék a kesztyű titkát, menekülési utat nyissanak az áthatolhatatlan miazmafalon keresztül, majd megkeressék eltűnt édesanyját és válaszokat kapjanak a katasztrófa okára.

A történet kellemes, a játékmenet letisztult, a prezentáció egészen látványos, az összkép kifejezetten hangulatos.Ha valaki játszott már a The Beaded Ladies korábbi taktikai stratégiáival, annak a Miasma Chronicles nem sok meglepetést fog okozni: a történet kellemes, a játékmenet letisztult, a prezentáció, különös a pályadesign egészen látványos, az összkép kifejezetten hangulatos. Ráadásul hála a nehézségi szinten túl állítható taktikai komplexitásnak – amely lényegében meghatározza, hogy a különböző lövések, fedezékek hatékonysága mennyire érződjön véletlenszerűnek – hozzáférhető még azok számára is, akik komplexitása miatt esetleg nem kifejezetten kedvelik a stílust.

A játék előrehaladtával a fő küldetések mellett természetesen számos opcionális szálat is felgöngyölíthetünk, eleve kifejezetten érdemes az újabb és újabb helyszíneket átkutatni több valuta és extra felszerelések után, hőseink pedig viszonylag egyenletes tempóban fejlődnek. Szintlépéskor az alaptulajdonságok emelkedése mellett saját képességfáikon elkölthető pontokra is szert tesznek, a Miasma Chronicles egyik legnagyobb erősségeként pedig ezek a képességpontok később harcokon kívül szinte bármikor újraoszthatóak, így sosincs végérvényesen elrontott karakter build.

Különböző hőseink a szintlépésekkel egyúttal fokozatosan specializálódnak, ahogy megnyitják újabb és újabb passzív, illetve aktív képességeiket, ami egyre komplexebb és hatásosabb harctéri kombókat tesz lehetővé számukra. Ezek sorát növelik a játék első órái után megnyíló miazmaképességek Elvis kesztyűje révén, amelyek aztán újabb és újabb trükkökkel bővülnek, és ha az elsütésükhöz szükséges energia összegyűlik, egészen brutális csapásokat is lehetővé tesznek, amelyek akár több ellenféllel is könnyedén elbánhatnak. Az összecsapások sikere pedig sokat múlik azok kezdete előtt a pozícionáláson is, hőseinket ugyanis az esetek többségében a csaták előtt opcionális lopakodással helyezhetjük el a harctéren, hogy egyből kiváló rajtaütésekkel ritkíthassuk meg az ellenfelek sorát.

A miazmát a készítők végül mintha nem aknázták volna ki annyira, mint szerették volna.A játék tesztelése során mindössze két problémásabb elemmel találkoztam. Az egyik nem kifejezetten hiba, inkább csak az újdonság hiánya, mintha a miazmát a készítők végül nem tudták volna annyira kiaknázni, mint szerették volna. Ám ezáltal azt leszámítva, hogy a játék még letisztultabb és kiforrottabb, mint korábbi, hasonló címeik, a Miasma Chronicles nem sok újdonsággal szolgál veterán taktikai stratégák számára.

A másik pedig az idén lassacskán már megszokottnak mondható technikai problémák. A játékot PC-n teszteltem, és függetlenül attól, hogy frissítettem-e a videokártya-driverereket, illetve hogyan állítgattam a grafikai opciókat, ha huzamosabb időre kiléptem a menübe, hogy rendszerezzem a karakterek felszereléseit, átolvassam a felvett dokumentumokat, visszalépve az addig stabil 60 fps körüli sebességről olyan ingadozásokba kezdett 20-40 fps között, amit csak a játék teljes újraindításával tudtam orvosolni. A hosszútávú megoldásnak egyedül a felskálázás bevetése bizonyult, amelyet kiegyensúlyozottra állítva könnyebben békéltem meg a változó renderelési felbontással, mint a folyamatos akadozással.

Mindezt leszámítva, ha kedveltétek a The Bearded Ladies korábbi alkotásait, a koncepció pedig elnyerte a tetszésetek, bátran tegyetek egy próbát a Miasma Chroniclesszel – akár még akkor is, ha esetleg vannak fenntartásaitok a körökre osztott taktikai játékokkal kapcsolatban.