Az életnek vannak nagy talányai, az egyik ilyen számomra már régóta, hogy a legnépszerűbb csevegőalkalmazások egyikének a logója mit is ábrázol (a Discordról van szó). Nem mennék bele a különböző elméletekbe és a hivatalos verzióba sem, mert nem ezért vagyunk itt, de számomra kezdettől fogva Mickey egér rövidgatyója ugrott be róla. Nos, most jött egy játék a népszerű rajzfilmfigurával, amelynek kapcsán talán mások is egyetértenek majd velem, és nem fogom magam annyira egyedül érezni.
A Disney Illusion Island négy főhőst is felvonultat, Mickey Mouse mellett feltűnik párja, Minnie, valamint Goofy és Donald kacsa is. A játék egy kedves, erőszakmentes platformerecske, így nem lesz meglepő, hogy akár co-opban is tolhatjuk, mindenki a neki szimpatikus karakterrel. A tulajdonságaik egyformák, legfeljebb vizuálisan van eltérés, hogy az adott dolgot milyen módon érik el. Van itt falról elrugaszkodás, levegőben siklás, búvármód, dodge-olás stb. Ezeket folyamatosan nyitogathatjuk ki a kaland során, amint egy-egy nagyobb bosst legyőzünk.
S hogy miről is szól a sztori? Kedvenceink egy piknikre hivatalosak Monoth szigetére, ám hamar kiderül, hogy az esemény nem volt teljesen valós. Cserébe viszont van egy kis meló: a tudás három könyvét kellene visszaszerezni, amelyek a helyiek népi bölcsességeit tartalmazzák. Hőseink furamód nem bánják a programcserét, egyedül Donald morfondírozik, ő bizony a hasát készítette.
Ahogy már utaltam rá, harc nincs, itt az ellenfeleket (jó Disney-címhez méltón) elkerülni kell, közben pedig akad egy rakás gyűjtögetnivaló, és teljességgel rajtunk múlik, hogy mennyit szedünk össze ezekből (nagyjából ettől függ, hogy a standard 6-8 órás játékidő megnő-e 10 fölé).
A pályák viszont borzasztó nagyok és hát... kissé monotonok. Hiába változik ugyan a setting időnként, maga a level design ijesztően ugyanolyan elemekből építkezik, és a bossharcok is nagyjából egy kaptafára mennek, így nem annyira érezni a változatosságot. Sajnos a térkép se annyira profi, így egy idő után már nehéz eligazodni, felfedezni teljes mértékig pedig már nem is vágyik az ember. A játék vége felé megnyílik a teleportálás lehetősége, ami ha egy icipicit is hamarabb érkezett volna, gyógyír lehetne az imént említett problémára.
Összességében a Disney Illusion Island szép grafikájával, jól ismert rajzfilmhőseivel megadja a jó hangulatot a kezdésnél, ám menet közben a játékmenet és a pályák egyhangúsága kissé negatív irányba billentik a mérleg nyelvét. Külön bosszantó, hogy hiába van jó minőségű szinkron, ha csak az átvezetőkben élvezhető, a többi helyen csak sima szöveges diskurzusokat olvashatunk. Mondjuk ha egy budget árkategóriában induló nevenincs indie címről beszélnénk, akkor érthető lenne, de ezek közül egyik sem igaz, és kissé érthetetlen, hogy a jómódú „mikiegeres cég” miért nem tudott, vagyis inkább miért nem akart picit a zsebébe nyúlni.
