Bármennyire is támogatom a tendenciát, hogy minden játék multiplatform legyen, idővel megszabaduljon az exkluzivitás béklyójától, a Sony stratégiáját az utóbbi egy évből egyre kevésbé tudom követni. A Horizon Zero Dawn, a God of War, a The Last of Us Part I vagy a Spider-Man esetében egyértelmű volt, hogy olyan játékokat költöztettek át, amelyeket játékosok tízezrei követeltek évek óta, és új piacokat hódíthattak meg a portolásnak hála. A Days Gone kis túlzásokkal évekkel a megjelenését követően kapott új lendületet a PC-s változattal.
Ám ezekkel szemben ott voltak az olyan darabok, mint a Sackboy: A Big Adventure, vagy a sorozat korábbi felvonásai nélkül, egymagában átdobott Uncharted: Legacy of Thieves, amelyeknél nem igazán értettem, mi volt a pontos koncepció – olyan szériák fináléit vagy folytatásait átdobni PC-re, amelyek nem feltétlenül számítottak tökéletes belépési pontnak, és nem is rendelkeztek olyan stabil rajongói táborral, mint eredeti platformjaikon. Ez meglátszott az eladásokon is – a Ratchet and Clank: Rift Apart bejelentésekor pedig már előre féltem, hogy ez is a listát fogja gazdagítani.
Ugyanis a Ratchet esetében, bár fáj bevallani, lassan azt is ideje megkérdőjelezni, vajon még mindig a PlayStation felhozatalának élmezőnyébe tartozik-e, ha egyszer PS4-en csak egyetlen felvonással jelentkezett, a Rift Apartra pedig nem kevesebb, mint öt évet kellett várni, ami a sorozat talán eddigi legnagyobb kihagyása volt. Bár eladásaiban szerepet játszott, hogy megjelenésekor még mindig akadtak problémák a PS5-készlet állásával, közel sem muzsikált annyira jól a kasszáknál sem, mint a Sony nagyobb, sikertől zajosabb címei. Ilyen háttérrel pedig átköltözni PC-re nem kecsegtetett túl sok jóval – ami azóta be is igazolódott, Ratchet és Clank legutóbbi kalandja ugyanis a dolgok jelen állása szerint a Sony egyik leggyengébb PC-s megjelenése.
Pedig mind a port, mind a játék közel tökéletes, a The Last of Usszal szemben a teszttel sem azért késlekedtem, mert vártam volna, amíg a játék legalább hellyel-közzel játszható és értékelhető állapotba kerül (sokkal nagyobb szerepet játszott egy kegyetlenül besűrűsödött augusztus, ami remélhetőleg egy életre megtanított, hogy ha egy hónap már előre sűrűnek ígérkezik, és nem biztos, hogy be fog férni a játéktesztelés, az biztos jele annak, hogy semmiképp se vállaljak teszteket, legfőképp nagyobb megjelenéseket ne). A kaland, bár sokkal többet nyújt régi Ratchet-rajongóknak a számtalan bennfentes poénnal, akkor is jól muzsikál, ha a két karaktert csak hallásból, esetleg a 2016-os mozifilmből ismeri az egyszeri játékos. Játékmechanikailag a széria legjobb elemeit ötvözi, az elborult, változatos, fejlődő fegyvertárat, különböző kütyüket, zseniális platformozós- és akciójeleneteket, amit nyakon önt, egy kimondottan jól elsült, erős történettel, dimenzióugrálásokra épülő játékmenettel, valamint egy új főhőssel az alternatív univerzumból származó lombax, Rivet személyében.
A port alapján pedig egyértelmű, hogy a Sony bizony tanult a The Last of Us fiaskóból. Számos grafikai opció közül lehet válogatni, nem maradt el a felskálázás, az ultraszéles kijelzők támogatása és a DualSense funkciók sem. Viszonylag régebbi gépeken is egészen szép teljesítményt lehet kihozni a játékból, sőt, ha az operációs rendszeren engedélyezve van a DirectStorage, még csak SSD sem feltétlenül szükséges a játékhoz – holott a Rift Apartot a Sony anno a PS5 SSD-jének erőfitogtatásaként harangozta be. Az egyetlen kritikám a porttal kapcsolatban mindössze a gépigény tisztázására vonatkozik, a videokártyák esetében ugyanis nem feltétlenül a generáció vagy a kor a lényeg (a kiadott táblázat alapján 5600 XT-s kártyával úgy számoltam, bőven meg tudom ugrani felskálázás nélkül a Mediumot 30-60 fps közötti sebességgel), hanem a VRAM. A Ratchet & Clank: Rift Apart ugyanis kifejezetten VRAM-éhes példány, és bizony az 5600 XT 6 GB-ja épp arra volt csak elég neki, hogy Low beállítások és Quality FSR mellett tartsa a 30 fps feletti sebességet.
Ha szeretitek a klasszikus platformjátékokat, régóta szemeztetek a Ratchet & Clank sorozattal, esetleg a korábbi részeket ismertétek is, és csak a platformexkluzivitás tartott titeket vissza a kipróbálásától, egyértelműen tegyetek vele egy próbát. Remélhetőleg a Sony is tartani fogja ezt a színvonalat – és esetleg előáll egy épkézlábabb, realisztikusabb portolási tervvel, amelynek irányelve nem csak azt sugallja, hogy a nagyobb profit érdekében szimplán egy idő után átdobálnak mindent PC-re, és lesz, ami lesz...
