Ide is beírom, amit a "Mit játszottál végig" topicba írtam:
Nos, sikerült végigjátszanom. Így most már teljes véleményt tudok írni róla:
A játék ugye a Cuphead mintájára készült, azonban közelítőleg sem ér fel hozzá. Ennek ellenére a játék feléhez érve mégis megkedveltem valamennyire és csakazértis végigjátszottam. Nem hosszú egyébként, bár tény, hogy casual játékosoknak ez sem ajánlott. Viszont a Cuphead azért jóval nehezebb volt, ez inkább frusztráló sokszor a kiegyensúlyozatlan nehézség miatt. Pl. a nagyon kevés checkpoint miatt több perces roppant unalmas és könnyű részeket is 20-30-szor meg kell ismételnünk, mire a chokepont-hoz újra eljutunk. A Cuphead sem tartalmaz persze checkpointokat, de ott minden pálya és boss 2 - 2 és fél perc között van, unalmas, könnyű szakaszok, üresjáratok pedig egyáltalán nincsenek. Itt a legzavaróbb, hogy autosave csak az egyes világok után van, így bár a boss-ok előtt és a pályák elején van checkpoint, ha kilépünk egy bossfight-ból, akkor az előtte lévő run&gun pályákat is újra le kell tolni. Ez kezdetben nagyon zavart, mert ide-oda állítgattam a nehézséget normal és easy között, de ehhez ki kellett lépnem a menübe és újrakezdeni a világot... Végül aztán beleszoktam és normalon megcsináltam minden világot, egyedül a legutolsó világon raktam le easy-re a nehézséget, ahol kereken 5 boss-t kellett lenyomni egymás után checkpoint nélkül, minimális health boost-tal az egyik fight közben... Ez még easy-n is borzalmasan hosszú és nehéz volt, bár tény, hogy elég élvezetesre sikeredett mind az 5 final boss.
Az irányítás sajnos elég nehézkes és a játék leggyengébb pontja, emellett számos bug is tarkított a játékot, kvázi befejezetlenül jött ki. Szerencsére az azóta kiadott patch-ek sok mindent orvosoltak, az irányítást is újraszabták és finomították, így jelenleg már sokkal jobban játszható és élvezhető, mint amikor belekezdtem a 0-day verzióba. Így is persze ráférne egy giga-patch, nah meg még jó 1 év fejlesztés. Mert bár a grafika itt is szép, a zenék is jók, a Cuphead-féle boss animációkra már nem volt pénz láthatóan, így képregényszerűen jelennek meg az átvezetők, még a boss egyik fázisából a másikba átvezető animációk is hiányoznak és képek mesélik el helyettük. Kár érte, mert amúgy a Cuphead-ben jellemező gegek, poénok itt is megjelennek a boss-ok és csatlósaik között. Ez azért élő animációban sokkal nagyobbat ütne.
A boss-harcok esetén akad néhány nagyon erős Cuphead-koppintás, főleg a repülős boss-ok esetén (Dr. Kahl Robotját és a DLC Esther Winchester-ét nagyon durván lemásolták). Itt is igaz, hogy ki kell ismerni a boss-ok gyengepontjait és megtanulni, mi alapján ismerhető fel, hogy éppen mit fog támadni és az elől hogyan lehet kitérni, illetve hogyan sebezhető a leghatékonyabban. Ez elég rendes sikerélményt ad itt is, ahogy elsőre szinte azonnal meghalunk minden fázis elején, majd egyre jobbak leszünk és végül legyűrjük a bossokat. A Cuphead-hez hasonlóan itt is randomizálva van, hogy mit támadnak a boss-ok. Ez azért jól sikerült itt is. Ráadásul egy Cuphead-be beillő bosst is sikerült alkotniuk, ami a legjobb lett a játékban. Ő a polip, akinek mind a 8 karjában 8 különböző igencsak pihentagyú fegyver van és ezt a 8 vicces támadást váltogatja teljesen randomizálva elmebeteg fejet vágva. Nah ilyen kellett volna még több a játékba és akkor már e tekintetben legalább felérhetne a Cuphead-hez. Itt egyébként még a run&gun pályák is random épülnek fel, bár ezutóbbi nem sikerült túl jól, ugyanazokból a mintákból épülnek fel az egyes pályák, ami elég monoton így és néhányon elég idegörlő végigmenni, néhány meg anynira egyszerű, hogy fluke-oltam rajtuk. Elég lett volna az ellenfeleket randomizálni itt is, mitn a Cuphead-ben, nem az egész pályát és akkor sokkal átgondoltabb, változatosabb szinteket lehetett volna alkotni. Itt a run&gun részeken így nagyon kijön a kiegyensúlyozatlanság, de boss-okra is jellemező a nagyon könnyű és nagyon kemény fázisok váltakozása, ami akkor a legzavaróbb, amikor az első fázis a könnyű és százszor le kell játszani újra.
A zene bár nem ér fel a Cuphead-hez, azért elég jó lett és a menü zenéje a fülemben is ragadt. Amitől viszont nagyon félkész érzet van, az a képességek és fegyverek hiánya. Mindössze 3 féle fegyver van, ebből is 2 csak a színében tér el (mert nem mindegy, mikor kit milyen színnel lövünk) és ez a 3 fegyver is már a játék elején rendelkezésre áll. Nincsenek gyűjtögetni valók, játékbeli valuta, nincs semmi fejlesztés, fejlődés, semmilyen új fegyver és képesség nem szerezhető. Secret-ek, easter egg-ek sincsenek, collectable dolgok sem acsikhoz. Azért ma már ezek hiányában kiadni egy játékot elég fura, persze a pénzhiány lehetett ennek is az oka.
Talán idővel kijön még néhány patch, ami javít a játékmeneten és talán idővel lesz már autosave is az egyes pályák előtt. Így most csak azoknak ajánlom, akik nagyon imádták a Cuphead-et és szeretnének valami hasonlóval játszani, még ha csak nyomokban is ér fel hozzá. Aki pedig a Cuphead-től a falnak szaladt a nehézség miatt, az ki se próbálja. Ez is azoknak való, akik szeretik a kihívást jelentő platformereket.
Az eredeti Cuphead összetéveszthetetlen stílusával és pimasz nehézségével került be a játékok panteonjába. Azóta már netflixes animációs sorozat is készült belőle, szóval eléggé híres lett a csészefejű alak a bögrearcú tesójával. Ezt a videojátékot vette alapul az Enchanted Portals, amely lényegében nem más, mint egy Cuphead-klón.
Azonban míg a Cuphead 90%-ban boss-harcokból állt, addig itt pont fordítva van az arány. A legtöbb esetben gyalogos pályákon haladva fogunk puffogtatni varázslóinkkal, akik mágikus portálokon keresztül egyre furcsább helyeken lyukadnak ki. Szellemkastély, űrhajó, vadnyugat, középkor, nagyváros és más helyek várják varázslótanoncainkat. A ránk támadó lények akadályként szolgálnak, pontokat nem kapunk értük, de még értékelést sem a szakaszok vagy a főnökharcok után. Ráadásul van egy csomó idegesítő ellenség, amit nem lehet kiiktatni, ezeket kénytelenek leszünk átugrani.
Guggolni nem tudunk, ami sokáig fura lesz. Álló helyzetből is lehet célozni, de legtöbbszőr mozgásba kell maradnunk. Egy rakás ellenlábas színes aurával érkezik, így váltogatnunk kell a háromféle színű mágiánk között, és megegyezővel likvidálnunk az életünkre törő rémeket. Eleinte picit frusztráló, de megszokható ez a színekhez kötött metódus. Akadnak itt is repülős pályák, de az Enchanted Portalsben seprűkön lovagolva oszthatjuk az áldást. A történetet rajzfilmes képkockák elevenítik meg, szinkron nem kapott helyet.
A Cupheadhez hasonlóan többfázisú bossokra számíthatunk. Némelyiket olyan sokáig kell lőni, hogy lemegy a nap, néha még átvezető is megszakítja a csatározást. Ilyenkor ellenőrzőpont nincs, de az átvezetők átléptethetők. Ha rosszul állunk, akár újra is kezdhetjük a harcot, persze csak könnyű és közepes nehézségen. Akad pár ötletes csúfság, a harcokat be is lehet tanulni, de némelyik baromi hosszú. Nem is annyira epic a cucc, mint amiről koppintották, a nehézségét viszont sikerült rendben leutánozni. Igaz, sokszor eléggé igazságtalanul, emellett pedig az oldalra haladós „run and gun” pályák se túl izgalmasok. Az elvesztett energiát a lelövöldözött ellenfelekből eső szívecskékből pótolhatjuk vissza. Semmiféle fejlesztés vagy upgrade nem érhető tetten, így taktikázni sem nagyon lehet. A játékot nyomhatjuk egyedül, vagy egy ismerőssel a kanapén összedolgozva.
Bő 3 óra alatt kivégezhetjük az Enchanted Portalst, aztán nem hiszem, hogy vissza fogunk térni hozzá. A stílus jó, a szereplők és a hátterek szépek, de sok helyen úgy éreztem, hogy befejezetlen a játék. Inspiráció ide vagy oda, a végeredmény igencsak közepes lett.
A tesztpéldányt a játék kiadója biztosította.
