26 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Ismertető/teszt

Alan Wake II teszt – Ne agyald túl!

Minden az elmében dől el – szokták mondani, és ez maximálisan igaz az író sztorijára is, aki több mint egy évtized után került elő újra.

Írta: m_anger

A közelmúlt nagy eseménye volt televíziós fronton, hogy visszatért a Twin Peaks – David Lynch 27 év után érezte úgy, hogy dolga van még (no meg álltak össze mindehhez úgy a csillagok, hogy létrejöhessen). Az Alan Wake hasonló utat járt be a videójátékoknál. Az első rész igazi kultikus státuszt ért el 13 évvel ezelőtt, aztán különféle jogi nehézségek miatt (is) eltűnt a süllyesztőben (de erről már meséltem tavalyelőtt, amikor a felújított változat megérkezett). Ami viszont ekkor már szinte biztosra vehető volt, hogy érkezik a folytatás is, hiszen a Control sikere (ami egyébként mint azóta kiderült, ugyanebben az univerzumban játszódik), gyakorlatilag megágyazott az Alan Wake II-nek. A Remedy új otthonra és stabil háttérre lelt az Epic Gamesnél, így semmi akadálya nem lehetett annak, amit pár éve még álmainkban sem mertünk remélni.

Alan Wake II teszt – Ne agyald túl!

Sam Lake nem hagyja a közönséget annyira magára, mint David Lynch.No de nem csak a hányattatott sors miatt vontam párhuzamot, hanem mert a nehéz sorsú író misztikus kalandja közismerten nagyban ihletődött a klasszikus TV-sorozatból, és ez bizony a folytatáson is nagyon érződik. Ahogy amott, itt is nagyban nőtt az amúgy is jelentős misztikum, ahogy elkezdődik a kaland, csak kapkodhatjuk a fejünket, hogy mi is történik. Ami viszont jelentős különbség, hogy Sam Lake azért nem hagyja a közönséget annyira magára, mint David Lynch. Az Alan Wake II sztorija a végére szépen összeáll, míg az ősz öregúrnál inkább éreztem a „folytatást akartok? nesztek” típusú pukkasztó hozzáállást (de nem akarok vitát szítani, magam is nagy rajongója vagyok a munkásságának). A játék írója persze most is „vette a fáradtságot” és beleírta saját magát is a történetbe. A Remedy és Max Payne arcaként is ismert Lake ezúttal egy kvázi főszerepet osztott magára, ő alakítja Alex Caseyt, aki Alan Wake regényhőse, de itt mint FBI ügynök van jelen, és segíti Saga munkáját, afféle sidekickként.

Igen, merthogy a játék főhőse nem... vagy nem pusztán Alan Wake, hanem egy fekete/afroamerikai (ki tudja, mi a polkorrekt megnevezés manapság) hölgy. Saga Anderson FBI-ügynök, és bőrszíne dacára svéd felmenőkkel büszkélkedhet, aminek jelentősége lesz később. Az ő irányításával kezdjük meg a sztorit (vagyis nem pontosan, de ez legyen meglepetés), és szépen lassan kapunk betekintést a Bright Fallsban 13 éve történtekre (ez biztosítja, hogy azok is tudják élvezni a játékot, akik amúgy az előzményt nem ismerik). Aztán előkerül a neves író is, aki ez idő alatt a Sötét Hely fogságában raboskodott, de a dolgok csak innen kezdenek bonyolódni. Higyjétek el, már így is sokat elárultam, jobb ezt átélni, mint elolvasni zanzásítva.

Alan Wake II teszt – Ne agyald túl!

Az Alan Wake II még inkább a narratívára helyezi a fókuszt.Már csak azért is, mert az Alan Wake II még inkább a narratívára helyezi a fókuszt. Olyannyira, hogy a játékmenet is változott – no nem nagyon, de sokkal kevésbé akciójáték már, inkább túlélőhorrornak mondanám. Jót tett egy kis racionalizálás, egyes játékelemek ki lettek szedve (például a vezetés), mások pedig meg lettek reformálva. Kellett ez, hiszen több mint egy évtized alatt változtak az igények, és az Alan Wake játszhatósága akkor is kapott pár komoly kritikát néhány játékos részéről. Persze a lényeg most is megmaradt: a fénnyel tudjuk gyengíteni az ellenfeleket, hogy aztán különféle fegyverekkel (pisztoly, shotgun, nyílpuska stb.) likvidálhassuk is őket. Mindkét karakter alkalmazza ezt a formulát, igaz, Saga inkább a való életben Bright Fallsban és Watery környékén a kultisták és az átváltozottak ellenében, míg Alan inkább a Sötét Hely félelmetes árnyaival veszi fel a küzdelmet.

Ezen kívül is van azonban játékmenetbeli eltérés. Az FBI-os hölgynek és az írónak is van egy-egy hely, ahová „elvonulhat”. Saga részéről ez a Mind Place, ahol a begyűjtött bizonyítékokat egy táblán rendezheti (semmi bonyolultság, csak a megfelelő helyre kell kattintani, ahová oda is ugrik az adott kártya), gyakran ezekből áll össze, hogy hogyan tovább. Ugyanitt nézegethetjük meg a már látott videofelvételeket, hallott zenéket, vagy olvashatjuk el az Alan kéziratából származó lapokat is. A legjelentősebb azonban talán a Profiling lehetőség, ahol gyakorlatilag azok elméjében turkálhatunk – egyfajta kihallgatásként –, akikkel találkozunk a való életben (és szedhetünk ki olyan információt, amit egyébként nem). Az egész valahogy engem picit a Twin Mirror Mind Palace-ára emlékeztetett, csak látszik, hogy ez sokkal inkább átgondolt. Tud néha sok lenni és időhúzásnak érződni az itt eltöltött idő, de alapjában véve semmi gond nincs vele, valahogy át kell adni a játékos számára a kulcsinformációkat, és talán jobb így, mint egy negyedórás, véget érni nem akaró cutscene-ben.

Alan Wake II teszt – Ne agyald túl!

Fontos dolog, hogy Alan részéről nincs ilyen lehetőség, hiszen ő nem nyomozó, hanem író – neki más eszközei vannak, az írói szobában (neki ez a mentsvára). A fő eszköze pedig, hogy az egyes helyszíneket (ahol ezt külön jelzi is nekünk a játék) át tud írni, vagyis alakítani. Persze ehhez meg kell találni azt a kulcslehetőséget (plot element), amely kapcsán ezt meg tudja ejteni. Ilyenkor kinyílnak olyan ajtók, amelyek zárva voltak, eltűnhetnek szilárdnak tűnő, masszív falak. A másik dolog, ami részéről fontos lehetőség, az a visszahangok (echo) szerepe. Amikor ilyet találunk valahol (egy fehér és egy fekete kör, amelyeket ide-oda mozogva fedésbe kell hozni), akkor rendszerint jön egy cutscene, és vele együtt valami, ami segít a továbbiakban (például lehet ez egy plot element is).

Lényeges dolog még, hogy egyik karakter esetében sem állítják meg az időt ezek a „búvóhelyek”, vagyis olyankor érdemes „ideutaznunk”, amikor nyugi van, vagy biztos helyen vagyunk (például a mentési pontoknál, ahol az inventoryból túlcsorduló itemeket is átrakhatjuk egy nagyobb, más hasonló pontokról is elérhető tárhelyre).

Alan Wake II teszt – Ne agyald túl!

A grafika piszok látványos.Ugyan főleg a sztoriról és a játékmenetről regéltem eddig, de azért essen szó a látványról is, noha a képek és videók magukért beszélnek. A grafika piszok látványos, és akinek bejön a Remedy Controlból is jól ismert egyedi stílusa, az itt is hangulatosan érzi majd magát. A PlayStation 5-ön folytatott teszt nem tartogatott különösebb meglepetéseket, a szokásosnak mondható quality és performance módok közül az előbbit választottam a 30 fps dacára, de nem bántam meg, és csak nagyon ritkán röccent meg picit a teljesítmény. Akadnak a történet során élőszereplős felvételek is, de ezek egyrészt nem lógnak ki, másrészt sikerült jó színészeket találni, illetve a karakter modelleket is azonos szintre gyúrni, így szinte fel se fognak tűnni ezek a szegmensek.

Nem kertelek: az Alan Wake II pöpec lett, és pontosan azt hozta, amit reméltem. A bőven húsz órás játékidő könnyedén leköti a játékost (pláne ha szeret mindenfélét gyűjtögetni – ne felejtsd el a szarvastrófeákat mind megsimizni!), ráadásul egy bizonyos pont után szabadon választhatunk, hogy melyik karakterrel megyünk inkább tovább (utána persze le kell tudni a másik köreit is, de így azért van egy kis egyedi élmény). ÉS amiről pedig még nem szóltam, az a zene (talán említeni sem kell az Old Gods of Asgardot, ami a Remedy házikedvenc Poets of the Fall játékbeli álneve). Alap, hogy a történet amúgy fejezetekre osztott végeinél felcsendül egy-két nóta, de persze a játék alatt is, illetve most sem „ússzuk meg”, és több olyan pálya is akad, ahol maga a zene játssza a főszerepet (aki tolta a Controlt, az sejti miről beszélek).

Alan Wake II teszt – Ne agyald túl!

Pontosan azt hozta, amit reméltem.Őszintén remélem, hogy a játék behozza a számításokat, és a Remedy végre megveti a lábát valahol, no meg hogy a hozzájuk méltó minőségi produkciókat szállítják majd ezentúl, és nem kényszerülnek különféle kétes haknikra (rád nézek, CrossfireX). Kezdetnek megteszi a két, már beharangozott DLC (Lake House, Night Springs).

A tesztpéldányt a játék fejlesztője biztosította.

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

Pozitívumok
  • Végre folytatás
  • Az elavult játékmechanika szépen modernizálva lett
  • Príma grafika
  • Ismét aktívan is használva van a zene
  • Rengeteg meglepi és easter egg
  • Ahti
Negatívumok
  • Kisebb röccenések PS5-ön
  • Néha picikét túlcsordul a WTF élmény
  • A Mind Place néha kicsit időhúzásnak érződhet
  • Apróbb bugok

További képek

  • Alan Wake II
  • Alan Wake II
  • Alan Wake II
  • Alan Wake II
  • Alan Wake II
  • Alan Wake II
  • Alan Wake II
  • Alan Wake II
  • Alan Wake II
  • Alan Wake II
  • Alan Wake II
  • Alan Wake II
  • Alan Wake II
  • Alan Wake II
  • Alan Wake II
  • Alan Wake II
  • Alan Wake II
  • Alan Wake II
  • Alan Wake II
  • Alan Wake II
  • Alan Wake II
  • Alan Wake II
  • Alan Wake II
m_anger

m_anger
Ami a nyolcvanas években kölyökként csak álom volt (videojátékokkal dolgozni), az mára valóság. Munkaidőben fejlesztőként, szabadidőben kritikusként. Játék az élet?

HOZZÁSZÓLÁSOK

Még nincs hozzászólás, légy Te az első!