A stratégiai játékok igen népes táborán belül van egy nem is annyira piciny szeglet, a városépítő játékok szeglete. Ha nagyon lazán nézzük, akkor simán ide sorolhatók akár a középkori birodalomépítő játékok is, hiszen még egy Age of Empires vagy Stronghold epizódban is a játékmenet egyik pillére a városunk megépítése. Oké, ott van harc is mellé, de ezt most hagyjuk. De ha azt mondjuk, hogy városépítő játék, akkor azért a többségnek még mindig a jó öreg, sajnos már tíz éve tetszhalott állapotban leledző SimCity jut eszébe. Nem csoda, hiszen a modern városok menedzselését első ízben ez hozta el a monitorokra még 1989-ben. Sokáig nem is nagyon volt kihívója, és olyan nagyszerű epizódok öregbítették a nevét mint a SimCity 2000 (1993) vagy a SimCity 4 (2003). Utoljára épp tíz évvel ezelőtt, 2013-ban kapott új részt a franchise, amit akkor csak simán SimCitynek neveztek el. Sajnos azonban ez minden bája ellenére sem tudott igazán meggyőző lenni, az utolsó szeget pedig 2015-ben egy bizonyos Cities: Skylines ütötte be a koporsójába.
A Colossal Order stúdió már korábban is kizárólag tycoon játékokkal foglalkozott, méghozzá a két Cities in Motion epizód képében, amelyben várost ugyan nem építhettünk, de cserébe az infrastruktúráját és tömegközlekedését menedzselhettük. Innen már csak egy viszonylag kis lépés kellett a Cities: Skylineshoz, amely már alapjáték formájában is köröket vert az egyetlen riválisnak számító SimCityre. A játékot igazából az tette naggyá, hogy nemcsak a fejlesztők ontották magukból az ingyenes és fizetős extra tartalmakat, hanem a rajongók is, mindenféle modok formájában. Felfogni is nehéz, mennyi ilyen extra készült hozzá az elmúlt nyolc évben.
Éppen ezért is lehettek sokan szkeptikusak, amikor a stúdió idén márciusban bejelentette, készül a Cities: Skylines II. Mert mindannyian emlékezhetünk egy bizonyos The Sims széria példájára, amely már-már művészi szinten adta el négyszer ugyanazt mindig jó pénzért, mindig nullára lecsupaszítva és mindig utólag temérdek kiegészítővel még inkább megkopasztva a rajongókat. Valami hasonlótól félhettek a Skylines rajongói is, hiszen biztosra vehették, hogy a második rész közel sem fog annyi minden nyújtani, mint az első teszi a sok-sok kiegészítővel. És mint ilyen, a következő években megint lehet majd várni a fizetős kiegészítőket, hogy lassan minden olyan tartalom újra elérhetővé váljon, ami az első részben eleve benne volt. De akkor miért ne maradhatna mindenki továbbra is az első rész mellett? Persze maradhat, csakhogy a fejlesztők (és a kiadó) érdeke, hogy minél előbb minél többen átpártoljanak a folytatáshoz, ennek pedig legegyszerűbb módja, ha az első rész támogatását fokozatosan lezárják.
Na, most, hogy felvázoltam, mennyire mindenki tartott a Cities: Skylines II megjelenésétől, lássuk, milyen is lett a játék valójában! De még mielőtt ebbe belemennénk, azért egy gondolat erejéig álljunk meg a premiernél. Az előzetes aggodalmaknak bizonyosan nem tett jót az sem, hogy még a megjelenés előtt maguk a fejlesztők jelentették be, hogy a játék egyszerűen nincs kész. Mindenkit előre figyelmeztettek, hogy a megjelenés napján komoly technikai és teljesítménybeli gondokba futhatnak. És sajnos így is lett. A Cities: Skylines II finoman szólva sem rajtolt zökkenőmentesen. Ennek már néhány hete, ez idő alatt pedig rengeteget lehetett arról hallani, hol is lehet a gond a játék teljesítményével. Még olyan hírek is érkeztek, hogy a járókelők fogsorának renderelése zabálja az erőforrásokat…
Szóval Cities: Skylines II. Aki akár csak egy órát is játszott valaha bármely városmenedzser-játékkal, de kiváltképp a Cities: Skylinesszal, az egy pillanatra sem fogja magát elveszve érezni itt sem. A város felépítésének van néhány alapkövetelménye. Először is kiválaszthatjuk a régiót, ahol építkeznénk, majd az itt futó országútról lecsatlakozva lefektethetjük az első utcákat. Kell egy erőmű, hogy áram legyen, illetve kút vagy víztorony, hogy víz legyen. Nem árt a csatornázás sem. Ha ezek megvannak, már csak ki kell jelölni a lakóövezeteket, az üzleti övezeteket és persze az iparnegyedeket is. Innentől pedig már minden megy szépen a maga útján. Megépülnek az első otthonok, az első üzletek és az első üzemek is. A piciny település népessége lassacskán kúszni kezd felfelé, vele együtt pedig folyamatosan érkeznek majd az újabb és újabb igények. A játék mindig mutatja, hogy éppen milyen zónára van nagyobb igény, ilyeneket célszerű kijelölni az utak mentén.
Persze gondoskodni kell az olyan alapvető szolgáltatásokról is, mint az oktatás, egészségügy, tűzoltóság és rendőrség. Ahogy városunk gyarapodik, időnként szintet lép, ilyenkor mindig új építési kategóriák válnak elérhetővé. Ez a fajta tartalomadagolás önmagában is elég jó motiváció tud lenni, hogy az embert folyamatos odafigyelésre, bővítésre sarkallja. De ami a játék egyik legnagyobb erénye – az első részhez hasonlóan –, hogy egyszerűen jó ránézni az egyre szépülő és növekvő városra. Madártávlatból és az utcaszinten is rettentő hangulatos tud lenni, ahogy zajlik az élet a házak közt. Az autók parkolnak az út mellett, az emberek sétálnak a járdán, a házak ablakán belesve otthonokat láthatunk. Mondom ezt úgy, hogy általánosságban a játék grafikájától nem vagyok elájulva. Oké, nagy gond nincs vele, de valahogy a részletek elnagyoltak, és bizony bőven akadnak benne anomáliák, hibák. Gyakran bele lehet futni, hogy egy busz keresztben áll az út közepén, a többi autó pedig keresztülmegy rajta.
De ezúttal a grafika már-már másodlagos, hiszen ha mellé tökéletesre csiszolt játékmenet társul végeláthatatlan lehetőségekkel, akkor senki sem fog miatta reklamálni. Szerencsére azt kell mondanom, hogy a Colossal Order csapata nem felejtette el, nyolc éve mitől volt olyan nagyszerű a Cities: Skylines. A folytatás is rengeteg feladatot és ezekhez rengeteg eszközt ad a játékosok kezébe. Nemcsak felépítenünk kell a várost, de igazgatnunk, menedzselnünk is. Megoldást találni a dugókra, amire rengeteg különféle úttípus áll rendelkezésünkre a sétálóutcáktól a többsávos sztrádákig. Gondoskodni kell a tömegközlekedésről, kereskedni más településekkel. Meg kell találni a kényes egyensúlyt a lakosság összetétele és az iparnegyedek és a különböző üzleti negyedek munkaerőfelvételi képessége között. Specializált ipartelepeket (mezőgazdaság, bányászat stb.) kell kijelölni, amelyek mind sokat hozzáadnak a város büdzséjéhez. És ha már büdzsé: természetesen az általános cél, hogy a város valahogy rentábilis legyen, ami bizony piszok nehéz feladat. Az adók mértékének gondos beállítása kulcsfontosságú, miközben minden szolgáltatólétesítmény valósággal égeti a pénzt.
Nincs még kész a Cities: Skylines II, ez egyértelműen érződik rajta. Nagyon valószínű, hogy egyszerűen a Paradox Interactive nyomása miatt nem halasztották el a premiert akár egy fél évvel. Mert tartalom terén – ha nincs is pariban a mostani Cities: Skylinesszal – abszolút nincs oka szégyenkezni a játéknak. Csak az a fránya optimalizáció. Sajnos már egy közepesen sűrű város is képes jelentős mennyiséget fogyasztani az egy másodpercre jutó képkockákból, és ez az idő múlásával egyre csak romlik. Oké, ez az első részre is érvényes volt, de ettől még nem kevésbé frusztráló. Mert végtére is a cél virágzó metropoliszok felépítése, de nem túl szórakoztató, ha ezekből csak diavetítést lát az ember.
Sokat kell tehát már csiszolni a játékon, de tudják ezt a készítők is. Ők maguk jelezték a megjelenés után, hogy addig, amíg a játék nem működik úgy, ahogy ők szeretnék, senki se számítson semmilyen kiegészítőre vagy DLC-re. Ez becsülendő hozzáállás, ami mindenképpen pozitív jövőt sejtet. Csak győzzük kivárni. Mondjuk, addig azért még mindig jól el lehet lenni az első résszel…
