Jelen írásom tárgya nem a The Settlers széria legújabb része, beszámolómat mégis egy kis áttekintéssel kell kezdenem. Volt idő, amikor a The Settlers a legjobb stratégiák közé tartozott. Ez úgy az ezredforduló környékére tehető, amikor is a harmadik és negyedik részek elkészültek. Bár ezen lehet vitatkozni, nálam a The Settlers III és annak kiegészítője számít a franchise örök legjobbjának, rajzfilmes intrója máig itt van a szemem előtt. Aztán valami eltört. A negyedik rész még csak-csak hozta azt, amit nagyszerű elődje, de a 2004-es ötödik rész, a Heritage of Kings már nyomokban sem emlékeztetett arra, amit a The Settlers egyébként jelentett. Innentől pedig hiába próbálkozott a Ubisoft és a Blue Byte csapata, hogy visszatérjenek a gyökerekhez.
Az olyan epizódok, mint a Rise of an Empire vagy a Paths to a Kingdom képtelenek voltak visszahozni bármit is a régi hangulatból. A franciák legutóbb ez év elején jelentkeztek új résszel, a The Settlers: New Allies viszont hosszú évekig tartó nehézkes fejlesztés után sem tudott igazi Settlers lenni. Akkor úgy fogalmaztam, hogy „nagyon jó pontokra érdemes játék lenne, ha éppen valami tök más címet kapott volna”.
Érdekes volt idén februárban a Pioneers of Pagonia bejelentésének időzítése, mivel azt alig egy héttel a The Settlers: New Allies premierje előttre lőtték be. A játékon egy kis stúdió, az Envision Entertainment dolgozott, fedélzetén azzal a Volker Wertichhel, aki történetesen a The Settlers egyik eredeti alkotója volt. Már az akkori első bemutatóból látható volt, hogy nem is távolodnak el nagyon az elődtől, sőt. A Pioneers of Pagonia már egy trailerrel több hangulatot hozott vissza a régi időkből, mint a The Settlers az elmúlt húsz év bármely epizódjával.
Ősszel volt is lehetőségem kipróbálni egy demo változatot, és ez csak megerősítette, hogy itt bizony jó kezekben van a projekt. A minap pedig végül meg is érkezett a játék Steamre. Itt nagyon fontosnak érzem megjegyezni, hogy egyelőre csak korai hozzáférésben érhető el, ami azért kiemelendő, mert anno a New Allies esetében pont arról írtam, hogy az teljes játékként érződik korai változatnak. Itt viszont az elmúlt napok tesztelése során épp fordítva éreztem: ha a Pioneers of Pagonia most teljes játékként jelent volna meg, akkor sem lenne bennem különösebb hiányérzet.
A játékmenet a legelső pillanattól kezdve régi ismerősként üdvözli a veterán telepesrajongókat. A készítők semmin nem akartak változtatni abból, ami a The Settlers annak idején nagyszerűvé tette. Itt is először az építkezéshez szükséges nyersanyagokat – fát és követ – biztosító épületeket kell felhúzni, majd jöhetnek az ezeket feldolgozó műhelyek. A fák pótlásáról gondoskodni kell, ezért erdészetet is építenünk kell. Idővel a szűkössé váló terület miatt szükséges őrtornyokat is felhúzni, de nem feledkezhetünk meg az élelmezésről, a felfedezésről, a lakhatásról, bányászatról és persze a harcászatról sem. Illetve utóbbiról bizonyos szcenáriók esetében mégis, hiszen vannak ellenség nélküli pályák, ahol tényleg csak a békés terjeszkedés a cél, de szerencsére ez is bőven ad tennivalót.
A termelési láncok kellemesen összetettek, de nincsenek feleslegesen túlbonyolítva. A fát kivágják, majd abból a fűrészmalomban deszkákat és tüzelőt faragnak. Előbbi szinte minden építkezés alapkelléke, utóbbi a konyhába kell. De a későbbiekben építhetünk fafeldolgozó üzemet is, itt fából pajzsot, lándzsát, íjat, fáklyát és fogaskereket készítenek – utóbbi például elengedhetetlen a szövőüzemben. Mi a helyzet a kővel? A szokásos kibányászás, majd kockára faragás mellett megjelent egy új felhasználási mód: a határkő. Amikor felhúzunk egy őrtornyot, az kijelöli, hogy nagyjából meddig terjed majd a falunk határa. Aztán jönnek a munkások és a határköveket kézzel pakolják le szép lassan.
Az élelmezés is elég sokrétű. Eleinte elég egy vadászkunyhó és egy gyűjtögető, előbbi a húst, utóbbi a gyümölcsöket szállítja. De később muszáj farmokat építenünk, illetve ezekhez külön termőföldet kijelölnünk. Ezeken termesztik majd a zöldségeket és a búzát. A földet öntözni kell, így kútra is szükség lesz. A búzából a malom őröl lisztet, amiből aztán a pék süti a kenyeret. A zöldségeket és a húst előbb a piactér kofáihoz kell szállítani, majd onnan kerülhet a falu vendéglőjébe, ahol készételt kotyvasztanak belőlük. Itt külön asztalokat is mi helyezhetünk el – nagyon kedves hangulata van, ahogy a munkában megfáradt telepesek leülnek enni és társalognak közben.
A fentiek csak néhány kiragadott példa abból, mennyi mindennel foglalkozhatunk már a korai változatban is. Érdemes megemlíteni, hogy vannak olyan előre elkészített pályák is, ahol ellenség is akad – nem csak ember –, így ott nagyon fontos a mielőbbi ércbányászat, amiből fegyvereket, szerszámokat és páncélokat lehet kovácsolni. Minél jobban felszereltek katonáink, annál hatékonyabbak a harcban. Szintén érdekes játékelem, hogy a szigeteken nem feltétlenül lesz ellenség minden más falu. Lesznek olyan szomszédaink is, akikkel épp a baráti viszony kialakítása lesz a cél, kereskedni kell velük, segíteni őket és kölcsönösen kielégíteni a szükségleteket, mert lesznek olyan erőforrások, amihez csak egyikünk vagy másikunk fér hozzá.
A Pioneers of Pagonia mindezt rendkívül pofás grafikával tálalja, amihez nagyon barátságos gépigény társul. Messziről és közelről nézve is nagyon stílusos és hangulatos, ahogy zajlik az élet a faluban, dolgoznak vagy pihennek az emberek. Töltési idő szinte nincs is, szaggatásról még hírből sem hall a játék még egy öregedő konfiguráción sem. Ebből a szempontból is ötösre vizsgázott. Ha valaki nem akar az előre definiált pályákon és küldetésekkel játszani, természetesen lehetősége van sandbox módban vagy maga által felállított paraméterek szerint procedurálisan generált pályákon játszani. Az egyetlen dolog, amit tényleg fel tudnék róni a Pioneers of Pagoniának, az az egyetlen elérhető nép. Sajnos jelenleg egyetlen épületstílus érhető csak el. Ez apróság, amit a készítők később könnyedén orvosolhatnak, ha akarnak.
Az én szememben a Pioneers of Pagonia a tökéletes példája annak, amikor egy nagy múltú kiadóval vagy stúdióval szemben egy kis indie csapat kreativitása és lelkesedése győz. A Ubisoft játékaiból hiányzik a hangulat és az ötletesség, ez itt maximálisan jelen van. És bár erről nincs hivatalos infóm, de ide a rozsdás bökőt, hogy a Pagonia töredékéből készült el annak, amennyit a New Alliesra a francia kiadó eltapsolt. Mégis zongorázni lehet a különbséget. Ennyit jelent, ha egy játékon szívből dolgoznak az alkotói, és nem csak a profitgyártó gépsor elemeiként teszik sablonosan a dolgukat. És még egyszer hangsúlyozom: a Pioneers of Pagonia még csak early accessben van, vagyis garantáltan bővülni és fejlődni fog a következő hónapokban (az első frissítést februárra ígérik, többek közt halászkunyhóval, de később kooperatív mód is bekerül a játékba). Kíváncsian várom, hogy hová lyukad ki végül.
