A visszatérések és újrázások korában a Nintendo Switch remek platformnak bizonyult, ugyanis kiengedi az idő és a régi gépek rabságából az egykori kedvenceket, legyenek azok kisebbek vagy nagyobbak. A Nintendo áldásával egyre több móka juthat el a hibrid gépre, hogy valamilyen formában megtapasztalhassák azokat az új rajongók is. Ilyenből bőven akadt 2023-ban is, ilyen lesz jövő hónapban a Mario vs. Donkey Kong, és ilyen jelen cikkünk alanya, az Another Code: Recollection.
Az alkotás az azóta már bezárt Cing két különleges szoftverét gyúrta egybe: ezek a 2005-ös, Nintendo DS-re kiadott Another Code: Two Memories, valamint a 2009-es, már Wii-n debütált Another Code R: A Journey Into Lost Memories. A két játék a hardveradottságokat (és a korlátokat) is tükrözte, amik sajnos a remake-kel többnyire elvesztek. Példa erre a Nintendo DS érintőképernyőjéhez köthető minijátékok és feladványok, a duplakijelzős megjelenítés vagy a Wii mozgásérzékelős vezérlése.
Az első rész például igazán egyedi vizuális megoldást választott. A Nintendo DS alsó képernyőjén felülnézetből irányíthattuk karakterünket, míg felül egy statikus képet láthattunk, amely változott annak függvényében, hogy hova mentünk. Például ott jelenhettek meg más szereplők vagy épp a szobák tárgyai. A folytatás pedig oldalnézetes volt, síkban haladhattunk, míg a kontrollert lóbálva vizsgálhattunk meg tárgyakat. Most mindkét játék egységes vizualitást és irányítást kapott, a sztorit is módosították, és a legtöbb feladvány vagy megváltozott, vagy teljesen kikerült. Az eredmény egy sokkal áramvonalasabb, de így kevésbé különleges élmény.
A történet főhőse Ashley Mizuki Robinson, egy tinilány, aki szinte egész életében abban a tudatban élt, hogy apja meghalt. Váratlanul kap azonban egy levelet tőle, amelyben Blood Edward szigetére invitálja. Elindul hát, hogy kiderítse, mi történt vele. A helyszínen megismerkedik egy fiatal fiú kísértetével, D-vel, akivel együtt nemcsak az apja eltűnése mögötti igazságot deríthetik ki, hanem az Edward-család titkait is, és azt, hogy mi történt D-vel. A folytatásban a már 16 éves lány a Juliet-tóhoz utazik, ahol a helyiek zűrjei mellett anyjának múltja kerül a fókuszba. Ugyan eredetileg két rész volt a sztori, most egy narratívává lett szőve, ahol az első cselekménye egy elnyújtott, 5 órás prológusnak hat a kb. 8-9 órás „folytatás” előtt.
A narratíva fontos része az emlékek jelentősége, és hogy ezek milyen mértékben határozzák meg az egyént. Felveti kérdésként, hogy mi lenne, ha törölhetnénk emlékeket, betáplálhatnánk újakat, vagy ha felülírhatnánk őket másokéval? Ennek a morális és filozófiai implikációi kifejezetten érdekesek, bár a játék nem mer túl mélyre hatolni. Legnagyobb gondja, hogy nagyon hosszasan, lassú vágóképekkel és sok-sok felesleges álldogálással, túlbeszéléssel teszi mindezt. Ennek eredményeképpen sajnos vontatott és fárasztó lesz az egész.
Pedig meglepően egyszerű és emberi szereplői vannak a történetnek, akik kissé hiteltelen, de azért jóleső pozitivitással viszonyulnak a folyton az igazságot kereső Ashley-hez. A főhős egyébként egy határozott és bátor figura, aki küzd azért, hogy megtudja, mi zajlik körülötte. A gyerekek kezdeti jósága pedig szemben áll a felnőttek álságosságával, ami szintén egy érdekes téma. Az egésznek van egy kellemes hangulata, egyfajta könnyedsége, ami kissé súlytalan is. Mindenesetre rávilágít a Cing egykori egyedi történetmesélésére, amit a remake feleslegesen habosított fel.
A program erőssége még a képi világa. Az egész kifejezetten gyönyörű, meseszerű, vibráló, élénk színekkel és jópofa karaktermodellekkel. Semmi extra, de mégis egy jól kidolgozott anime hangulatot idéz, akár a mesés tóparton, akár az Edward-villa elhagyatott csarnokaiban bóklászunk. Itt is az egyszerűsége az ereje: nincsenek túldolgozva a részletek, és mintha kis modellépületeket nézhetnénk meg.
A történet kapta a nagyobb fókuszt, sajnos a feladványok kárára. Az eredetihez képest itt nem egy logikai-sztoris élményben lesz részünk, hanem egy visual novel-szerű történetben, amelyet nagyon ritkán nagyon szimpla (olykor jópofa) feladványok törnek meg. Nem követelnek túl sokat tőlünk, így inkább éberségünkre lesz szükségünk, amíg pörgetjük a felesleges vagy túlbeszélt szekciókat.
Az Another Code: Recollection egy vegyes kísérlet két kuriózum aktualizálására. Határozott pozitívum, hogy egyrészt ebben a formában fennmaradhatnak, másrészt a változtatások miatt elavultak sem lesznek a régiek. Azonban sok dolog kiveszett a varázsból, az eredmény pedig egy kellemes, de nem túl maradandó sztori, ami talán olyanoknak lehet nagyon jó, akik most ismerkednek a sztoris videojátékokkal. Így belevethetik magukat egy olyan élménybe, amely nem kínál ugyan túl sokat, de cserébe nem is igazán követel.
