Néhány évvel ezelőtt... na jó, nem is annyira néhány. Szóval röpke kilenc évvel ezelőtt volt egy stúdió, amelynek a neve egyet jelentett a kiemelkedő minőségű szuperhősös játékokkal. Egy picit tovább pontosítva, a DC szuperhősös játékokkal. És még egy picit tovább csiszolva a dolgot: a valaha volt legjobb Batman-játékok alkotói voltak ők. Természetesen a Rocksteady Studiosról van szó, akik bár első játékukat még 2006-ban (Urban Chaos: Riot Response) készítették, de a világhírnevet már a 2009-es Batman: Arkham Asylum hozta el nekik. Nem csoda, hiszen az a játék megelőzte a korát és kis túlzással először mutatta meg, hogy igenis lehet kiváló szuperhősös videojátékot készíteni.
Aztán két évre rá, 2011-ben meglépték azt, ami egyébként nagyon sok stúdiónak nem szokott sikerülni: nemcsak megugrották a saját maguk emelte lécet, de jócskán feljebb is pakolták azt a Batman: Arkham Cityvel. A Warner Bros. Interactive az egyik aranytojást tojó tyúkját látta a franchise-ban, ezért gyorsan összehajítottak (kb. szó szerint) egy előzménysztorit az egyik saját stúdiójukban, de a Batman: Arkham Origins messze elmaradt elődeitől. És sajnos a 2015-ös Batman: Arkham Knight sem tudott már akkorát durrantani, mint az első két rész, ráadásul ennek megjelenését kritikus hibák is beárnyékolták. Ha nem számítjuk az egy évvel később megjelent VR-mellékágat, akkor bizony a Rocksteady Studios ekkor jelentkezett utoljára játékkal.
Azóta eltelt kilenc év, és sokáig egyáltalán nem lehetett tudni, hogy min is ügyködnek a londoni csapatnál. Végül 2020 nyarán derült ki, hogy nem távolodtak el nagyon az eredeti világuktól, hiszen következő játékuk ismét a DC-univerzumban játszódik. De hiába remélték sokan titkon, hogy esetleg a valaha volt leghíresebb szuperhőst, Supermant veszik elő, ehelyett épp az érem másik oldalát választották: a híres-hírhedt Öngyilkos Osztagot. Így született meg a Suicide Squad: Kill the Justice League ötlete, amely már a bejelentésekor is képes volt sokaknak csalódást okozni. Hát még, amikor érdemben először mutatták meg, milyen is lesz... Emlékezhetünk, hogy épp egy évvel ezelőtt mekkora botrány kerekedett a
Ismét eltelt egy év, jött új előzetes, nem volt sokkal bíztatóbb, de a játék végül csak megérkezett a napokban. A felvezetés miatt én magam is kissé kétkedve ültem le elé, mert nem nagyon tudtam, hogy mire is számítsak. Legbelül reménykedtem egy kellemes meglepetésben és feltámadásban, de a kisördög végig azt susogta a fülembe, hogy nem ez lesz életem legszórakoztatóbb tesztje. Nos, a játék mindjárt az oktatórészben megmutatta, hogy nem nagyon rugaszkodott el attól a koncepciótól, ami kiverte a biztosítékot egy évvel ezelőtt.
A történet, amelynek a tutorial a kellős közepébe dob be, hogy aztán egy váratlannak cseppet sem nevezhető fordulattal visszaugorjunk pár napot az időben, Metropolis városában játszódik. Vagyis inkább az egykori Metropolis városának romjai közt. Merthogy jött egy bizonyos Brainiac egy bazi nagy űrhajóval, és hogy, hogy nem, de sikerült felülkerekednie az Igazság Ligáján, vagy legalábbis annak többségén. Szó szerint átmosta az agyát Batmannek, Flashnek, Green Lanternnek és bizony Supermannek is, egyedül Wonder Womannel nem bírt. Hiába, egy pasi sem ismerheti ki egy nő agyát... Az osztagot, amelyet egyébiránt Harley Quinn, King Shark, Captain Boomerang és Deadshot alkotnak, azzal bízza meg a kormány nevében Amanda Waller, hogy pusztítsák el az egykori Igazság Ligáját és velük együtt Brainiacet is. És, hogy mi lesz, ha esetleg nem vállalnák a feladatot? Nos, ebben az esetben az épületből, ahol épp vannak, csak a cím maradna, köszönhetően a fejükbe ültetett aprócska, de annál pusztítóbb bombáknak.
Ilyen cseppet sem igazságos feltételekkel vágunk neki a kalandunknak, amely során tényleg az lesz a feladatunk, amire a cím utal: meg kell ölni a DC-univerzum leghíresebb szuperhőseit. Szép sorjában, egytől egyig. Persze mindez nem megy egyik pillanatról a másikra, minden bossharcot gondosan elnyújtott felvezetés előz meg, ami lényegében abszolúte totálisan, de tényleg igazán tök unalmas és semmitmondó űrlények lepuffogtatását jelenti. Sajnos itt ütközik ki, hogy a játékmenet egyszerűen dögunalom. Még úgy is, hogy egyébként a harcrendszer még a maga módján nem is feltétlenül rossz, köszönhetően a négy totál eltérő karakter még inkább totál eltérő stílusának és eszköztárának.
Harley Quinn Batman egy régi kampós pisztolyát és drónját csórta el, ezek segítségével Pókember rettentő suta másolataként himbálózik a város romjai közt. King Shark egy helikopterre szerelhető gépágyúval a hóna alatt ugrál akkorákat, ami pont abszolút nem illik egy cápához, de mindegy. Captain Boomerang egy teleportáló kütyüt kaparintott meg, amivel kisebb távokon belül képes egy pillanat alatt helyet változtatni. Végül pedig Deadshot, aki természetesen mindenféle lőfegyverrel képes lelőni a legyet egy kutya hátáról, miközben egy jetpackkel repked ide-oda. Ebből már sejthető, hogy a közlekedés a Suicide Squadnak nagyon nem az erőssége. Valahogy egyik karakterhez sem igazán illik az, amit kitaláltak nekik, de a sokkal nagyobb baj az, hogy nem is nagyon működik. Az irányítás nehézkes, sokat kell gyakorolni, hogy valamennyire gördülékeny, netán élvezetes legyen.
Ami pedig a harcrendszert illeti, az mindegyik karakternél alapvetően teljesen hétköznapi lőfegyverekkel való durrogtatásra épül. Mindegy, hogy Harley Quinnt vagy King Sharkot irányítjuk, a ránk rontó idegeneket ugyanúgy le fogjuk velük lövöldözni. A különbség legfeljebb a közelharci képességeikben rejlik, amelyeket némileg fejleszthetünk, hogy az adott karaktert picit specializáljuk. Harley például baseballütővel kábítja az ellent, mielőtt szitává lőné, Captain Boomerang pedig megdöbbentő módon egy bumerángot hajigál. A gond tényleg az, hogy ezek a mechanikák egyszerűen ötlettelenek, és főleg villámgyorsan unalomba fulladnak. Arról nem is beszélve, hogy az idegen lények, akik ellen a játékidő túlnyomó részében alkalmazni fogjuk őket, tényleg említésre sem méltók.
Ami viszont erőssége a játéknak, az a történet maga. Oké, nem sok váratlan fordulatot rejt, ám még úgy is, hogy tudjuk, mire számítsunk, vannak erős momentumai. Ehhez rengeteget hozzátesz a színészi játék (többek közt a néhai Kevin Conroyé Batmanként), a karakterek folyamatos csivitelése, de főleg az átvezető videók. Ezek néhol annyira jól viszik a sztorit, hogy már-már szívesebben látnék belőlük egy egészestés animációs filmet, mintsem játékot. Itt azért megjegyezném, hogy bár a karakterek valamennyire szerethetők és az átvezetők nagyon jók, azért idővel az állandó kommentár (pl. Harley Quinntől) egyenesen idegesítővé tud válni.
A grafikára nagyobb panasz szerintem nem lehet, ezen a téren a játék hozza az elvárt vagy elfogadható szintet. A karakterek kifejezetten jól néznek ki, cserébe viszont a level design engem abszolút nem győzött meg, de ez már inkább ízlés kérdése. A játék tisztességes teljesítményt nyújtott PlayStation 5-ön, és nem nagyon találkoztam olyan hírekkel, hogy más platformokon komolyabb baj lenne vele. Szintén a pozitívumok közé illik sorolni, hogy van kooperatív mód. Oké, ennek valahol magától értetődőnek kellene lennie, ha már egy négyfős csapatról szól az egész játék, de itt csendben elejtem egy bizonyos Gotham Knights címét és inkább megyek is tovább...
A Suicide Squad: Kill the Justice League fura helyzetben van. Bármennyire is nem érzem jó játéknak, nem okozott csalódást. De éppen azért nem okozott csalódást, mert már előzetesen is igen alacsonyan voltak vele szemben az elvárások. Ugyanakkor a fejlesztő Rocksteady Studios szavakba is nehezen foglalható mértékű csalódást okozott. Azután, hogy megteremtették a fantasztikus Batman: Arkham franchise-t, majd eltűntek majd' egy évtizedre, hogy aztán ezzel térjenek vissza... Erre még a kevés is túlzó dicséret lenne részemről. Nem is tudom, hogy milyen jövőre számítok a stúdiónak. Mert egykor a legjobbak közé soroltam őket, de most nem érzem többnek őket egy kezdő indie csapatnál. És a végére egy félig-meddig spoiler: a Suicide Squad befejezése akár még azt is jelentheti, hogy jönni fog a folytatás. Ha így lesz, ott nagyon komoly változtatásokat kell bevezetni, ha sikerre akarják vinni.
