De szép nagy dobozt hozott ezúttal a futár! Ami pedig benne lapult, az a novemberi hírünkből lehet ismerős: a nagyobbik, 31,5 hüvelykes kijelzőt húztam elő belőle és tettem fel az asztalra némi kábelezés után. Szép darab, nem mondom, és le sem tagadhatná gyökereit (miért is tenné?): az AOC designerei letisztult, ugyanakkor a piros betétekkel mégsem unalmas nagy lapot kreáltak az AOC Gaming U32G3X képében.
Kezdésnek essünk túl a fizikai jellemzőkön: 31,5 hüvelykes, azaz 80 centiméteres képátlóval rendelkező IPS-panelről beszélünk, amely 4K, azaz 3840*2160 pixeles felbontással bír, 1 ms MPRT és 1 ms GtG válaszidőt tud, valamint 400 nites fényerőt (ami így elég egy alap HDR-hez). Maximum 144 Hz-et képes kipréselni magából, Adaptive Sync és G-Sync Compatible minősítése pedig azt jelenti, hogy 48–144 Hz között képes dinamikusan szabályozni a megjelenés sebességét – és ezt mind a 2 db DisplayPort 1.4, mind a 2 db HDMI 2.1 portján tudja. Érdekesség a HDMI-portok kapcsán, hogy darabonként állítható, hogy 120 vagy 144 Hz-es képességet mutasson a rádugott eszköz felé – a PS5 esetében én a 120-as beállítást használtam, és persze flottul működött minden.
A monitor kezelését a G-Menu szoftveres megoldása mellett a monitor jobb alsó részén lévő gombokkal tudjuk megoldani egy jó ronda menüben. Ez megint egy olyan dolog, hogy igazából nem fáj, meg alapvetően csak egyszer kell beállítani, utána nem is látjuk többet – de voltak már ennél szebb és ergonomikusabb megoldásai is az AOC-nek. Íróasztalon használva tökéletesen kitölti a látóterünket, de még nem túl nagy (legfeljebb e-sporthoz), a felbontás és a pixelsűrűség kellően magas ahhoz, hogy éles legyen a kép – ezt pedig megfejeli a remek színkezelés a megsövegelendő 95%-os DCI-P3 színtérfedettséggel.
Furcsa volt, hogy nincs ezen a monitoron USB-elosztó... Nem létfontosságú, ez tény, de szerintem ezen az árszinten (300-350 ezer forintról beszélünk) azért akadnak már kötelező körök, amiket illik megfutni, ez pedig véleményem szerint ilyen. A hangszórók hiányának megítélése hasonló: általában nem egy nagy durranás szokott lenni az integrált megoldás, de ezt ugyancsak az árszinthez tartozó kötelező elemnek érzem. 3,5 mm-es jack aljzat azért akad, tehát nem gond rákötni valamit, ez azért jó pont (nálam a PC mellett a PlayStation 5 és a Switch van a monitoromra kötve, ezért szempont, hogy ne kelljen a hangszórót/fejhallgatót dugdosnom, ha bekapcsolom az adott platformot). És igazából nincs is több minden, amiért nyafoghatnék: a lényegi feladatát ugyanis tökéletesen ellátja ez a „kicsike”.
Száguldó ufócskánk szinte nyom nélkül suhan át a képernyőn – biztatóan alakul a teszt gyakorlati részének eleje... Nézzük a jól bejáratott Resident Evil 2 nyitányt! Emelem kalapom: ilyen tiszta megjelenítést igencsak ritkán látni – mindhárom „csapdámat” kikerülte ez a kis ügyes! A kamionnál sávosodásnak nyoma sincs (pedig meresztettem ám a szemem); a rendőrautós dialógusnál, amikor a falatozó zombikat észreveszik szereplőink, nyoma sincs semmilyen színtorzulásnak; Leon vasredőny alatti átkúszásakor pedig a színhőmérsékletváltozást tökéletesen adja vissza a kijelző. Az Overwatch 2 meccs alatt pedig tisztán láttam mindent a gyors mozgás ellenére is – és a szokottnál mintha pontosabban tudtam volna lőni (ezt a statisztikámon is láttam)... Lám, mennyit jelent a panel nyers gyorsaságán túl az, hogy mekkora pixelekkel dolgozik és hogy azok milyen gyorsan képesek lekövetni a változásokat. Legalábbis a magamfajta műkedvelő amatőrök esetében.
Nagyon kellemesre sikerült az AOC Gaming U32G3X/BK, szó se róla. Van pár apróság, ami kicsit bosszantó lehet, de szerencsére ez mind a körítéssel kapcsolatos – a megjelenítésre nem lehet panasz, persze ha van kellően erős vas hozzá. Árban nem rossz, bár az tény, ezen a mintegy 350 ezres szinten elég sok versenytárs akad... Viszont a sokéves tapasztalatunk azt mutatja: az AOC-val mindig érdemes számolni.
