Amikor 1994-ben megjelent a UFO: Enemy Unknown (vagy amerikai címén X-COM: UFO Defense), azonnal stílust teremtett. És bár nagyon szerettem – na jó, a chryssalidok a frászt hozták rám –, igaziból ugyanezt szerettem volna játékban látni, csak második világháborús témával. Ez a vágyam is hamar teljesült, a Soldiers at War képében, ami sok évre beszippantott. Utána jött a Jagged Alliance, de azért mindig a második világháborús játék maradt a kedvencem.
Aztán egyszer csak az egész játékstílus ment a kukába. A fejlesztők csak RTS-eket készítettek, és elavulttá vált a körökre osztott modell. Végül 2012-ben rebootolták az XCOM-ot (ez volt az XCOM: Enemy Unknown), és kiderült, hogy a körökre osztott taktikai játékoknak igen is van értelmük, és nem minden a real-time. Tavaly meg aztán csőstül jelentették be az ilyen játékokat.
Így lett ez a Classified: France ’44-ral is, amely végül idén jelent meg. Na de kit érdekel a késés, hiszen újra egy második világháborús körökre osztott taktikai játékot kaptunk! Plusz persze vannak RPG, menedzselős és stratégiai részei is. De a játék gerince az, hogy van négy katonánk, akik a saját körünkben mozoghatnak, lőhetnek, újratölthetnek stb. Majd az ellenség körében pedig meglövik vagy bekerítik őket. Igazi körökre osztott álom. Hogy miért csak négy katonánk van (bizonyos esetekben ez felmegy hatig)? Erre az a magyarázat, hogy a történet szerint mi az ellenséges vonalak mögött akciózó szövetséges ügynökök vagyunk, akik a francia ellenállással közösen készítjük elő a terepet a D-daynek. Így aztán mindig túlerővel szemben harcolunk.
50 nappal a partraszállás előtt indul a kampány, és akcióink meg a döntéseink ezekből a hátralévő napokból vonnak le 2-3-at, így haladunk a végkifejlet felé. Tehát az idő az egyik erőforrásunk, amivel gazdálkodnunk kell. A stratégiai térképen (ez Észak-Franciaország megyéit mutatja) választhatunk a küldetések közül. Néha ezek kizáróak, azaz ha az egyiket választjuk, a másikat elveszítjük. Ilyenkor figyelembe kell vennünk, mit nyerhetünk vagy veszíthetünk. A játék elején például az embereinket kell összeszedni, mert alapból csak hármat kapunk (abból az egyik rögtön el is sodródik az ejtőernyőjével). És döntenünk kell, hogy inkább egy mesterlövészt szeretnénk a csapatunkba, vagy jobban kell nekünk egy felcser. Később is kerülünk ilyen helyzetekbe: az egyik küldetés megakadályozza, hogy a németek felhelyezzenek egy bábut a stratégiai térképre – amivel természetesen keresztbe tudnak nekünk tenni. Vagy a másik küldetést választva az ellenállók (azaz a mi oldalunk) kap stratégiai erősítést.
Azt is figyelembe kell venni a küldetésválasztásánál, hogy melyik francia ellenálló frakciót szeretnénk erősíteni: a radikálisokat (ez csak egy szép elnevezés a kommunistákra), a degaullistákat vagy a bűnözőket. Mindhárom frakció előnyökkel szolgál számunkra (spéci felszereléseket vehetünk tőlük vagy a területük erősítésével különleges képességekre teszünk szert). Kicsit irreális, hogy ezek a frakciók nem támadják egymást, de az lehet, hogy már túl nagy nehezítés lett volna – így ha az egyiknek segítünk, az nem rontja a reputációnkat a másik kettőnél.
A saját embereinket sem csak harcban használhatjuk, hanem akit épp nem pihentetünk és mégis szabad, azt elküldhetjük különféle önálló feladatokra: ápolják a kapcsolatot valamelyik frakcióval vagy gyógyuljanak meg, esetleg más erőforrásokat szerezzenek számunkra. Sőt, akár kiképzésre is kiutalhatjuk őket. Persze a lényeg a harc. Tehát amikor megvan, hogy melyik küldetést választjuk, akkor ki kell választanunk embereink közül azt a keveset, akiket magunkkal viszünk. Előtte azért érdemes felszerelni őket: fegyvereket és gránátokat rendelni hozzájuk, és persze a ruházatukat is kiválasztani, amelyek olyan képességekkel rendelkeznek, mint +1 akciópont vagy több morál stb.
Maga a harc sokkal inkább hasonlít az eredeti ilyen játékokra, mint a rebootolt XCOM-ra: azaz nem két akciónk van egy körben emberenként, hanem az AP-ket kell okosan beosztanunk. Így simán 4-5 akciót is végezhetünk egy katonával egy adott körben (jó, ez nagyon ritka: azért a legtöbbször egy mozgás és egy lövés fog csak beleférni). De a lehetőség ott van, és néha muszáj is kihasználni. Például, ha már fogytán a lőszer – de még erre a körre elég –, akkor is érdemes megfontolni, hogy mozgás helyett inkább újratöltsünk, mert ki tudja, mi lesz a következő körben. Vagy hiába mozoghatnánk és lőhetnénk a csapatvezetővel, hiszen az egyik emberünk szorult helyzetbe kerül, ezért inkább a vezető AP-jából költünk arra, hogy a megszorult katonánk kaphasson plusz 4 AP-t, amivel még fedezékbe húzódhat. És persze a csatákért kapott XP-ket a csata végén skillekre válthatjuk, amik néha épp azt jelentik, hogy a lövés nem zárja le annak a katonának a körét (ahogy alapból van), így lehet előbb lőni és aztán mozogni: ami visszavonulásnál nagyon hatékony.
Három típusú csata van: a csendes – amikor érdemes végig bujkálni és késsel harcolni. Persze ha lebukunk, akkor marad a tűzharc – vagy a visszatöltés. A rajtaütés – aminek az eleje csendes, késes bujkálás, majd az előre megadott számú német leszúrása után automatikusan átmegy tűzharcba (azaz mindenképp észrevesznek a németek, de tudjuk kontrollálni, hogy ez mikor következzen be). És van a támadás – ami eleve tűzharcként indul. A legtöbb küldetésben időkényszerben vagyunk, tehát nem lehet megfontoltan haladni: mindig van egy számláló, hogy hány kör múlva kapunk a nyakunkba még 5-6 németet. Illetve az ellenséges katonák is különféle osztályokba tartoznak: az egyszerű Wehrmacht-bakáktól a legyőzhetetlen Gestapo-tisztekig. De közben van ejtőernyős mesterlövész, és még a sima wehrmachtos géppuskás is sokkal nehezebb ellenfél (például csendes küldetésnél őket nem lehet hátulról nyakon szúrni).
Némelyik küldetés pihentetőbb, de azért a legtöbb elég nehéz lett. Volt, hogy az egyik küldetés vége felé már hangosan átkozódtam, de azért a végén csak sikerült teljesíteni azt is. (Azért a visszatöltés és újratervezés kell néha hozzá.) Vannak olyan koncepcionális dolgok is, amelyeket szerintem elképzelhető, hogy a játékosok nyomására meg fognak változtatni a megjelenés után. Illetve pár hiba – többnyire csak látványbeli – még benne maradt a bőven a megjelenés előtt kézhez kapott tesztverzióban.
De ezekkel együtt is látszik, hogy rendesen összerakták a játékot, és megérte, hogy átcsúszott a megjelenése 2024-re. Kíváncsi vagyok, hogy merre fejlődik majd tovább: például lesznek-e kiegészítők más hadszíntereken (Észak-Afrika, Jugoszlávia esetleg)? Vagy hogy milyen modtámogatás lesz majd hozzá. De már most is elég jó játék lett a Classified: France ’44.
