26 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Ismertető/teszt

Skull and Bones teszt – avagy a tipikus muszájjáték

Amikor egy játék tényleg csak azért készül el, mert a fejlesztőket köti a szerződés.

Írta: GeryG 1 hozzászólás

Bár most azt szeretném mondani, hogy nem számítottam rá, valójában előre lehetett sejteni. Azt, hogy a 2024-es év viszonylag eleje máris két jó nagy buktát hozott. Ugyebár néhány hete jelent meg a Suicide Squad: Kill the Justice League, amely sajnos nem okozott meglepetést azzal, hogy gyenge lett. És most itt a Skull and Bones, amelyet még 2017 nyarán, az akkor még javában dübörgő E3-on jelentett be a Ubisoft. Ennek bizony már közel hét éve, és mondhatnánk, hogy tartalmas volt ez a hét esztendő, de valójában ez nem teljesen igaz. Remekül jellemzi ezt az időszakot, hogy a rajongók nem egyszer már végleg lemondtak a játékról, a Ubisoft pedig mindig éppen csak annyit közölt, hogy nyugi, a fejlesztés még folyik. Ez a rossz hangulat leginkább annak volt köszönhető, hogy a nagy bejelentés után lényegében évekre eltűnt a színről a Skull and Bones, a Ubisoft következetesen távol tartotta minden videojátékos eseménytől, és hírek se nagyon érkeztek róla. Aztán amikor mégis, azok sem voltak túl vidámak.

Skull and Bones teszt – avagy a tipikus muszájjáték

Olyan hírek láttak ugyanis napvilágot, miszerint a projekt az évek során fokozatosan egyre jobban eltávolodott az eredeti elképzeléstől. Ez nagyrészt azért is alakulhatott így, mert a projekt élén többször is vezetőséget cserélt a Ubisoft, beleértve a kreatív döntések meghozataláért felelős személyeket is. Az új emberek pedig mindig a saját elképzeléseik mentén kalapáltatták inkább újra, mintsem tovább a játékot. Aztán arról is lehetett hallani, hogy a túl hosszúra nyúló és nehézkesen haladó projekt mögött a csapat is egyre feszültebbé, kedvetlenebbé, reménytelenebbé vált. Sőt, az is kiderült, hogy a Ubisoft megállapodást kötött a szingapúri kormánnyal, amelynek értelmében azok jelentős mértékű támogatást nyújtottak a projekthez. Cserébe viszont a Ubisoft vállalta, hogy több új IP-t is készít az országban nyitott stúdióban, ahol meghatározott számú helybéli munkaerőnek biztosít munkát. Vagyis lényegében a Ubisoft szerződésben kötelezte el magát amellett, hogy a Skull and Bones meg fog jelenni, teljesen mindegy, hogy érdemes-e rá vagy sem.

A Skull and Bones tulajdonképpen egy kalózos MMO, ami néhány évvel ezelőtt a Sea of Thievesnek egész jól állt. Az a játék sem volt tökéletes a megjelenésekor, de megtalálta a maga közönségét, akik a mai napig aktívak, és imádnak együtt hajózni, kalózkodni, kincset keresni vagy csak önfeledten zenélni a játékban. Gyanítom, hogy a Ubisoft fejesei is valami hasonló sikersztorit vizionáltak maguk elé játékuk kapcsán. Erre hét éve még minden okuk meg is lehetett. Akkoriban még elég élénken élt a rajongók emlékezetében az Assassin’s Creed IV: Black Flag emléke, (hát még, ha hozzá vesszük, hogy a Skull and Bones fejlesztését 2013-ban, a Black Flag megjelenésének évében kezdték), amely egy fantasztikus kalózos akció-kalandjáték volt. Nem véletlen, hogy a Skull and Bonest eredetileg ennek a szellemi örökösének szánták. Az a koncepció rajongók millióinak tetszett nagyon, hiszen a Black Flagben nagyszerű volt a hajózás, és mellé remek volt a szárazföldi játékmenet is.

Skull and Bones teszt – avagy a tipikus muszájjáték

De mint említettem, a Skull and Bones az évek során óceánnyi távolságra sodródott ettől az elképzeléstől. Természetesen a játék továbbra is a kalózkodásról szól, méghozzá az Indiai-óceánon. Kalandjaink egy bitang nagy csatahajó elpusztulásával kezdődnek, természetesen egyszerű hajótöröttként. Két tengerész egy aprócska lélekvesztőn menti meg az életünket, akiknek hogy, hogy nem villámgyorsan a kapitányává válunk – beleértve a szakadt vitorlájú kis csónakot is. Céljaink közösek újdonsült társainkkal: a lehető leggyorsabban hírnevet és főleg vagyont szerezni magunknak a tengeren, akár kalózként, akár bármi más módon. De inkább azért kalózként. Ehhez pedig jóféle MMO-s út vezet, rengeteg megbízatással, a világ szabad bebarangolásával, küldetések teljesítésével és más játékosokkal való ilyen-olyan interakciókkal. Ez eddig rendben is lenne, hiszen mégiscsak egy kalózos MMO lett ez a játék, ahol a cél a kalózunk és hajója minél egyedibbé varázsolása, illetve a ranglétrán való minél feljebb kúszás.

A gond csak az, hogy a Skull and Bones egy tipikus muszájjáték. Ahogy már említettem, a Ubisoft szinte már kényszerből adta ki, és ez meg is látszik rajta. Nem lehet azt mondani, hogy ne lenne jó oldala, ne lennének erősségei, mert ez nem igaz. De egyszerűen az egész lélektelen, sablonos és repetitív. Arról nem is beszélve, hogy a játékmenet is ezer sebből vérzik. Az egyik legnagyobb csalódást – legalábbis számomra – kétségtelenül az jelentette, hogy nem lehet leszállni a hajókról. Illetve bizonyos kikötőkben igen, itt meglátogathatjuk a kereskedőket, kapcsolatba léphetünk más játékosokkal, illetve küldetéseket, megbízásokat vállalhatunk el. Tulajdonképpen ezek egyfajta közösségi hubként is szolgálnak. De itt is csak annyi lehetőségünk van, hogy elsétálunk egyik-másik interakciós ponthoz és tesszük a dolgunkat. Ha arra vágysz (mint én), hogy kalózként olykor kardot és pisztolyt ránts és leszámolj egyik-másik riválisoddal, nos, akkor nagyon pofára fogsz esni (mint én). Erre a játék nem ad lehetőséget. Csak és kizárólag a hajónkon ténykedhetünk, az lesz az otthonunk, a mozgó főhadiszállásunk, az életterünk. Ezt kell fejlesztgetnünk, nagyobbra cserélnünk, legénységet szerezni rá, felfegyverezni és egyáltalán célt adni a létezésének.

Skull and Bones teszt – avagy a tipikus muszájjáték

Nehezen értem meg azt is, hogy bár ez egy csak online játszható játék, a Ubisoft semmilyen formában nem teszi benne lehetővé, hogy kikerüljük a többi játékost. Értem ez alatt, hogy anno már a The Divisionben is volt lehetőségünk csak a sztorira koncentrálni és nem konfrontálódni semmilyen más játékossal. Itt viszont lényegében szabad a rablás, nem jelölhetjük magunkat inaktívvá más játékosok előtt. Ez pedig jelentősen ronthatja a játékélményt, ha valaki még kis halként beleszalad egy nála jóval erősebb játékosba, aki puszta kedvtelésből (elvégre kalóz) ripityára lövi. Szintén bosszantó, de cseppet sem váratlan vagy meglepő dolog a mikrotranzakció jelenléte. Oké, a játék nem tolja az arcunkba, hogy az egyébként sem olcsó alapáron felül még annak többszörösét költsük el kreditekre, de tény, hogy az igazi cicomák megszerzéséért aránytalanul sokat kell gürizni, ha csak játékon belüli pénzért akarjuk őket megszerezni.

De, hogy ne csak rosszat mondjak a Skull and Bonesról, két dolgot a pozitívumok oldalán is illik megemlítenem. Az egyik a grafika, amire véleményem szerint nem lehet panasz. Én PlayStation 5-ön játszottam, ahol nem tapasztaltam teljesítménybeli problémát, de az én szemem másképp viszonyul a 30-60 fps közti differenciához is, szóval e téren nem biztos, hogy én vagyok a mérvadó. Azt viszont bizton állíthatom, hogy a látványvilág összességében elég pofás. A világ nagy és színes, tele van felfedeznivalóval. A tenger egész jól fest, ahogy a cicomázható hajók is. Egy-egy összecsapás is nagyon ütős tud lenni. Sajnos a szereplők már nem kimondottan mutatósak, sőt, akár még csúnyácskának is mondhatnánk őket. Nekem valahogy az animációk sem voltak túl meggyőzőek, de ez megint egyéni ízlés kérdése.

Skull and Bones teszt – avagy a tipikus muszájjáték

Viszont a játékmenet, maga a hajózás szintén nagyon rendben van. A hajók irányítását hamar meg lehet tanulni, de némi odafigyelést így is mindig igényel. Tekintettel kell lenni a szél irányára, ahogy a valóságban is, de közben soha nem vehetjük le a szemünket a horizontról, mert bármikor felbukkanhat egy ellenséges hajó, egy tengeri szörny, egy éhes cápa vagy csak egy zátony, ami el tudja rontani a napunkat. A csaták árkádosak, bár egyes nációk hajói más taktikát követelhetnek, de a lényeg többnyire az ágyúval sorozás ilyen-olyan formában. Van lehetőség megcsáklyázni is a közelbe kerülő hajókat, de itt se számítsunk többre egy rövid videónál, majd meg is jelenik a lista a szerzett kincsekről és lootról.

Többször leírtam már, hogy a Skull and Bones egy muszájjáték. A Ubisoftnak muszáj volt kiadnia, teljesen mindegy, hogy megérett-e rá vagy sem. És egyértelmű, hogy így, ebben a formában nagyon nem volt még készen. De talán azt is lehetne mondani, hogy már azelőtt hullámsírba süllyedt az egész projekt, hogy egyáltalán kihajózhatott volna a kikötőből. Egyszerűen annyira félrement ez az egész projekt, hogy ha nem lett volna muszáj, a Ubisoft is réges-régen kukázta volna, és talán már nem is emlékeznénk rá. De a franciáknak muszáj volt kiadniuk, így pedig megszületett az év második nagy csalódása a Suicide Squad után. És ahogy ott, úgy itt sem érhetett senkit nagy meglepetés, ismerve az előzményeket.

Skull and Bones teszt – avagy a tipikus muszájjáték

Kár érte, mert ha a Skull and Bones akkor, amikorra eredetileg tervezték és abban a formában, amilyennek eredetileg tervezték megjelent volna, ma egy nagyszerű játékról beszélhetnénk, amelynek akár már a folytatása is készülne. Így viszont még elvegetálgat majd pár évig, ahogy teszi ezt például a For Honor is, amely szintén nem volt egy diadalmenet. De a Ubisoftnak valahogy van érzéke hozzá, hogy az ilyen bukott játékait is éveken át életben tartsa. Ez a sors várhat a Skull and Bonesra is: kísértethajóként fog még bolyongani a videojátékok tengerén egy ideig.

A tesztpéldányt a játék kiadója biztosította.

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

Pozitívumok
  • A grafika összességében rendben van
  • A hajózás ideig-óráig mókás
  • Ha találunk barátokat, akikkel együtt lehet játszani, az sokat dob a hangulaton
Negatívumok
  • Töredékét sem nyújtja annak, amit eredetileg ígért a Ubisoft
  • A hajókból nem lehet érdemben kiszállni
  • Lélektelen, tipikus muszájjáték

További képek

  • Skull and Bones
  • Skull and Bones
  • Skull and Bones
  • Skull and Bones
  • Skull and Bones
  • Skull and Bones
  • Skull and Bones
  • Skull and Bones
  • Skull and Bones
  • Skull and Bones
  • Skull and Bones
  • Skull and Bones
  • Skull and Bones
  • Skull and Bones
  • Skull and Bones
  • Skull and Bones
GeryG

GeryG
2010 végén csatlakozott a PC Dome cikkírói csapatához, pár hónappal később pedig már hírszerkesztőként is tevékenykedett. Már több mint 17 ezer írásos anyag fűződik a nevéhez a magazinban, amivel a képzeletbeli dobogó csúcsán áll.

HOZZÁSZÓLÁSOK

subject17
subject17 [6789]
jelentősen ronthatja a játékélményt, ha valaki még kis halként beleszalad egy nála jóval erősebb játékosba, aki puszta kedvtelésből (elvégre kalóz) ripityára lövi

Tudtommal a pvp offon van, kivéve bizonyos specifikus eventeket.
» Összes hozzászólás listázása a fórumban (1 db)