26 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Ismertető/teszt

Wrath: Aeon of Ruin teszt – Na, erre a boomer shooterre megérte várni!

Elérte végső változatát a veterán Quake-modderek segítségével fejlesztett játék.

Írta: Zoo_Lee

Az idei év elején az a szerencsés-szerencsétlen helyzet állt elő, hogy több, régóta early accessben tengődő játék érte el végleges változatát szinte egyszerre, ami olyan mértékben halmozott el tesztelnivalóval, amire korábban még nem volt példa. A dömping viszont adott egy új perspektívát is a teszteléshez, a lehetőséget, hogy felmérjem, mely címek tudtak igazán élni a korai hozzáférés nyújtotta lehetőségekkel, hol érhető tetten látványos fejlődés. Míg például a dark fantasy, Hexen-örökösként beharangozott Graven igen komoly kívánnivalót hagyott maga után, és úgy éreztem, a fejlesztők inkább külső nyomás hatására voltak kénytelenek végre kiadni a játékot, a Wrath: Aeon of Ruin, amelyet szintén a 3D Realms adott ki, és amelynek szintén a várthoz képest jóval hosszabbra nyúlt a korai hozzáférésű fázisa, fényévekkel kiforrottabb és szórakoztatóbb játék lett.

Wrath: Aeon of Ruin teszt – Na, erre a boomer shooterre megérte várni!

A Wrath mellesleg húsz év után az első kereskedelmi forgalomba került játék, amelyet az id Software Quake 1-es motorja (legalábbis annak egy erősen módosított változata) hajt. A fejlesztő Jeremiah 'KillPixel' Fox elmondása szerint más boomer shooterekkel ellentétben nem modern eszközökkel próbált meg egy retro stílusú játékot tető alá hozni, hanem fordítva. Kíváncsi volt, hogy egy közel harminc éves technológiával képes-e egy modern igényeknek is megfelelő játékot készíteni, vállalkozásához pedig később csatlakozott a 3D Realms kiadóként, veterán Quake-modderek társfejlesztőként, Andrew Hulshult pedig (akit nyugodtan kikiálthatnánk lassan a boomer shooter műfaj hivatalos zeneszerzőjének) a hanganyagot komponálta meg hozzá.

Hősünk egy magányos vándor, aki csónakjával érkezik egy haldokló világ partjaihoz, hogy az Elveszett Lelkek Pásztora nevű, misztikus lény útmutatásával megölje az önmagából kifordult, eltorzult régi világ három őrzőjét. Az őrzők erődjeibe egy-egy hubon keresztül vezet az út, megnyitásukhoz pedig az adott hubból elérhető minden pályaszegmensből meg kell szereznie egy-egy ereklyét, amelyet természetesen tisztes mennyiségű, igen agresszív és rusnya szörnyűség véd.

Wrath: Aeon of Ruin teszt – Na, erre a boomer shooterre megérte várni!

A Wrath cseppet sem finomkodik, célközönsége érezhetően a régi lövöldözős játékok veteránjai, a boomer shooter műfaj keményvonalas rajongói. A kihívás már az alapértelmezett nehézségi szinten is elég kemény, az ellenfelek agresszívak, erőforrásaink végesek. Sőt, a játék még olyan finomságokkal is bonyolítja a receptet, mint például a mentési lehetőségek limitálása: menteni csak az arra alkalmas, elég ritkán előforduló, checkpointként funkcionáló szentélyekbe lépve tudunk, illetve a soul tethernek nevezett tárgyak segítségével, amelyek használatuk során fel is emésztődnek. Kénytelenek vagyunk így taktikusan megközelíteni az egyes szituációkat, alaposan átkutatni a pályákat busás jutalmakkal kecsegtető titkos helyek iránt, valamint rendszeresen használni a különböző ereklyéket, amelyek olyan ideiglenes képességekkel, mint az életerőelszívás vagy a védőburok felhúzása, akár életmentőek is lehetnek egyes szituációkban.

Mindemellett elengedhetetlen a folyamatos mozgás, az ellenféltípusokhoz és szituációkhoz legjobban illeszkedő fegyverek használata – bizonyos fegyvereink például egyes ellenfelek csontjait vagy testváladékát használják munícióként, ám épp emiatt az azokat szolgáltató ellenekkel szemben nevetségesen gyengék. A pályák igen méretesek, egy-egy szint teljesítése bő fél-háromnegyed órát is képes felölelni. A szintek dizájnja, az arénák tervezése mesteri, érződik rajtuk a készítésben közreműködő modderek több éves tapasztalata, ahogy a zónák egyedi elemeinek és az ellenfelek kombinálásával minden pályán újabb és újabb kihívások elé próbálták állítani a játékost. Egyik pillanatban még egy hatalmas katedrálisban lövöldözzük az eltorzult rémeket, a következőben már földalatti lávatenger felett lebegünk, majd hatalmas sivatagi barlangrendszerben irtunk ideiglenesen láthatatlanná váló rémeket.

Wrath: Aeon of Ruin teszt – Na, erre a boomer shooterre megérte várni!

Bár a fegyverek és az ellenfelek száma is igen véges, a tesztelés során nem találkoztam két olyan pályával, amelyek egyformának érződtek volna, ahogy a lövöldözés, kulcsok és titkos helyek utáni kutakodás sem vált monotonná vagy önismétlővé. A Wrath számos tekintetben példaértékű lehetne a boomer shooterek pályadesignerei számára. Ahogy másik nagy kedvencem, a Prodeus mögött, itt is elég élesen kirajzolódnak a nagy öregektől átvett motívumok, ellenfél- és fegyvertípusok, a készítők pedig olyan mesterien kombinálták őket, illetve pont olyan apró módosításokat eszközöltek a már ismert recepten, hogy egyszerre érződik ismerősnek és hat mégis újszerűen, frissítően.

Problémám mindössze a játék szigorú muníciómennyiségével akadt, amely még normál nehézségi szinten is időről időre elég szűkösnek érződött. Mivel a játék támogatja az adott hubon belüli pályák közötti mozgást, azok félbehagyását, majd a visszatérést az ellenfelek és erőforrások respawnolása nélkül, előfordult párszor, hogy visszatértem egy olyan, korábban már teljesített szintre, ahol emlékeztem, hogy több életerőitalt, ereklyét és lőszert is hátrahagytam – viszont ez természetesen néha igen jelentős mértékben növelte a végigjátszás idejét, amire a játék mentési rendszere is rátett egy lapáttal.

Wrath: Aeon of Ruin teszt – Na, erre a boomer shooterre megérte várni!

A kihívás szintjéhez pedig hozzátartozik még, hogy a Wrath rendelkezik a legzavaróbb célzási mechanikával megáldott ellenfelekkel, amelyekhez az utóbbi időben szerencsém volt. A távolsági sebzéssel rendelkező lények ugyanis, hacsak nem a támadási animációjuk utolsó pillanatában változtatunk mozgásunk irányán, sosem oda tüzelnek, ahol épp álltunk, hanem sebészi pontossággal oda, ahová sebességünk és irányunk alapján épp tartunk. Az egy irányba történő oldalazás vagy hátrálás így más boomer shooterekkel ellentétben épp csak egy halvány fokkal jobb, mintha egy helyben várnánk az áldást.

Ezek a hibák azonban közel sem szegték a kedvemet olyan mértékben, hogy megkeserítsék a Wrath három zónájának és összesen tizenöt pályájának leküzdését. Bár érezhetően közelítünk vagy már át is léptünk egy pontot a boomer shooter műfajban túltelítődés tekintetében, a Wrath: Aeon of Ruin egyértelműen a jobb címek közé tartozik, a 25 eurós árcímkét kifejezetten megéri, ráadásul minél nagyobb rajongója valaki az első Quake-nek, annál nagyobb élmény.

A tesztpéldányt a játék kiadója biztosította.

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

Pozitívumok
  • Boomer shooter veteránoknak veteránoktól
  • Remek ötletekkel dobja fel az első Quake alapjait
Negatívumok
  • A lőszerhiány miatt időről időre muszáj visszatérni korábbi szintekre
  • A távolsági ellenfelek célzási mechanikájára az unfair sem elég erős kifejezés

További képek

  • Wrath: Aeon of Ruin
  • Wrath: Aeon of Ruin
  • Wrath: Aeon of Ruin
  • Wrath: Aeon of Ruin
  • Wrath: Aeon of Ruin
  • Wrath: Aeon of Ruin
  • Wrath: Aeon of Ruin
  • Wrath: Aeon of Ruin

HOZZÁSZÓLÁSOK

Még nincs hozzászólás, légy Te az első!