Bár az évtizedek során ilyen-olyan formában már születtek videojátékok a South Park alapján, de kétségtelen, hogy a legjobban a Ubisoft 2014-es és 2017-es játékai, a The Stick of Truth és a The Fractured But Whole sikerültek. Ezek hordozták magukban a leginkább Trey Parker és Matt Stone animációs sorozatának esszenciáját, tökéletesen visszaadtak mindent, amiért valaha is szeretni lehetett ezt a franchise-t.

Mindkét játék 2D-ben, a rajfilmhez a leginkább hű módon meséltek el egy-egy agyament sztorit. A szuperhősös buli óta már eltelt hét év, de a francia kiadó nem készített folytatást, így sajnos nem vált trilógiává a sorozat. Most viszont olyan helyről jött a kvázi folytatás, ahonnan talán a legkevésbé vártuk volna. A THQ Nordic és a Question Games jóvoltából megszületett a South Park: Snow Day!, amely nagyon merész lépésre szánta el magát: 3D-be ültette Stan, Kyle, Cartman és Kenny új sztoriját.
Vagyis, ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor nem egészen az ő sztorijuk, ahogyan az előző két Ubisoft-játék sem az övék volt. Hanem New Kidé, vagyis a városba költözött névtelen új gyereké, akit mindkét játékban irányítottunk. Bizony, ő tér vissza most is, hiszen akárhogy is nézzük, a Snow Day egy újabb South Park szerepjáték.

A sztori még a rajzfilm 2D-s stílusában kezdődik, amikor is Cartman izgatottan hazatér. A városra soha korábban nem látott méretű hóvihar csapott le, elzárva azt a külvilágtól. Éjszaka az emberek halálra fagytak az utcákon, nincsenek készletutánpótlások, a helyzet nem csak kilátástalan, de egyenesen katasztrofális. Mit lát mindebből Cartman? Hát azt, hogy tanítási szünetet rendelnek el a suliban, tehát még soha nem volt ennél szuperebb az élet!!! Ekkor a játék átvált 3D-be, mi pedig újra belecsöppenünk egy agyament sztoriba, mint az új kölök a városban.
Cartman hamar összecsődíti a srácokat, hogy ott folytassák fantasy szerepjátékukat, ahol anno abbahagyták. Ő most is a nagy varázsló, míg Kyle a tündék vezére. De a srácok hamar tisztázzák, hogy most más szelek fújnak. Mivel valaki (mi) már az első játékukban is túl OP volt, amivel tönkre tette az egészet, majd mindezt megtette a második játékukban is, most szükség van bizonyos szabályokra. A játék zseniálisan így magyarázza, hogy miért változik meg a harcrendszer az előző játékokhoz képest, illetve ez az alapja a teljes oktatómódnak. Valljuk be, tökéletes rákötés ez az előző két játékra, egyben ügyes körítés a játékmenet megismeréséhez.

Mivel nemcsak kaptunk egy plusz dimenziót, de egyben a játékmenet is teljesen átalakul. New Kidet már hátsó nézetből irányíthatjuk, és nemcsak a mászkálós részek zajlanak valós időben, de a harcok is. Ez a legnagyobb különbség, ami viszont sajnos messze nem nevezhető pozitívumnak. A Ubisoft-féle két játék harcrendszere kifejezetten jól működött körökre osztva. Most viszont egy egérgyilkos klikközön a harcrendszer. Össze-vissza csapkodjuk fegyverünkkel a körülöttünk állókat közelharci és távolsági fegyverekkel. Előbbiek használata a szokásos, van kis és nagy ütés. Utóbbiak esetében már maga a célzás is nehézkes, főleg varázsbottal. Szintén nem javít a helyzeten, hogy target lock hiányában olykor piszok nehéz eltalálni az ide-oda mászkáló ellenfeleket, ami főleg nagyobb létszámú csata esetén kifejezetten bosszantó és kaotikus élmény. Összességében épp a harcrendszer, a játék egyik legfontosabb eleme nem igazán sikerült jól.
Karakterünket fejleszteni is lehet, méghozzá sötét anyaggal, aminek Kula bácsihoz van köze, ennél nem is részletezném jobban. A küldetések során gyűjtött pontokért vásárolhatunk ilyen-olyan fejlesztéseket magunknak. Kupa Keepben fegyvereket és képességeket is vásárolhatunk, erre a játék kreditjét, a WC-papírt használhatjuk fel. Illetve vannak még bullshitek is a játékban, ezek amolyan limitált extra képességek, amelyek nagyobb hatással lehetnek a harcokra. Itt van meteoreső, holtak feltámasztása, óriásira növés és hasonlók. Ezeket csak akkor süthetjük el, ha előtte a piss off-mércét maximumra töltöttük más gyerekek püffölésével.

Minden küldetés előtt a srácok összegyűlnek, hogy előre meghatározzák, milyen extra képességeket használnak majd a harcok során. Így minden kör előtt mi dönthetjük el, miket kívánunk használni. Később próbálkozhatunk más összeállításokkal is. Mivel a South Park: Snow Day egyedül és kooperatív módban akár négyen is játszható (mindenki egy-egy New Kidet alakít, de Cartman mindenkit biztosít, hogy mindenki más le van ejtve, ő az egyetlen és legfontosabb New Kid...), így van is értelme néhányszor újrapróbálkozni egyik-másik küldetéssel.
A Snow Day teljesen 3D-s, ami nagyon, de tényleg nagyon furán hat a South Park esetében. Ez persze teljesen szubjektív, de nekem nagyon nehéz volt megszokni, hogy a karaktereknek van plusz egy dimenziója. Nem mondom, hogy nem áll jól nekik, de valahogy akkor is fura. A grafikát különösebben szépnek nem mondanám, de igazából a szükséges színvonalat így is hozza. Ugyanakkor nem mehetek el szó nélkül a játéktér felépítése mellett. Ezt ugyanis a játék megannyi kisebb szektorra bontja, ezek között pedig töltőképernyő van... 2024-ben...

Ezzel együtt a South Park: Snow Day! igazából nem sikerült rosszul. Véleményem szerint nem ér fel, sőt meg sem közelíti minőségben a The Stick of Truth-t vagy a The Fractured But Whole-t. De ha nem azokhoz mérjük, eltekintünk a kissé összecsapottnak tűnő harcoktól és csak a South Park-esszenciára koncentrálunk, akkor képes vigyorgós órákat szerezni. Cartman már a főmenüben is beszólogat, ha sokáig nem csinálunk semmit, de a játékmenet közben is folyamatosan kommentálja a dolgokat. Ha így nézzük, a rajongóknak kötelező vétel, de ha valaki meg fogja tőlem kérdezni, hogy melyik South Park-játékot ajánlanám jó szívvel, akkor bizonyosan az előző kettőt fogom neki mondani. Aztán zárójelben megemlítem ezt is.