A *.Simulator következő felvonása a lengyel Simteract Taxi Life című opusza, amely igencsak ígéretesnek tűnik, ha csak a jellemzőket futjuk át: Barcelona jó részét lemodellezve mintegy 460 km úthálózatán kell furikáznunk utasokat, miközben fejleszthetjük taxinkat és bizniszünket (új kocsi vásárlása esetén akár sofőröket is felfogadhatunk). Spanyolországban még úgyse voltam, nosza…
És tényleg: a város egész pofásan néz ki. Látnivalóban nem lesz hiány, sőt: az egyik mód a fejlődésre a különféle híres helyek meglátogatása, amit még megfejeltek a készítők némi graffitivadászattal. Érdemes a fuvarok vadászása közben néha kicsit csak úgy csatangolni egyet a városban, mert tényleg hangulatos a város virtuális mása is – talán nem is lövök nagyon messzire, ha esetleg a való életben is elvetődnénk arra, akkor az utazás előtt egyfajta túratervezőnek is felhasználjuk.
No de mi a helyzet magával a játékmenettel? Hát az bizony eléggé suta és egyhangú… Oké, értem én, hogy túl nagy változatosság nem feltétlenül adott egy taxis életében, de ez így eléggé sovány. Leendő utasunknál meg kell állni a kijelölt helyen (néha eszement pozícióban), egyvalaki beszáll, és mehetünk is a célja felé. Aztán hátrapillantva kiderül, hogy ketten vannak… A GPS némasági fogadalmat tett, így pedig elég nehéz a forgalomra és amúgy a városra is figyelni.
Persze érezték a fejlesztők is, hogy ez így hamar unalomba fulladhat, így néha utasaink beszélgetni próbálnak velünk, ez határozottan jópofa. A fuvar végén a jatt pedig attól függ, mennyire szabályosan közlekedtünk, és mennyire voltunk kellemes társaság – és persze utasaink számától függetlenül egyvalaki száll ki a kocsiból. És ennyi. Azért el tudtam volna képzelni valami mini Tetrist a csomagokkal, ha már az autókínálatban a csomagtér is egy jellemző…
Ha már forgalom: nos, ennél azért egy GTA hihetőbb városi életet tud produkálni. Persze az egy sok-sok-sok milliós fejlesztés, csak épp a Simteract nagyon büszkén hirdeti saját Traffic AI technológiájukat – márpedig ezt a szintet egy American Truck Simulator is röhögve hozza. A gyalogosok meg… Hozzájuk képest egy egységsugarú átlagzombi Sheldon Cooper intellektusával rendelkező korszakos zseni. Szétnézni a zebránál? Minek? Van azon az autón fék! És ha már átért az út túloldalára? Elfelejti, mit keres ott, és visszafordul – hogy aztán a kiindulási oldalon bevillanjon neki, és megint visszaforduljon! És ezt a csikicsukit akár 3-4 agyhalott is képes eljátszani egy szűk, egyirányú utcában! Volt rá példa, hogy 10 percig vártam, vajon mi lesz ennek a vége – meguntam, és inkább kerültem.
Utána persze észrevettem, hogy a rendőrséget is hívhatom, aminek eredményeképp pár méteres körzetben egy lélek sem lesz: se autó, se gyalogos. Nem is tudom, erre mennyire kéne büszkének lenni… És ami a csúcs: egy kivétellel egyik autónak sincs középső féklámpája! Hány éve is szériatartozék ez annak ellenére, hogy ez tudtommal nem kötelező? Abban az egy kivételben sincs sok köszönet: egy elfuserált Fiat 500-ra hajazó modellről van szó, ahol ezt sikerült a hátsó lökhárító közepébe szerelni – kell mondanom, hogy ez mennyire nem segítség így?
Az irányítás is érdekes témakör. Ugyebár a játék nevében ott a Simulator szó, és mivel autókat terelgetünk benne, hát adottnak vélhető, hogy kormánytámogatás azért csak akad. Nos, mint kiderült: ez egyáltalán nem magától értetődő. Eddig írd és mondd: 6 kormány támogatott (3 Logitech és 3 Thrustmaster), és a hivatalos indoklás az, hogy a fejlesztőknek ezek a kormányok álltak a rendelkezésükre. Most komolyan: senkinek nem jutott eszébe, hogy a közeli elektronikai áruházlánc üzletébe átballagjon, és a legnépszerűbbekből, megfizethetőekből bevásároljon és foglalkozzanak vele? Nem az 1000+ eurós direct drive rendszerekről beszélek, hanem mondjuk egy Thrustmaster T248-ról…
Ha elég kitartóak vagyunk, új verdát is vehetünk, egyúttal lehetőség nyílik kollégát felbérelni, hogy ő is velünk együtt és nekünk gályázzon. Viszont: hitel nincs, tehát menedzseri képességeinket nem tudjuk megcsillantani, amíg nem gályáztunk eleget. Persze a saját kis tütünket lehet fejleszteni, cicomázni, de túl sok hatását nem nagyon éreztem semminek, a kézi váltó kivételével: arról bebizonyosodott, hogy ilyen idegesítő forgalom és távolról sem összehangolt lámpaműködés mellett (a lépten-nyomon elénk szédülő gyalogosnak látszó öngyilkosjelöltekről nem is beszélve) egész egyszerűen fárasztó és idegesítő, már csak a fokozatok hossza és osztása miatt is – ment is vissza hamar az automata (pedig ha csak tehetem, kézi váltóval megyek minden más szimulátorban). – A hangokra is kitérnék még egy gondolat erejéig. Hallottam már rosszabbat is ennél, így alapvetően a „leginkább semmilyen” jelzővel lehetne illetni ilyen téren az alkotást, de sajnos két kisebb dolog még ebbe is belerondít: az autó motorhangja rettenetes, és eléggé távol áll a normális motorhangtól; másrészt ha már sikerült rádiót is applikálni az extrák közé, akkor azon a pár számon kívül miért nem lehet saját mappából MP3-akat berakni? Internetes rádióállomásokról nem is beszélve (amit a 2012-es Euro Truck Simulator 2 is tudott már)…
Többet vártam a Taxi Life-tól és nem kicsit csalódtam benne. Sok munkával persze ki lehet pofozni, de kérdéses, hogy a 60 fős gárda képes lesz-e erre – vagy egyáltalán hajlandó-e rá. Persze láttunk már lengyel fejlesztőstúdiótól (is) példát nagy feltámadásra, de azért messze nem ez a jellemző. Rám cáfolni nem tilos…
