26 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Ismertető/teszt

Arzette: The Jewel of Faramore teszt – A Philips CD-i visszatért

A Seedy Eye Software nem hivatalos folytatást készített a hírhedt Mario és Zelda játékokhoz.

Írta: Zoo_Lee

Amikor a Nintendo a ‘90-es évek elején tapogatózni kezdett partner után egy potenciális, CD-alapú konzol fejlesztéséhez, két céggel kezdett egyeztetésekbe, amelyek közül végül egyikkel sem jött össze a kooperáció. Az egyik a Sony volt, amely az egyezkedések után a Nintendótól függetlenül elkészítette saját CD-s konzolját, az első PlayStationt. A másik pedig a Philips, amely nemcsak szintén készített egy saját, bár kevésbé sikeres konzolt, a CD-i-t, de olyannyira előrehaladott állapotban tartott már a japán céggel folytatott tárgyalás, hogy engedélyt kaptak klasszikus, first party Nintendo-szériák, pontosabban a Mario és a Zelda felhasználására is néhány exkluzív cím erejéig.

Arzette: The Jewel of Faramore teszt – A Philips CD-i visszatért

Ezek aztán olyan botrányos, minősíthetetlen fércmunkák lettek, köszönhetően javarészt a vezetők brutális elvárásainak, a fejlesztők tapasztalatlanságának és a költségspórolásként választott, kelet-európai animátorok által készített átvezetőknek (amelyek évtizedes töretlen népszerűségnek örvendenek a YouTube Poop közösség berkeiben), amelyek állítólag nagyban hozzájárultak a Nintendo saját karaktereit és sorozatait védő vasszigorához.

A CD-i-ra megjelent Hotel Mario, illetve a Zelda-trilógia így lényegében olyanok a régi videojátékok rajongói számára, mint filmrajongóknak a Cápavihar vagy A szoba – kultuszukat minőségük helyett annak hiánya generálta, vérbeli trashjátékok, kiapadhatatlan mémforrások, amelyekből egy-egy képkockát valószínűleg látott már mindenki az internet valamely bugyrában.

Arzette: The Jewel of Faramore teszt – A Philips CD-i visszatért

A Seedy Eye Software fejlesztőit pedig olyannyira megihlette ez a kétes örökség, hogy úgy döntöttek, készítenek egy szellemi örököst, egy játékot, amely mind stílusát, mind történetét és karaktereit tekintve lehetne akár a CD-i Zelda-sorozat harmadik része (már ha a kissé másabb stílusú Zelda’s Adventure-t nem tekintjük annak), mindössze azokat a neveket és megjelenéseket vésték le róla, amelyek alapján a Nintendo esetleg hét generációra beperelhette volna őket.

Ám minden más téren olyan mértékig hű maradtak a „klasszikusokhoz”, hogy a játék készítésébe bevonták még Ron Dunlaveyt is (a Link: The Faces of Evil és a Zelda: The Wand of Gamelon designerét), a főszereplőket pedig Jeffrey Rath és Bonnie Jean Wilbur (a fent említett játékokban Link és Zelda szinkronhangjai) szólaltatják meg.

Arzette: The Jewel of Faramore teszt – A Philips CD-i visszatért

Ami a történetet illeti, miután tíz év alatt Duke Nodelki (vagyis Duke Onkled a The Wand of Gamelonból) végez a királyi palota összes folyosójának felmosásával, titokban összegyűjti Faramore drágakövének (Triforce) összes darabját, és kiszabadítja Daimur démonurat (Ganon) az őt fogva tartó könyvből, aki rögvest nekilát a királyság visszafoglalásának, Faramore kövét pedig szétosztja antropomorf csatlósai között. Más alkalmas jelentkező híján a feladat ismét Arzette hercegnőre (alias Zeldára, akinek a nevébe a fejlesztők sejtésem szerint szándékosan rejthették el a régi játékokat minősítő „arse” szócskát...) hárul, aki felkerekedik, hogy a birodalom bizarr, neurotikus lakóinak segítségével ismét bebörtönözze a démont.

A klasszikus CD-i címekhez hasonlóan oldalnézetes platformjátékkal van dolgunk, amelynek játékmenetét időről időre megszakítják a stílusukban és minőségükben a CD-i botrányos címeit idéző animációs átvezetők. Zónáról zónára haladva kell legyűrnünk Daimur csatlósait, erőforrásokat és power-upokat gyűjtenünk, illetve útakadályokat elhárítanunk, majd egyes zónákba később visszatérnünk, hogy új képességeink birtokában teljesen felfedezhessük azokat. A fejlesztők arra törekedtek, hogy pont annyit javítsanak a játékmeneten, hogy az még felismerhető maradjon, miközben megszabadítják az igazán frusztráló elemektől.

Arzette: The Jewel of Faramore teszt – A Philips CD-i visszatért

Törekvésük kissé népmesésen sikerült is meg nem is, mert bár az Arzette: The Jewel of Faramore klasszisokkal jobb játék, mint amilyen a Zelda/Link duológia volt, és sikeresen gúnyt is űz annak számos eleméből – mint például az okoskardból, amely érzékeli, hogy épp baráttal vagy ellenséggel fog-e érintkezni, és annak megfelelően viselkedik, így magyarázva, hogy miért kell ismét megcsapkodnunk szövetségeseinket is, ha interakcióba kívánunk lépni velük – de a recepten még lehetett volna valamennyit hangolni.

A legnagyobb probléma, amellyel a tesztelés során találkoztam, az az egyes pályák többszöri felkeresésének kényszere volt. A birodalom minden táján különböző célokat kell teljesítenünk, amelyek számát még tovább növelheti, ha egyes NPC-k is ott tartózkodnak, akik számára küldetést kell teljesítenünk. A játék pedig néha hajlamos egyszerre több ilyen zónát megnyitni, ám arra már nem mindig utal, hogy azokat milyen sorrendben érdemes felkeresni, így nem egyszer előfordult olyan, hogy előbb bejártam pár zónát anélkül, hogy azokon bármilyen célt teljesíthettem volna, majd a harmadikon felvettem egy küldetést (vagy megtaláltam a megfelelő power-upot), ami miatt vissza kellett térnem az elsőre.

Arzette: The Jewel of Faramore teszt – A Philips CD-i visszatért

Az ilyen apróságok sajnos levonnak valamennyit az élvezeti értékből, és nem igazán értettem, hogy ha a játék már egyszer felkínálja a választást kezdéskor egy könnyített és egy autentikus mód között, miért nem lehetett előbbit kicsit kezdőbarátabbá is tenni azok kedvéért, akik inkább a poénok és a paródia, mintsem a platformozós akció-kaland játékmenet miatt jöttek.

Az Arzette: The Jewel of Faramore-nak utóbbi sem áll rosszul, összességében sokkal kompetensebb egy áprilisi tréfánál, csak épp ekkora örökséggel és ennyi lelkesedéssel a háta mögött könnyedén megszólíthatott volna egy szélesebb közönséget is. Ettől függetlenül trashrajongóknak, katasztrófaturistáknak és Angry Video Game Nerd-faneknek kifejezetten ajánlott.

A tesztpéldányt a játék kiadója biztosította.

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

Pozitívumok
  • „Méltóbb” és szórakoztatóbb tisztelgés a játéktörténelem néhány leghírhedtebb pillanata előtt, mint amilyet azok valaha is érdemeltek volna
  • Maximálisan érződik a fejlesztők rajongása és humora
Negatívumok
  • Bár több helyen feljavította az eredeti darabok frusztrálóbb elemeit, egyes pontjain nehéz eldönteni, hogy azok a fejlesztők tapasztalatlansága miatt vagy szándékos, kissé félrementebb poénként lettek-e olyanok, amilyenek

További képek

  • Arzette: The Jewel of Faramore
  • Arzette: The Jewel of Faramore
  • Arzette: The Jewel of Faramore
  • Arzette: The Jewel of Faramore
  • Arzette: The Jewel of Faramore
  • Arzette: The Jewel of Faramore
  • Arzette: The Jewel of Faramore
  • Arzette: The Jewel of Faramore

HOZZÁSZÓLÁSOK

Még nincs hozzászólás, légy Te az első!