Őszintén szólva néha már nagyon unom a modern trendeket. Vagyis ha kijön egy indie játék, az menthetetlenül metroidvania vagy soulslike akar lenni, természetesen procedurálisan generált, folyton változó környezettel, és olyan elágazásokkal, hogy legalább nyolcszor végig kelljen tolni, pedig már másodjára sem feltétlenül kezdenék neki újra szívesen. Persze nyilván eltúlzom a dolgot, hiszen a felsorolt ismérvek közül akad számos jó is, de azért sokszor önmagukban ezek a varázsszavak nem elegek, hanem tudni is kell jól alkalmazni és megvalósítani azokat, különben a fene megette az egészet.
De ami még inkább eszembe szokott villanni, hogy mi történt a régi jó kis műfajokkal? Miért nem csinál senki klasszikus, egyszerű platformjátékokat, minden különösebb bonyolítás nélkül? Sokszor például elég, ha csak valami szépen kivitelezett vagy esetleg hangulatos és stílusos. Nos, a jó hír, hogy a Pepper Grinder is ebbe az old-school táborba tartozik. A készítők kitaláltak egy nagyon jó gameplay mechanikát, hozzácsavartak egy gyönyörűen kivitelezett pixelgrafikát, érdekes bossharcokat, és hála Istennek nem bonyolították túl az egészet.
Élénk kék hajszínnel bíró hősnőnk, Pepper (vagyis Bors) hajótörést szenved, és a helyi erők a szeme láttára szabadítják meg az összeharácsolt kincsétől. A sztori nincs túlbonyolítva: vissza kell szereznünk ezeket. A legfőbb segítségünk pedig ebben a kisasszony legvagányabb kelléke, Grinder lesz, ami egy fúró, vagy ahogy a játék leírása hívja, Őrlő. Segítségével utat törhetünk olyan képlékeny, ámde mégis masszívabb falakban, amelyek előtt egy normál játékban tanácstalanul álldogálnánk. Ennyi is elég az üdvösséghez?
Meglepő, de igen! Pedig a játék még csak nem is hosszú, a négy változatos settingű világa mindössze 5-5 pályából áll, amin felül már csak a bossokkal kell foglalkoznunk mindegyikben (amelyek egyébiránt meglehetősen ötletesek, ahogy a hozzájuk vezető utak is kellőképpen változatosak). Eljutunk a víz alá, lávát köpő vulkánok közelébe, de szúrós tövisek közt, heves-jeges tájakon vagy akár urbánus környezetben is lesz dolgunk. Természetesen gyűjtögetnivaló is akad, igaz, nem olyan sok. A kalózérméket összeszedve titkos pályákat nyithatunk meg a szintenként megtalálható boltokat meglátogatva és kulcsokat vásárolva. Állóképességünket is felturbózhatjuk a visszaszerzett kincsekből költve (négy energiaegység helyett akár nyolcat is vásárolhatunk), de sajna ez permanensen nem marad meg, csak az első halálozásig.
A Pepper Grinder azért működik véleményem szerint, mert nem lett túlságosan elvadítva a trendi ötletekkel. A szuperélvezetes alap játékmechanikát megfelelően feldísztették (vagyis jó ránézni a képernyőre), és azért bedobtak jó néhány ötletet a későbbi szinteken is – Őrlővel járműveket (motorosszán, vagy hatalmas harci robot) és gépeket (liftek, ágyúk, gépfegyver) működtethetünk. Egy ponton még egy hatalmas melák is mellénk szegődik segíteni picit a környéken található rengeteg bogár és különös zöld faj, a narlingok ellenében. Szuper jól éreztem magam, csak így tovább, jöhet is a második rész!
