
Nálam a normál ügymenet egy monitorteszt során az, hogy ha már jó alaposan megkergettem és körbefotóztam, megy vissza szépen a dobozába, hogy aztán a futár visszavigye, én pedig leülök írni róla. Muszáj ezt a gyakorlatot követnem, mert különben ha az egyik tesztalanyom különösen megtetszik, csak nehezebb lesz visszaadnom. Nos, a Philips Evnia 34M2C8600 esetében egész egyszerűen képtelen voltam még rávenni magam a dobozolásra, pedig a fotókat már leadtam Dinónak... De hát az vesse rám az első követ, aki ne csábult volna el ugyanígy, mint én!
Természetesen az OLED-panel tehet róla, de nem egyedül mindenről! :D Egész egyszerűen eddig bármely gyártó ilyen panellel szerelt kijelzőjét teszteltem, nem tudtam rajta fogást találni, és ez alól a Philips üdvöskéje sem kivétel. A nyers technikai adatok alapján is impozáns egyébként ez a Joker vigyorának szélességével vetekedő, 34 hüvelykes képátlójú kicsike: 3440*1440 pixeles felbontás, 175 Hz-es képfrissítés, DisplayHDR True Black 400, 10-bites színcsatornaszélesség, 99,3% DCI-P3 színtérfedettség, 0,03 ms tipikus válaszidő, FreeSync Premium Pro és G-Sync Compatible technológiák.

Etetni 2 db HDMI 2.0, 1 db DP 1.4 és 1 db USB Type-C (DP Alt mode) portokon lehet, utóbbi akár 90 W-os töltést is képes adni (tehát tud Power Deliveryt is). Ami pedig az extrákat illeti, térjünk vissza rá egy későbbi bekezdésben, mert kicsit bővebben is szeretném kifejteni. ;-)
Természetesen megreptettem a kis ufócskát, és az egy dolog, hogy nem okozott csalódást, de még inkább felül is múlta a várakozásomat: a VESA ClearMR 9000 tanúsítványt nem véletlenül kapta meg ez a monitor. Még így, ennyi év és monitor után is sikerült meglepnie, milyen kristálytiszta mozgóképet képes adni valami... Persze egy direkt kihegyezett teszt csupán egy dolog, a gyakorlat meg a másik: szerencsére tökéletesen korrelál a kettő ez esetben.

A Resident Evil 2 köröm alatt az esőben ázó kamion körül teljesen természetes fényudvar volt látható; a földön falatozó zombik, amelyekre Claire rácsodálkozik a rendőrautóból, tökéletesen kerültek megjelenítésre; és persze a színhőmérsékletváltozás a rendőrörsön Leonnal a beszorult folyosói kapuja alatt átkúszva is hozta azt a drámai hatást, amelyet a Capcom művészei megálmodtak.
A 175 Hz-nek köszönhetően Overwatch 2-ben csúcsra tudtam járatni a reflexeimet, és persze mindig tökéletesen láttam, mi történik előttem. Mivel ultraszéles és ívelt kijelzővel álltam szemben, ezért természetesen nem maradhatott el némi autókázás sem, és lőn: a Forza Motorsportban a kiszélesedett látóteremnek köszönhetően többet láttam magam mellé, így a kanyarbejáratok, az előzések során sokkal jobban láttam, mi van mellettem – és persze így sportszerűbben is tudtam vezetni.
Ami pedig az extrákat és a designt illeti, jöjjön az ígért bővebb véleményezés. A törtfehér-szürkés színvilág üdítőleg hat a sok komor fekete periféria után. Ezt az Ambiglow képes fokozni, ami ugyan nem egészen ugyanaz, mint a Philips tévék Ambilight technológiája, de hasonló hatást képes elérni: a képernyő köré fényudvart varázsol. Ennél a monitornál a megjelenített képen és az épp hallható hangon kívül még lehet pár egyéb módon is hangolni ezt a fényorgonát. Az élményhez kétségkívül egész sokat képes hozzáadni, bár örültem volna, ha picit gyorsabban reagál a kép éles változásaira.

USB-hub is akad itt – és a számtalan morgásom és ostorozásom végre meghallgatásra talált! Két port továbbra is kvázi rejtett, de kettő kikerült a monitor alsó élére a bal oldalra: remekül használható pendrive, joystick, kormány, ilyesmi ideiglenes csatlakoztatására.
Van ám két DTS Sound minősítésű 5 wattos hangszóró is ebben a vaskosabb testben, de az igazat megvallva, kicsit csalódtam benne. A hangja tiszta, de a mélyeket hiányoltam belőle (pedig én messze nem az a fajta vagyok, aki egekbe tolt basszussal hallgat mindent) – a legtöbb monitorban csücsülő szükségmegoldásnál persze simán jobb. A 3,5 mm-es jack audiokimenet másik végére persze elég sok zajkeltőt lehet kötni...
A Type-C csatlakozást is természetesen kipróbáltam mind a saját, mind a céges laptopommal (kíváncsi voltam, home office munka alatt mennyire válik be). A MacBookom gond nélkül felismerte, kezelte és töltötte, filmnézéshez abszolút tökéletes (DJ-zéshez pedig elég fura). A céges gépemmel meg adta a benti érzést, ahol két monitorral tolom, csak ez így sokkal „jóképűbb” volt. :-) És a monitor USB-portjai ilyenkor szerencsére átadják a rájuk kötött eszközöket, tehát a saját kis billentyűzetemmel, egeremmel kezelhettem ezt a két laptopot, hogy a nap végén az asztali gépemet benyomva vezessem le az aznapi fáradalmakat – mindezt kábeldugdosás nélkül. Végül a nyakon kialakított lyuk és kábeltartó gyűrű segítségével szépen el tudjuk vezetni a monitorhoz mellékelt fehér kábeleket.

Ezek után azt hiszem, nem meglepő, miért nem voltam képes még a dobozába visszatenni ezt a monitort. Persze nem mondható a klasszikus értelemben vett megfizethető monitornak a Philips Evnia 34M2C8600, de a kategóriájában az egyik legolcsóbbnak számít – elég sok helyen megtalálni 350-400 ezer közötti áron. Így viszont mindenképpen érdemes elgondolkodni rajta – elvégre monitort nem 1-2 évre vesz az ember.